Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

14. fejezet: Szabadságvágy

- Szóval te android vagy - kezdett bele Ben, miután mind a négyen a nappaliban voltak, azaz a férfi, Connor, Amber és a nevelőanya, Bridget.

- Igen - bólintott Connor, immár rendes ruhákban, amit Ben adott kölcsönbe neki.

- De miért nincsen gazdád? - kérdezte mindenek előtt - Más androidok ott loholnak az emberek nyakában, vagy dolgoznak a városban. Te miért nem?

- Mert úgy döntöttem, hogy nem fogok többé deviánsok ellen nyomozni. Nyomozó android voltam, a legfejlettebb prototípus, amit a CyberLife valaha gyártott.

Ben bólintott, de látszott rajta, hogy ez az információ nem mondott túl sokat neki.

- De, ugye nem fogsz... öhmm... megölni? - kérdezte kínosan, de Connor szinte azonnal válaszolt.

- Dehogyis! Nem áll szándékomban senkit sem bántani! Én csak Nova-val szeretnék tartani, és az androidokon segíteni.

Hosszasan kezdett mesélni Connor arról, hogyan találta meg Nova-t, hogy mi történt Amber előző nevelőszüleivel, hogy hogyan lett deviáns és miként szökött meg kétszer is. Eközben a házaspár végig feszülten és megbabonázva hallgattak. Nem szerették az androidokat, mivel nem voltak mai gyerekek túl idegennek találták, hogy emberi gépezetek vegyék körbe őket. De ahogy hallgatták Connor történetét, hamar megváltozott a véleményük. Miután az android befejezte a részletes mesélést, Ben szólalt meg először.

- Tudod, Bridget-tel nem nagyon szerettük az androidokat. Mi csak gépezeteket láttunk bennük, akik emberként néznek ki. De hallgatva a történeted... - itt sóhajtott egyet, hogy összeszedje gondolatait - Másként látunk titeket. Soha nem gondoltuk volna, hogy ti is akartok valamit, vágytok dolgokra, szabadságra.

- És ahogyan beszéltél Nova-ról - csatlakozott be a beszélgetésbe Bridget is - Biztos, hogy jó android, csak rosszkor volt rossz helyen.

Amber megkönnyebbülten dőlt hátra nevelő szülei pozitív reakcióit hallva, Connor pedig mosolyogva tekintett a házaspárra.

- Köszönöm - mondta hirtelen az android - Hogy segítenek nekem! Sokat tesznek ezzel értünk!

- Ugyan! - legyintett Ben - Semmiség! Ha van bármi, amit szeretnél és meg tudunk adni, nyugodtan kérj tőlünk!

- Ez esetben - gondolkozott el Connor - Szállást kérhetnék? Nem véletlenül olyan szagúak a ruháim, amilyenek! Nem kell sok időre, csak pár napra!

- Persze! - bólintott vidáman Bridget. A nő mindig jókedvű volt, ezért szerette őt nagyon Amber.

A délelőtt azzal telt, hogy Bridget előkészítette Connor szobáját, majd megcsinálta az ebédet. Eközben Ben megvizsgálta az android sérüléseit, hiszen időközben kiderült, hogy még a kezdetekkor egy android szervizben dolgozott, ahol sérült androidokat javítottak meg. Ez érdekes volt, tekintve, hogy régen nem szerette őket.

- Rendesen elkaptak téged, többször is - mormogta, miközben a lőtt sebeket nézte Connor csupasz felsőtestén - A hasadon lévő a legsúlyosabb, ezután jön a válladon lévő, majd egy horzsolás a felkarodon. Elállítom a legnagyobbnak a vérzését, és szerintem így jó is leszel. Délután szerzek neked thirium-ot!

- Köszönöm! - bólintott Connor, miközben türelmesen várta, hogy a férfi végezzen. Ügyes kezeivel nagyjából helyrehozta a károkat és teljesen elállította a vérzést.

~¤~

Hogy Amber ne aggódjon miatta, a következő látogatását aznap estére tervezte, de végül lefújta, tekintve, hogy mennyi androidnak segítség kellett. Miután megszerezték a több zsáknyi tartalékokat sorban kellett társaikon segíteni, kezdve a legsúlyosabb állapotban lévőkkel. Nova mindenben segédkezett, biokomponenseket cserélt, kék-véres tasakokat kötött az androidokra és közben boldogan figyelte, ahogyan a sérültek lassan felépülnek és sokkal jobban érzik magukat.

Szinte alig végeztek a munkálatokkal, Markus ismét egy tervvel állt elő, hogy megmutassa az embereknek, kik is ők valójában.

- Nem maradhatunk többé szótlanok! Meg kell mondanunk az embereknek, ki vagyunk! - mondta hirtelen, ahogyan odasétált négyükhöz, miközben sérült androidokat javítottak.

- Nem hallgatnának meg minket! Ezt te is tudod! - ellenkezett Simon lemondóan.

- És felfedni a kilétünket kockázatos! - csatlakozott Josh is Simon-hoz.

- Csak úgy érdemeljük ki a szabadságunk, ha kockázatot is vállalunk érte! - vágott vissza Markus.

Mind a négyen hallgattak egy darabig, a csendet Nova szakította meg.

- Bármi történjék is, én veled tartok! - mondta bizalmasan a másik android szemébe nézve.

- És mit akarsz tenni? - kérdezte North kíváncsisággal.

Markus részletesen, pontról pontra elmondta tervét és meghallgatta mások véleményét és hozzászólását. Hogy minél kevesebb rizikót vállaljanak, kitaláltak többfajta megoldást is és lassan kialakult a teljes kép.

~¤~

- Azt mondta, ha negyedórán belül nem lesz itt, fújjuk le az akciót! - türelmetlenkedett Nova a szervizliftben várakozva. Az ajtót bezárták, így úgy tűnt, mintha nem üzemelne a gépezet.

- Még nem telt el negyedóra! - nyugtatgatta a lányt Simon, bár egy kicsit ő is idegesnek látszódott.

Még várakoztak pár percet, aztán a lift egy hirtelen mozdulattal megindult fölfele. Megkönnyebbülten nyugtázták, hogy Markus épségben átjutott. A legfelső emeleten a felvonó megállt és a három android kilépett a kinyitódó ajtón, majd Simon egy alacsony, henger alakú tárgyat nyújtott át Markus-nak.

- Akkor csináljuk! - jelentette ki Markus, jelezve, innen már nincs visszaút. Ha valami közbe is jön, muszáj végigcsinálniuk.

A kis tárgyról kiderült, hogy egy forrasztó szerkezet, amit lehelyezve Markus aktivált, és a készülék könnyedén megsemmisítette az ajtó zárját. Átlépve a küszöbön egy folyosó futott előttük, a sarkon túlnézve pedig két emberi őr figyelte a bejáratot a felső vezérlőközpontba.

- El kell intéznünk a két őrt! - súgta Nova alig hallhatóan.

- Nem lövünk! - ellenkezett Josh - Nem fogunk életeket elvenni!

- A mi célunk sokkal fontosabb, mint két őr élete! - vágott közbe North.

Megint Markus-on volt a döntés, hogy mit tesz. Végül intett a többieknek, hogy várjanak és ő maga kilépett a beugróból. A két őr azonnal észrevették, és mivel az android egyenruhában volt, azt hitték, eltévedt. Markus viszont hirtelen előrántotta fegyverét és maga elé parancsolta a két férfit, majd egy határozott mozdulattal elkábította őket.

Ezután már könnyedén bejutottak a helyiségbe, eltekintve attól, hogy egy ott dolgozó férfit hagytak megszökni. Előkészítették a terepet Markus beszédéhez, miközben Simon a kamerákat nézte, Nova pedig az ajtónál őrködött, hogyha jönnek, tudjon lőni.

Markus óvatosan válogatta meg szavait beszéde közben. Kérte az embereket, hogy fogadják el őket és adjanak az emberekkel egyenlő jogokat és szabadságot. Megígérte, hogy együtt egy jobb jövőt tudnak majd építeni embereknek és androidokkal, hogy végül harmóniában élhessenek és az androidok egy új faj képviselőivé válhassanak. A beszéd után Simon észrevette, hogy fegyveres katonák közelednek az ajtó felé, így a felvétel befejeződött és a tető felé kezdtek menekülni.

Kivéve Nova-t.

- Mit művelsz?! - kiáltott utána North, ahogyan behúzódott az ajtó beugrójának fedezékébe és onnan nyitott tüzet.

- Menjetek nélkülem! Feltartom őket! - kiáltott vissza és a katonák elé vetette magát.