Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

12. fejezet: A kód hatalma

Nova boldogan fogadta Amber ölelését, aki szinte teljes erejéből megszorította. Régen nem látta a lányt és szeretett volna megbizonyosodni arról, hogy rendben van. Miután elváltak egymástól Nova észrevette a másik szemében gyülekező örömkönnyeket, végül félig sírva, félig boldogan megszólalt.

- Hogy találtál rám? - kérdezte könnyeit törölve.

- Jericho-ban az egyik android a Gyámhivatalnál dolgozott és megvoltak a módszerei - azzal mosolyogva kacsintott egyet, mire Amber felnevetett.

- Most jut eszembe! - jutott észbe a lány és felé nyújtotta a telefonját, ahol Connor még vonalban volt - Találd ki, ki hívott fel!

Az android kíváncsian a füléhez emelte a készüléket és zavartan beleszólt.

- Haló? Nova vagyok.

- Hát épségben vagy, Nova? - hallott egy izgatott hangot. A lány lesokkolódott.

- C...Connor...? - kérdezte először meglepődve, majd örömében felkiáltott - CONNOR! Azt hittem, meghaltál, hogy megsemmisítettek, annyira hiányzol, hol vagy, gyere el Jericho-ba!

- Nyugodj meg, Nova! - mosolyodott el a másik android, mire Nova abbahagyta a hadarást - Te is hiányzol nekem! De nem mehetek Jericho-ba.

Az androidlány arca elkomorult és a megkönnyebbülés helyét átvette a szomorúság és csalódottság.

- Miért nem? - kérdezte halkan.

- Lekövetnének engem. Ha Jericho-ba megyek, akkor csak ellenségeket hozok magammal és elpusztítják az androidokat. Máshogy kell ezt megoldanunk.

- Értem... - csuklott el Nova hangja - És, mikor találkozunk? Vagy hol?

- Mondd meg, milyen címen vagy és most odamegyek, ha kell - mondta Connor.

- Nem lehet... - halkult el a lány - Ma este a dokkokhoz megyünk utánpótlásért. Csak Amber-t látogattam meg. Majd máskor!

Connor csalódott volt egy aprócskát, de meg kellett értenie Nova helyzetét. Meg ő amúgy is nagyobb visszautasítást adott a lánynak, hiszen egyáltalán nem mehet Jerichoba, a másik android viszont végig ott akar maradni.

- Igen, majd máskor - mondta a férfi keserűen - Vigyázz magadra! Szia!

Azzal letette a telefont és lehajtott fejjel megindult valamerre. Sehol sem volt teljes biztonságban és vissza sem mehetett Hank-hez, mert azzal a hadnagyot sodorná balhéba. Így annál a megoldásnál maradt, hogy beköltözik egy hajléktalantanyára, várva a csodára.

Nova el sem tudott köszönni Connor-tól, rögtön letette a kagylót. Amber-re nézett, aki félig kíváncsian, félig együttérzően tekintett az androidra. Nova összeszedte magát és egy apró mosoly kíséretében megfogta a lány vállát.

- És, milyenek az új nevelő szüleid? - kérdezte érdeklődéssel a hangjában.

- Sokkal rendesebbek, mint az előzőek! - sóhajtott fel elégedetten Amber - Kicsit idősebbek, mint Thomas-ék voltak, de rettentően figyelmesek, viszont nem idegesítőek. Bár meglepődtek, amikor meglátták a vágásokat a karomon, nem szóltak érte.

- Örülök, hogy jobban vagy! - mosolyodott el Nova - Csak meglátogatni jöttem téged, de ha jól alakulnak a dolgok, többször is jövök!

- Említetted a telefonba, hogy a dokkokhoz mentek. Loptok, igaz? - komorodott el a lány és lehajtotta fejét.

- Igen - sóhajtott az android - Nem lesz egy veszélytelen akció. Ezért jöttem ide, hogyha valami történik velem, azért előtte még beszéljünk egyet.