Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

45. fejezet: Zsarolások és hazugságok

Connor kivezette Nova-t a szobából és elindultak ahhoz a helyiséghez, amiben fogságban tartották őket. Gyors léptekben szelték a konténereket, mire hirtelen zajongás támadt, majd ordítozás.

- MÉG EGY LÉPÉS ÉS FEJBE LÖVÖM! - hangja olyan volt mint Connor-ré, csak mélyebb. Nova így is megtorpant, szemei elkerekedtek és lesokkolva hátrált a másik android mögé.

- Ugye ez nem Conan? - nyöszörögte, Connor pedig kelletlenül bólintott.

- De, segített nekem, megmentette az életem és kiszabadította Hank-et és engem!

A következő kiáltás másodperceken belül következett, de ezután már síri csönd támadt.

- ÁLLJATOK MEG! HALLGASSATOK RÁ! - Pavel volt az, nem tudni miért, de mintha valakinek igazat adott volna, így Connor és Nova a hangforrás irányába siettek.

A látvány, ami szemük elé tárult, sokkoló volt: Conan egy fegyvert tartott Pavel fejéhez, Hank-et pedig egy késsel fenyegették, úgy vezették be. Teljes csönd honolt, egyik android sem volt hajlandó kockáztatni Pavel életét, illetve az sem akarta elveszíteni a sajátját. Amikor Conan megpillantotta Nova és Connor párosát, némiképp megkönnyebbült.

- Legalább ti jól vagytok! Menjetek, van egy autó a parkon kívül! Vigyétek Hank-et is! - azzal jelentőségteljesen a sebhelyesre pillantott, aki bosszúsan ugyan, de bólintott.

- Engedjétek el a szánalmas férget! - morogta megvetéssel a hangjában, mire a férfit fogva tartó android erőszakosan Connor-ék elé taszította őt.

- És a többi embert is! - tette hozzá szigorúan az RK900-as, mire Pavel szeme elkerekedett.

- Arról nem volt szó, Conan! - háborodott fel - Csak Hank a tiétek! A többi a miénk!

- Hogy a f@szba vagy képes úgy beszélni az emberekről, mint tárgyakról? - mordult fel Hank, de csak egy megvető pillantást kapott vissza.

- Úgy, ahogyan régebben ti rólunk!

Csönd telepedett mindenkire, senki sem mert szólni. A hadnagy összekaparta magát, feltápászkodott a földről és leporolta gatyáját, míg Conan egyre fenyegetőbben közelítette a pisztoly csövét Pavel halántékához. Pár pillanattal később a sebhelyes őrülten elvigyorodott és nevetni kezdett.

- Ti annyira nem láttok át ezen az egészen! - nevetett - Ha bármilyen módon bántasz engem, azok az emberek mind meg fognak halni!

Connor és Nova lesokkolódtak, Hank-nek pedig meghűlt a vér az ereiben és végigborsódzott a háta. Soha nem volt dolga még ilyen esettel, pedig tapasztalt volt. Egyszerre volt tanácstalan és elszánt, dühös és bűntudattal telt. Az elmúlt napok élményei borzalmasak voltak, soha nem látott annyi kegyetlenséget és lelketlenséget, mint Pavel-ban.

- Oké! Eleresztelek! Mi megyünk! - egyezett bele az RK900-as, mire Hank felháborodott.

- Mi a f@sz?! - kiáltott fel - Csak úgy itt hagynád azokat az ártatlan embereket ennek az őrül pöcsnek a birtokában?

- Hank, hagyjad! - próbált hatni Connor a férfira, de az csak megrázta a fejét.

- Tudod mit? - Conan felé bökött mutatóujjával, úgy folytatta - Ez a gép semmit sem változott! Ugyanaz a lelketlen, küldetéseket teljesítő masina, aki akkor is volt, amikor hidegvérrel megerőszakolta Amber-t.

A levegő fagyossá vált, Pavel élvezte, hogy veszekedést robbantott ki, Nova helyeselve bólogatott, viszont Connor meglepődve tekintett a hadnagyra. Bárhogyan is próbálta tagadni, Connor számára Conan olyan volt, mint egy testvér, bármennyire is különbözött gondolkodásuk, egymásból születtek: Connor nélkül nem lenne Conan, illetve a Conan modell tervezése nélkül sem valósult volna meg az RK800-as prototípus.