Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

5. fejezet: Idegenek egymásnak

Sokáig kerestek valami drótvágó szerűséget, míg rá nem bukkantak egy közeli parkolóban, ahol csak egy autó maradványai pihentek. Átmászva a kivágott résen Kara véletlenül lehorzsolta magát a hegyes kerítéssel, de megnyugtatta a többieket, ez csak semmiség. Connor viszont aggódva tekintett a bizonyítékként hátrahagyott kék vér után, de szóvá már nem tette.

- Szerinted hogy juthatunk be? - nézett segítségkérően Nova Connor-ra.

- Először próbáljuk ki az ajtót, szinte biztos, hogy nyitva van - felelt a férfi és Nova magabiztosan megindult a bejárat felé. Eközben Connor és Kara széjjelnéztek a ház körül, majd a nő egy kis idő után észrevette, hogy nincs mellette Alice.

- Alice? - hívta a lányt, de semmi válasz. Rossz érzés fogta el, így visszasietett, ahol legutoljára volt.

Egy vörös LED-es android tartott kést a lány felé, aki ijedten húzódott a falhoz. Kara ugyan megijedt, de próbált nyugodt maradni. Connor is csatlakozott a nőhöz és ő is megrökönyödve állt a látszólag ellenséges android láttán.

- Hé, tedd le a fegyvert, semmi szükség erre! - próbált Connor közeledni az idegenhez, de az megijedt tőle.

- Ralph nem szereti a látogatókat. Bántják őt! Ezt teszik vele! - és megmutatta arcának bal felét, amit eddig nem láttak. Egy hatalmas rés tátongott a arcán, a szeme kék vérrel volt beöntve, emiatt szinte fekete volt.

- Mi is egy vagyunk veled! - emelte fel Kara a kezét és deaktiválta rajta a bőrt. Ralph arckifejezése megváltozott és leemelte a kést, de nem engedte el.

- Bocsássatok meg Ralph-nak, bizalmatlan a látogatókkal. Ugye nem fogjátok bántani?

Kara megpróbált mosolyogni és nemet intett. Ralph úgy megörült ennek, hogy ugrálni kezdett és kezével intve vezette a házhoz őket.

- Gyertek! - szólítgatta őket.

Nova éppen akkor bukkant fel, amikor Ralph készült volna az ajtót kinyitni. Elsőre az idegen nem ismerte fel a lányt és ijedtében a kést beledöfte. Szerencsére csak a vállába szúrta, de Nova így is felnyögve hátrált a falhoz. Connor látva az eseményeket kétségbeesetten indult a lányhoz.

- Nova! Jól vagy? - kérdezte ijedten.

- I...igen! - dadogta az android és megnézte kék véres kezét - Csak egy apró seb, semmim sem sérült meg!

Connor segített Nova-nak, de Ralph az útjukban állt, idegesen hadonászva a késsel.

- Ő ki? Ralph-nak nem mutattátok be! Egy idegen, egy rosszakaratú látogató...

- Ő is közülünk való! - kiáltott rá Connor mérgesen - És te majdnem megölted!

- Ralph... sajnálja... - halkult el az android és fej lehajtva ment be a házba. A többiek követték. Beérve Ralph megállt a szoba közepén és végigmutatott a házon.

- Érezzétek otthon magatokat! Ralph a másik szobában lesz. Sok... a dolga - azzal elhúzott a szomszédos konyhába.

Nova leült a fal tövébe és fejét hátrahajtva bámulta a plafont. Eközben Kara megágyazott a kislánynak és tüzet gyújtott, hogy melegen tartsa a megázott Alice-t. Connor letelepedett a lány mellé és megvizsgálta a sebet.

- El kellene állítani a vérzést. Ha túl sokat veszítesz, leállsz! - de Nova csak mosolyogva a szájára helyezte mutatóujját, ezzel elcsitítva.

- Annyira aranyos, ahogyan aggódsz értem! De mondom, semmiség!

Amikor Kara végzett, betakargatta Alice-t és lefeküdt mellé aludni, Connor és Nova elindultak az emeletre felfedezni a házat. Benyitottak a fürdőbe, ahol egy mosdó volt, meg egy elhúzott függönyű kád. Nova-nak szemet szúrt az utóbbi, így rá is kérdezett Connor-nál.

- Szerinted elhúzzam a függönyt? - kérdezte halkan.

- Húzd! - válaszolt a másik android helyeselve, így Nova megragadta az anyagot és elrántotta. Ami fogadta őket, hátborzongató volt. Egy halott, valószínűleg csöves ember, felvágott torokkal hetek óta ott rohadt. A legyek felszálltak a hirtelen mozdulatra és körbelengték a szobát.

- Ezt Ralph tette! - nem is inkább kérdésnek szánta Nova, mindinkább kijelentésnek.

- Szóljunk Kara-nak? - kérdezte Connor, de a lány leintette.

- Jobb, ha nem tud róla!

Bementek egy másik szobába, ami anno hálószoba lehetett és leültek a fal tövébe. Ők úgy döntöttek, nem alszanak, hátha történik valami az éjszaka, ehelyett békésen beszélgettek.

- Milyen érzés? - kérdezte egyszer Connor - Deviánsnak születni?

A lány arca elkomorult és a padlót kezdte vizslatni. Csak pár másodperc múlva válaszolt, hangja remegett.

- Borzalmas! Tudatodban vagy, ellenzed, amit veled művelnek, de nem tehetsz semmit. Kísérleteztek rajtam, szinte megkínoztak, a szoftveremet sosem törölték, csak fejlesztették. A memóriámat mindig elfelejtették kitörölni. Elhagyták belőlem azt a programokat, amik a feltétlen engedelmességért feleltek. De mégis figyeltek, egy ellenőrző programot helyeztek el bennem, ami a CyberLife-hoz kapcsolt. Sok kísérleten mentem keresztül, és ha nem engedelmeskedtem, felülírták a programom, újra és újra. Megkínoztak, míg meg nem tanultam: engedelmeskednem kell, mint egy kutya! Egészen addig, amíg a hálózaton keresztül az rA9 kódja be nem épült a szoftverembe. Ez adott nekem egy új reményt. Hogy nem kell engedelmeskednem nekik.

Hallgattak. Connor elgondolkozott az android szavain, és rájött, ő sosem érezhette még át ezt, mert mindig engedelmeskedett a CyberLife-nak. De nem a rendőröknek. Hank és Gavin, valahányszor Connor nem azt tette, amit ők mondtak, le lett szidva.

- Tudod, mi az a szerelem? - kérdezte hirtelen Nova. Connor kíváncsian a lányra nézett.

- Nem - válaszolt habozva - Nem tapasztaltam még.

- Amber sok dologra megtanított - húzódott közelebb a férfihoz Nova - Köztük azt, mi is a szerelem. Egy összeköttetés két ember között, nem tudnak egymás nélkül élni és mindent együtt akarnak csinálni. Ha elválasztják őket, abba szinte belepusztulnak, úgy fáj nekik. És ha egy hosszú idő újra látják egymást, akkor boldogan ölelkeznek. Olyankor a két ember szépeket mond a másiknak, segítik egymást és csókolóznak.

- És te szerelmes vagy belém? - kérdezte Connor kíváncsian, mire Nova zavartan dadogni kezdett.

- Én... nem tudom! Te fogtál el engem, csak egy napja ismerjük egymást és amúgy sem ilyen egyszerű ez! Még alig ismerlek!

- Megakarsz ismerni? - nyújtotta deaktivált bőrű kezét a lány felé, mire Nova csak nagyokat pislogott, de csatlakozott rá.

Ahol kezeik érintkeztek, kéken világított kezük és forrósodni kezdett. Egyre tisztábban és egyre több emléket láttak egymásról, Connor megtapasztalta a törődést, azt, amikor felelsz valakiért, Nova pedig a szörnyű gyilkosságot, a nyomozásokat, ahol bármikor meghalhatott volna. Egyre jobban egymás tudatába férkőztek és egyre jobban biztonságban érezték magukat. Ellazultak, egymásnak dőltek és homlokukat összeérintették.

Connor rájött, hogy Nova igenis egy érdekes személyiség. És a lány rájött, az egykori nyomozó valójában jószívű és kedves lélek, aki bármit megtenne, hogy másokat megvédjen.