Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

A finálé

1 évvel később

Az androidok immár teljes-körű emberi jogokkal rendelkeztek, a zavargások megszűntek emberek és androidok között és a két népcsoport feltűnés nélkül olvadt össze, sokszor meg sem lehetett különböztetni az androidokat az emberektől. Markus egy híres, fontos emberré vált, elérte azt a célját, hogy a Fehér Házban kapjon helyet, mint az androidok képviselője. Talán egy nap még elnöknek is megválasztják.

Connor mint rendőrnyomozó dolgozott Detroit-ban, társa Hank Anderson volt, akivel szinte már úgy összeszoktak, hogy el sem lehetett őket választani egymástól. Néha csatlakozott hozzájuk az újonc Nova is, aki ugyan elég tapasztalatlan volt, de hála intelligenciájának és logikai készségének, megállta helyét a szakmában, mint gyilkossági-nyomozó. Hank már el-elfelejtette, hogy Connor valójában android, jóízűeket nevetett társával, vagy azon, hogy Connor nem érti a poént, vagy éppen a másik egyik beszólásán nevetett. A hadnagy végre maga mögött tudhatta régi komor és goromba énjét, és egy új korszakot nyithatott az életében. Egyre összeszedettebb volt, összekötötte a haját és egy kicsit formázott a szakállán. A kollégái mindezt örömmel fogadták, jó szemmel nézték a férfi pozitív irányú változását.

~¤~

Hank éppen asztalánál ült és aktákat nézett át, mind egyszerű eset voltak: rablási gyilkosság, felelőtlenségből adódó emberölés. Ezeket elég volt elolvasnia, megnézni a bizonyítékokat és elsőre megmondta, mi történt és mi a vád. Connor is persze besegített, de az android elfoglaltabb volt mostanában, mert egy újabb nehéz ügyet kapott: gyilkosság a fegyver és szemtanúk nélkül, ismeretlen indokból. Ezt még Connor-nak is időbe telik kibogozni.

Ahogyan a hadnagy felnézett a mellette hallatszódó léptek zajára, megpillantotta ingben és farmerben társát, aki csak egy kurta köszönés után leült a szemben lévő asztalhoz és némán üldögélt. Hank elnézte még egy darabig, de miután idegesítette a másik mozdulatlansága, megszólította.

- Mi az? Lefagytál? - kérdezte szórakozottan, mire Connor megrázta a fejét.

- Gondolkoztam... - kezdett bele, de az idősebb férfi közbevágott.

- Az ügyön?

- Nem! - vágta rá az android szinte azonnal - Máson. És... nagyon nagy szükségem van az Ön segítségére!

- Akkor nagy gebasz lehet! - nyögte ki Hank meglepődötten, tekintve, hogy Connor eddig nagyon ritkán igényelte a segítségét.

- Nincs! - rázta meg fejét a másik, majd közelebb hajolt a hadnagyhoz - Meg szeretném kérni Nova kezét, de nem tudom, hogyan...

- Ez a világfájdalmad? - pislogott nagyokat Hank, majd eleresztett egy büszke mosolyt - Ugyan, megoldod! Okos vagy! Meg amúgy is, miért mondana nemet?

- Bármi miatt, például nem akar elköteleződni, de a legnagyobb félelmem az, hogy nevetségesnek tartja az ötletem, mert csak emberek házasodnak - bár a törvény megvolt rá, hogy androidok házasságot köthetnek, azok mégsem élvezték ezt a lehetőséget, merthogy nem igényeltek papírt szerelmi kapcsolatukról.

- Ha igazán ismered, és szereted, illetve ő is szeret téged, még ha kinevet is, belemegy! - állt fel Hank az asztaltól és karolta át barátasian Connor-t - Csak annyit tanácsolok, hogy ne vidd túl nyálas helyre. Nova-t elnézve, nem nagy kedvencei a romantikus helyek.

Majd az őrs túlsó végébe pillantott, ahol Nova éppen újdonsült társával beszélgetett, azzal a lánnyal, aki tanította őt. Hangosan nevettek valamin, mire megközelítette őket Gavin, arcán szemtelen mosollyal. Nem lehetett hallani, mit beszélnek, de a két lány egy idő után felháborodtak, majd a nyomozó röhögni kezdett. Öröme azonban nem tartott sokáig, mert Nova középső ujjával nézett farkasszemet.