Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

21. fejezet: A köpenyes alak

Amber egy ágyban tért magához, ahogyan körbenézett fehér falak fogadták, és az ágya mellett három alak. Kettőt azonnal felismert, Ben és Bridget ültek egy-egy széken, és amikor a lány felébredt, megkönnyebbülten lélegeztek fel. Bridget azonnal átölelte, könnyektől csillogó szeme arról árulkodott, hogy az elmúlt órákban sokat sírt. Ben csak hálát adott az égnek és boldogan simogatta meg kislánya karját, aki ugyan még mindig zavart volt egy kicsit, érthetően és tisztán szólalt meg.

- Mi történt? - kérdezte és próbált felülni, de a hasába nyilalló fájdalom miatt inkább nem tette.

- Mi csak annyit tudunk, hogy Markus hozott be téged, hasadon lőtt seb volt. Azonnal megműtöttek és most itt fekszel - újságolt be Ben keserédesen.

Ekkor minden beugrott a lánynak, a tüntetés, a katonák, a saját beszéde, végül lövöldözés támadt és ő összerogyott. Markus felkapta a karjaiba és segítségért indult, de valahol útközben elájult a vérveszteségtől. A harmadik személy felé fordult a szobában, a híres-neves androidvezér volt, Markus, aki az ágya mellett üldögélt és mosolygott.

- Hogyhogy nem küldenek ki téged? - kérdezte a lány megrökönyödve, de aztán kapcsolt - Amúgy köszönöm, hogy megmentettél! Nélküled meghaltam volna!

- Én köszönöm, hogy kiálltál a népemért, annak ellenére, hogy magad is ember vagy! - biccentett Markus és megfogta a lány kezét.

- Ha ennyire kíváncsi vagy - szólalt meg vidáman Ben - Azért nem küldik ki, mert nem merik. Miattam! Rájuk rivalltam, hogyha kitessékelik Markus-t, én magam rendezem át a csinos kis pofijukat!

Amber ennek hallatán felnevetett, és mosolyogva tekintett hol szüleire, hol az androidra. Ekkor egy ápoló lépett be, egy női android és ki akarta vizsgálni a felébredt beteget.

- Kérem, hagyják el a helyiséget! - szólt kedvesen - Amber-nek sok pihenésre van szüksége!

- Csak egy pillanat! - vigyorodott el a semmiből a sérült, majd Markus fülébe súgta - Kérlek, őt nem állítsd át most, oké? Annyira nem lenne buli, ha csak itt hagyna engem!

Markus értette a poént és a fejét megrázva, mosolyogva sétált ki a házaspár után a folyosóra, majd elindult a lifthez, hogy elhagyva az épületet Jericho-ba mehessen.

~¤~

A hajó belseje megtelt az androidoktól. A tüntetés után egyre többen csatlakoztak, látva társaik felébredését, de még így is akadtak szép számmal olyanok, akik nem ébredtek fel a rabszolgaságból. Az idő elteltével kiépítettek maguknak egy egész kis takaros bázist, vetítőkről nézték az aktuális híreket, más androidok számítógépeken dolgoztak, és akadtak olyanok, akik bombákat gyártva aknázták alá a hajót, hogyha kiüt a baj, elsüllyeszthessék az emberek elől.

Nova éppen a híreket nézte a többiekkel, figyelmesen hallgatta a műsorvezetők hangját. Leginkább akkor figyelt oda, amikor valami beszámolót mondtak a tüntetésről.

- És ott állt az a kislány - kérdeztek ki éppen egy embert, aki ott volt - Nem lehetett vagy 16. És... csak úgy lelőtték! Ugyanezt tették az androidokkal, kivégezték a többjüket. Szégyellem magam, úgy érzem, mintha én hagytam volna, hogy a lány meghaljon!

Következőnek ismét a stúdiót hozták be, de Nova erre már nem figyelt. Tudta, hogy az emberek az ő oldalukra fognak állni, látva Amber-t, Ben-t és Bridget-et, úgy gondolta, nem mindenki van ellenük. Csak ők is félnek kiállni mellettük, a saját fajuk ellen.

- Markus visszatért! - jelent meg hirtelen Connor mellette - És valamit akar nekünk mondani!

- Komolyan? - kérdezte hitetlenkedve a másik android - Eddig hol volt?