Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

2. fejezet: Közelebb a kulcshoz

Nova...Nova..Nova.NovaNOVANOVA...

...Hank hangja.

- Hé, Connor, mi van veled? - kérdezte ingerülten a férfi. Az android felébredt elgondolkodásából.

- Csak gondolkoztam - felelte semleges hangon - Nagyon érdekes android Nova. A típusa is... egyedi!

- Hogy érted ezt? - nézett egy pillanatra Conorra a hadnagy, de hamar visszaemelte tekintetét az úttestre. Lehalkította a zenét, hogy jobban értse az androidot.

- Egy példány készült belőle - mondta Connor szinte már lelkesen - A szoftvere a kezdetektől instabil volt. Mintha direkt deviánsnak teremtették volna!

- Hát, megcsinálták! - szólalt fel Hank - Deviáns lett, azt kinyírt két embert. Jól elcseszték!

- De én ezt nem értem! - hajtotta le fejét az android - Ha tudták, hogy ennyire instabil és félrevezethető, miért állították forgalomba?

- Egy példánnyal? - horkant fel Hank - Az szép lett volna!

Connor rájött, Hank-nek igaza volt. Nem gyártották ipari mennyiségben Nova-t, de a típusa benne volt az adatbázisában. Talán csak egy félresikerült prototípus? Egy az első mesterséges intelligenciával rendelkező androidok közül? Az nem lehet! Hiszen túl fejlett egy első prototípushoz.

Meg is érkeztek úti céljukhoz, ahol legutoljára Amber-t látták. Állítólag egy hamis személyigazolvánnyal képes volt beszöknie egy bárba és ott maradnia. Akkor fél tíz körül járhatott az idő, a gyilkosság napján. Connor és Hank kiszállva az autóból rögtön a bár felé vették az irányt.

- Ironikus, hogy egy ilyen helyen találtál rám - szólalt meg ridegen Hank - És most itt keresünk egy tizennégy éves lányt.

Belépve azonnal rossz pillantásokkal jutalmazták az androidot, de senki sem mert odaszólni neki. Talán mert Hank mellette azonnal felmutatta a jelvényét.

- Detroiti Rendőrség, maradjanak a seggükön és hamarosan távozunk is! - ennek hatására mindenki karót nyelve ült a helyén, majd Hank Connor felé fordult - Oké hol kezdjük?

- Megkérdezem a csapost, hátha tudja, hol van! - válaszolt az android, és odasétált a bárpulthoz.

A csapos értetlenül nézett rá, kicsit azzal a "mi a f@szt akarsz?" tekintettel, de szótlanul figyelte Connor mozdulatait. Az android előhalászott egy fényképet a lányról és odanyújtotta neki.

- Amber - szólt a férfihoz - Amber Watts. Néhány perce látták ide bejönni. Valószínűleg hamis személyije volt.

- A francokat! - csapott az asztalra a csapos - Mit akarnak tőle?

- Csak kikérdezni! - nyugtatta meg a férfit Connor - A Detroiti Rendőrségtől jöttünk, az androidja megölte a szüleit. Szeretnénk gondoskodni a lány épségéről!

A kiszolgáló végigmérte az androidot, majd ajkába harapva kényszeredetten hátra mutatott egy pult mögötti ajtóhoz. Valószínűleg a raktár lehetett az. Connor megkereste az időközben a bárban kutakodó Hank-et és gyors léptekkel vezette az ajtóhoz.

- Megtaláltad? - kérdezte. Connor csak bólintott.

Benyitva a kis helyiségbe észrevették a lányt, haja elől két tincsben lila volt, amúgy meg barna, hosszú hajkoronája vállára omlott. Egy üveget szorongatott a kezében, körülötte üresek hevertek. Mégsem tűnt részegnek. Meglátva a két alakot ijedten húzódott hátrébb és kiáltott.

- ZAC! MI A F@SZT KERESNEK EZEK ITT! ZAC? - kiabált rémülten. A férfi betekintett a raktárba és megpróbálta lenyugtatni a lányt.

- Semmi baj! Rendőrök! Én engedtem be őket! - majd visszaállt a pulthoz és becsapta az ajtót.