Én élek! | Detroit: Become Human fanfiction

36. fejezet: A rejtett ajtó

Általános körözést adtak ki az elkövető androidra, az AX700-asra, hogy minél előbb megtalálhassák. Így, hogy Connor már tudta a sorozatszámát mélyebben elkezdett kutakodni, és látta a közúti kamerákon, hogy legutoljára a város szélén látták, közel a dokkokhoz. A nyomozó android úgy döntött, ott fog neki a nyomozásnak és felkutatja azt az androidot.

Békés napnak indult, még Hank is aránylag jókedvűen kelt, és rögtön el is indultak a megfelelő térfigyelő kamera felé. A szerkezet egy sarokra nézett, az android a felvételen láthatóan körbenézett, majd beosont egy raktárépületbe. Connor gyorsan végzett is egy kis kutatást az épülettel kapcsolatban, majd kiderült, a helyiséget nem használták már egy éve.

- Hank! - szólt a hadnagynak, amikor már több perce figyelték a környéket - A raktárépületbe ment be, és azóta nem látták onnan kijönni!

- Akkor... - intett a férfi - Mire várunk?

Az android csak bólintott, majd szorosan Hank mellett haladva közelítették meg a romos épületet. Az ablakai be voltak ugyan deszkázva, de az ajtaja tárva nyitva állt. Belül, ahogyan a nap besütött, por szállingózott hatalmas felhőket alkotva, néha meg-meghallottak egy egércincogást vagy mancstopogást. Belépve a tágas térbe nem fogadta őket más, csak a semmi, szinte teljesen üres volt a raktárépület, leszámítva pár ládát és vaspolcot.

- Ezt benéztük! - morgott egyet Hank - Nézzünk szét, azt húzzunk, mert eszméletlenül állott itt a levegő.

Connor fel sem figyelt a szavakra, azonnal a vaspolcokat kezdte tanulmányozni. Ám ott nem talált semmi érdemlegeset, csak azt állapította meg, hogy belepte a por és már rozsdásodik. Ellenben a ládákkal, ugyanis azok nagyon piszkálták Connor gondolatatait és kíváncsian közelítette meg a gyanús tárgyakat. Ám a faládák üresek voltak, bár súlyuk azért így is számottevő volt. Egyszer csak észrevette, hogy az egyik láda alól kilóg egy csapóajtónak a sarka, mintha velük próbálták volna elrejteni, és az android nem habozva tolta el a nehéz tárgyat. Pár mozdulatsor után teljes pompájában tárult fel a tekintélyes nagyságú ajtó, anyaga erős ötvözetből készült, és elég vastag volt. Számkódos zár védte, valami embertelen kóddal, ugyanis a helyes számsor 32 számjegyből állt.

- Hank! - kiáltott a bámészkodó hadnagy felé, mire az kíváncsian kocogott az androidhoz - Találtam egy csapóajtót, de egy 32 számjegyű kód védi.

- Mi a szar? - horkant fel a férfi - És nem tudod feltörni?

Connor alaposabban megtanulmányozta a szerkezetet, de kénytelen volt egy nemet inteni.

- Sajnos nem, erős biztonsági rendszer védi, többrétegű, és ha nem sikerül, akkor örökre kitilthat!

Azon kezdett gondolkodni, mi lehet olyan, amit egy android kapásból tud, és 32 számjegyű. Végül arra jutott, valószínűleg teljesen random számsorról van szó, amit az elkövető meg tudott jegyezni. Csalódottan állt fel a földről, majd utoljára körbenézett a tágas helyiségben, majd észrevett a szemközti falon egy feliratot, amit alaposabban megnézve valójában egy szám volt.

6

Újra fordult egyet, és alig öt méterrel az előző mellett állt egy másik is.

2

És így tovább, a falakon sorba voltak az apró, a betonba karcolt számok, többször ismétlődtek ugyan azok és nem mindig ugyanakkora volt köztük a rés. Ekkor megpróbálta ezek között a számok között összefüggést találni, amikről megállapította, hogy 32 darab van.

- Te meg mi a ráknak forogsz körbe-körbe? - értetlenkedett Hank az ide-oda forduló társát nézve.

- A falakon számjegyek vannak - újságolta, mire a férfi is elkezdte a falakat tanulmányozni - Összesen 32, pont annyi, mint a számsorban. De nem látok semmi összefüggést...

- Nem lehet - mondta szórakozottan a hadnagy - Hogy bejött az android, körbefordult azt tudta a kódot? Lehet nem is akar elzárkózni, csak feladott egy rejtvényt?

Connor elgondolkozott az elhangzottakon és nem találta lehetetlennek a felvetést. Elismerően bólintott, majd a bejárathoz lépett és onnan nézte a falakat, sorban balról a szélsőtől egészen jobb felé az utolsóig, végül ezt a kódot kapta meg.

77628926514901236793428584576293

Jó hosszú volt, egy embernek nehéz is lett volna megjegyeznie, de ahogy Connor leolvasta a falakról, memorizálta a sort és azonnal begépelte a számzáras lakatba. Pár pillanat múlva a zár zölden világítva, egyet pittyogva felnyílt és immár szabadon lehetett a csapóajtót felnyitni. Ám utolsó pillantást vetve a kódsorra meglepő dolgot vett észre, ugyanis valamiért a beírt számok nem a 32 számból álló volt, hanem ez:

4ndr01d2 f0r3v3r.

És bár hányszor megpróbálta magában felidézni a számsort, csak ez jött ki, a titkosított "androids forever" felírat, azaz androidok mindörökké.

- Connor! - ébresztette fel gondolkodásából a hadnagy - Mi van már?

- Semmi, hadnagy! - intett az android és lenézett a csapóajtó mögé, ahol egy lépcső indult meg a föld alá, valami pinceszerűségbe. Elöl ment Hank, kezében pisztoly, mögötte figyelmesen haladt Connor, hallgatva a neszeket és ügyelve saját lépéseire.

A lépcső nem volt hosszú, hamar leértek az aljára és lent egy folyosó futott egyenesen, két oldalt lámpák világítottak. Lassú, óvatos léptekkel indultak meg abba az irányba, Hank az előttük álló folyosót nézve, az android viszont fejét forgatva tanulmányozta a belső teret: jól tisztított helyiség, egy pókháló sincsen, a levegőben magas a szén-dioxid tartalom. Az utóbbit megállapítva aggodalmas arckifejezéssel nézett a hadnagyra, aki már kezdett verejtékezni és lihegni.

- Hadnagy! - szólt a férfinak, aki csak felé fordított fejjel morgott - Magas a levegő szén-dioxid tartalma, nem lenne valami tanácsos lent tartózkodnia!

- Jól vagyok, jön be valamennyi levegő fentről! - erősködött Hank, bár látszódott rajta, nincsen jól.

- Hank, a biztonságod érdekében kérlek! - Connor Hank kérése ellenére is sokszor magázta a férfit, és ritkán tegezte, de ha mégis megtette, akkor nagyon személyes dolgot beszélt meg vele.

- Jól van! - adta be a derekát kényszeredetten Hank és átadta a pisztolyt az androidnak - Ha bármi van, szólsz és lemegyek, vagy erősítést hívok! Világos? Nincs Rambózás!

A másik csak bólintott és komoly tekintettel folytatta útját, miközben a hadnagy visszafordulva indult a felszín és az éltető oxigén felé. Connor egyre beljebb hatolt a folyosón, ami sokszor elkezdett lejteni, majd csak balra kanyarodni, mintha csigalépcsőn menne le. Egy kis idő után a lámpák megsokszorozódtak, majd egy magas, tágas helyiségben találta magát. A termet androidok töltötték meg, a legkülönbözőbb modellekből, és mind elég furcsa kinézetűek voltak: néhányuk haja le volt nyírva, még a nőknek is, mindenhonnan piercingek lógtak ki belőlük, ruhájuk extrémek és hiányosak voltak, a nők csak egy elképesztően rövid short-ot hordtak és melltartót, a férfiak szakadt farmert póló nélkül. A helyiség szemben lévő oldalán egy trónt helyettesítő fotel állt, benne csak egy android foglalt helyet, úgy ülve, mint egy király.

A sebhelyes arcú volt, akit felvettek a kamerák a gyilkosság napján, megegyezett a sorozatszám és modell is.

A gyilkos volt.