A kosaras srác || 2jae

⒊

- Youngjaeee! Olyan jó, hogy jössz! - hallottam anya kuncogását, szinte egyből ahogy beléptem a házba. - Kis híján odaégett a hús. Segíts megmenteni!

- Miért nem vártál meg vele? - kérdeztem, ahogy beértem a konyhába, puszit adtam arcára, majd beálltam mellé. Nyílt titok, hogy anya és a főzés elég nagy távolságban állnak egymástól, de mindig olyan lelkes, hogy nem merem neki megmondani; ezért csak annyit teszek, hogy mikor nem figyel próbálom menteni amit lehet, aztán megdicsérem milyen jó lett.

- Kész étellel akartalak meglepni, de úgy látszik csődöt mondtam. Megint. - biggyesztette le ajkait, s engedett utat nekem az említett húshoz. - Na és mesélj! Hogy telt a tegnap? Olyan későn értem haza, hogy nem is tudtunk beszélni! Tegnap volt fizikád ugye? Nem támadott le megint az a vénasszony amiért hülye vagy hozzá, igaz? Ha igen, akkor kénytelen leszek ismét meglátogatni. - a nők mindig ennyit beszélnek, vagy csak engem áldott meg az ég?

- Nyugi anya! - nevettem fel. - Pénteken lesz fizikám, és semmi izgi nem történt velem. Megint Hyejivel kellett egy kicsit maradnom, de ennyi. A mait pedig tudod. Csak zongorán voltam. - közben a húsra engedtem egy kis vizet amivel lemostam, aztán nekiálltam hagymát pucolni, majd felvágni, mert azt anya nem rakott alá, s egy másik serpenyőbe olajat öntöttem.

- Oh, az én kis drágám! Még mindig Hyuk után leskelődik? - kérdezte. Olyan mintha a második legjobb barátnőm lett volna, mert minden apró kis dolgot megbeszéltünk.

- Nem, már két hete másik srác van. Jaebum, és a mi sulinkba jár, tehát rosszabb a helyzet, mint valaha. Mindenhova rángat magával engem is. - panaszkodtam. Anya felváltva pakolta kezeim alá a létező összes fűszert, amit talált a konyhában, s mosolygott rám lemondóan.

- Úgy tűnik anyád le van maradva! - nevetett fel, de tekintete szinte azonnal szigorúvá vált. - Legalább egy kicsit mászkálsz. Eddig vagy Hyejinél, vagy nálunk aludtál. Összeszedhetnéd magad! - szidott meg hirtelen.

Pár percnyi csend következett, melyet a serpenyőben sercegő hús hangja, és a halk zene töltött meg.

Anya beleszagolt a levegőbe, s büszke tekintettel ajándékozott meg. - Látszik, hogy nem voltam ott, mikor főzni tanultál. - nevette el magát ismét.

Mindig ilyen kellemes hangulat terjengett a házban, ha vele voltam. A konyha félhomálya, melyet a beakadt redőny s a tűzhely fölé szerelt csőlámpa eredményezett, és a halkan szóló magnó, melybe mindig valami régi CD került, egyszerűen elegek voltak mindkettőnknek az ilyen pillanatokért.

Ahogy kész lett az étel anya megterített, én pedig az asztalhoz vittem a húst, majd a hűtőből összeszedtem mindent, amit alkalmasnak találtam beledobálni a salátába.

...

- ... és képzeld, még neki állt feljebb. Komolyan elvárta, hogy kérjek bocsánatot. Mondom: tudod ki fog sajnálkozni, azért mert már nincs pasi a suliban, akinél nem töltöttél éjszakát. Vagy nappalt. Eh...

Nem tudom miért osztotta meg velem a barátnős mosolyszünetek kiváltó okait, de beleszólás nélkül meghallgattam. Másnak úgy tűnhetett, hogy Hyeji irányítja az életemet, én pedig alkalmazkodom, mert magatehetetlen vagyok. Na, ők nem tudják, hogy csak simán túl gondoskodó az olyan emberekkel akiket szeret. Néha kötelességének érzi, hogy csomagoljon nekem is ebédet vagy csak úgy random ölelget.

Persze én is ugyanúgy vigyázok rá, ahogy ő szeretne rám. Talán egy kicsit jobban is, de ez most nem téma. Olyan, mintha testvérek lettünk volna, mióta világ a világ.

- SooYoung?

- Nem. Jisoo! - sóhajtott lentebb csúszva az ágyról. Lábait már a dohányzó asztal alatt nyújtóztatta, de lassan az egész lány kezdett lefolyni a szőnyegre.

- Ő nem a legjobb barátnőd már két
éve? - igen, néha én is furcsának találtam, hogy megmaradtak bennem az ilyen dolgok, de Hyeji örült neki.

- Szerintem soha nem beszélek már vele. Tudod, ő kezdett el járni Hyuck-kal, miután bevallottam neki, hogy tetszik. Egyből lecsapott rá. Aztán ahogy nehezen túltettem magam rajta, csak úgy dobta és elmondta neki, hogy elvileg szerelmes vagyok belé. Úgy jött oda hozzám Hyuck, hogy ez igaz e. Persze még meglepődött mikor leribancoztam.

- Nyálas leszek, de... tudod, hogy én mindig itt leszek neked. - lemásztam mellé, fejemet pedig hátrahajtottam az ágyra. Néztük a csillagokkal teleragasztott plafont. Még együtt csináltuk mikor tizennégy évesek voltunk.

- Aranyos vagy Youngjae. Ritkán mondasz ilyeneket. - megpöckölte combomat, s ahogy felszisszentem elvigyorodott. Kis szadista.

Nem sokáig depiztünk. Fel akartam vidítani barátnőmet, mert nem szerettem ha szomorú volt. Fagyiztunk és Jóbarátokat néztünk, egészen öttől fél nyolcig. Utána nekem még haza kellett sétálnom. Következő nap kosárra akartunk menni, de előtte még egy kiadósat akartam aludni.

...

ez még úgymond esemény nélküli, de holnap vagy utána érkezik a negyedik rész. ha valahol helyesírási hiba van, esetleg értelmetlen a mondat, szóljatok nyugodtan!