A kosaras srác || 2jae

18．

- Mennem kéne. - suttogta a hajamba, csengő előtt pár perccel. Mikor a terme elé értem, s a fal mellett beszélgetni kezdtünk, majd ismét előjött belőle a szemtelen énje pár félreérthető megszólalásom után, közöltem vele, hogy otthagyom, ha nem fejezi be.

De megoldotta. Elkapta a derekamat, mikor már háttal voltam neki, maga felé fordított, s mélyen a szemembe nézve elhátráltunk a falhoz. Egyik kezét elvette derekamról, hogy államnál fogva felemelje időközben lehajtott fejem. Egyre többet ölelkeztünk, én különösen boldog voltam olyankor, de annyira szégyenlősen reagáltam, hogy az valami hihetetlen.

- Nekem is. - szólaltam meg halkan. - De nem akarok. - kezei elindultak a fal és hátam közé. Felsőm vékony anyagán keresztül éreztem tenyerét lassan haladni nyakamig, ahol aztán megállt, s lágy cirógatásba kezdett. A másikat vissza simította csípőmre, s magához húzott.

Akkor éreztem először, hogy a szíve ugyanolyan gyorsan dobogott, mint az enyém. Minden levegővételnél összeért mellkasunk. S mikor kinyitottam szemeimh, s körbenéztem, lassan el akartam tolni magamtól, mert basszus - igaz, hogy nem akartam elszakadni tőle, nem is csináltunk semmi illetlen dolgot, mégis az iskolában voltunk.

Vállaira fogva toltam hátra éppen egy kicsit, pont, hogy legyen köztünk egy lépés távolság és a szemeibe tudjak nézni. Rájött mi a bajom, mert elmosolyodva nyúlt egyik kezemért, s levéve válláról kulcsolta össze kisujjainkat, aztán engedte le karjainkat.

- Mikor végzel? - kérdezte.

- Másfél óra múlva.

- Otthon lerakom a cuccaim, aztán visszajövök érted. Oké? - megvárta amíg bólintok, aztán a homlokomra adott puszi után úgy döntöttünk hiába volt még egy percünk, inkább menjek, el ne késsek, ő pedig beül mert a tanár mindig pontos.

...

Nem csináltam semmit azon kívül, hogy megittam egy kávét, amit az egyik kollégista kilencedikesnek hála tele tudtam pakolni cukorral. Komolyan mondom, automatás kávé nem volt még olyan finom.

Aztán elkezdtem filmet nézni a terem laptopján. Már nem tudom mi volt az, mindenre figyeltem, csak rá nem. Ráadásul ott volt az a fura érzés is, hogy közben nem tudtam piszkálni Jaebum ujjait vagy haját. Nem volt igaza, már igenis elkezdtem hozzá kötődni. Az, hogy ennek örültem-e, avagy sem; én sem tudtam.

Maradjunk annyiban, hogy lerendeztem magamban egy "majd kiderül!"-lel, aztán ettem rá egy szendvicset is, hogy minden a rendjén legyen. Szóval rajzszakkörön mindent csináltam a rajzoláson kívül.

Oh, és ha már itt tartunk. Hye valamiért megharagudhatott rám, vagy nem tudom, mert miután visszaért, semmire sem nézve levágta magát az utolsó padba és mindenkire ijesztően nézett, aki csak meg merte környékezni. Lehet nem is rám haragudott, hanem szimplán rossz kedve volt és mindenért harapott. Úgy voltam vele, had pihenjen egy napot aztán aludjon rá, s majd következő nap beszélek vele.

Jaebum
még mindig nem tudom
hova menjek

Youngjae
te hol vagy?

Jaebum
a porta mellett

Youngjae
a portával szemben lévő folyosó
harmadik terme

Youngjae
De maradj, mindjárt ott vagyok

Jaebum
Értettem főnök

Elnevettem magam, ahogy még szalutálva is köszöntött a folyosón. Átvette tőlem táskámat, és bármennyire is ellenkeztem, őt semennyire sem érdekelte. Kénytelen voltam megbarátkozni a tudattal, hogy ő bizony erősebb is volt nálam, s nem tudtam róla leszedni. Vesztesen sétáltam mellette az utcán, folyamatosan beszélve minden hülyeségről, ami éppen eszembe jutott.

- Nem tudom eldönteni, hogy kávét ittál vagy gumicukrot ettél. - sóhajtotta, mikor levegőt vettem.

- Úristen, gumicukor. - csillogó szemekkel néztem rá, erre elnevetve magát túrt a hajamba, s fordította fejem a lámpa felé, ami éppen zöldre váltva jelezte, hogy átkelhetünk.

Nem sétáltunk sokat, hiszen közel laktam az iskolához. Arra számítottam, hogy anya otthon lesz, s már a belépés előtt végig gondoltam mit fogok válaszolni a kérdéseire, de a cipősszekrény fölötti tükörre helyezett cetlin az állt, hogy behívták dolgozni, éjszakás lesz, holnap reggel találkozunk.

- El kell mennünk gumicukrot venni. - közöltem Jaevel, miután elolvastam az üzenetet.

...
Szeressetek!(^^)/
eddig mi a véleményetek a
történetről?