A kosaras srác || 2jae

13．

Beszélnem kellett valakivel. Hyeji nem lehetett, mert nem akartam megbántani, ködösítve elmesélni egy problémát - ez probléma? - meg nem tudtam. Talán Sungjae? Ő úgy is sokat tudott Jaebumról és talán tudott volna segíteni.

- Hé. Rég dumáltunk. - szinte azonnal, a második csörgés után felkapta a telefont.

- Szia. Valamiben... tudnál segíteni? Ha ráérsz most. - kérdeztem. S ebben a pillanatban még megtehettem volna, hogy rácsapom a telefont, s azt mondom mégsem kell segíteni, csak szivatom, de mégsem tettem.

- Persze. Mondjad csak!

- Tehát. Uh nem tudom, hogy kezdjem. Tehát ma elmentem egy sráccal kávézni. Azt hittem csak valami baráti beszélgetés lesz, de a végén azt mondta, hogy lehetne több randink is.

Csendben hallgatott, s mikor megálltam, hümmögött, hogy mondhatom tovább.

- Gondolkozás nélkül rávágtam, hogy szerintem is lehetne. Aztán-

- Várj! Youngjae, te randiztál valakivel? - mintha éppcsak felfogta volna az első mondataimat, úgy szólt közbe, hangjában teljes meglepettséggel. - Az a Youngjae beszél most velem, aki azt mondta nincs szüksége párra, és a randik értelmetlen időpazarlások? Hű. Most megleptél.

- Uhm. Igazából azt hittem csak beülünk inni valamit. Közben nem is gondolkodtam rajta, de így visszagondolva tényleg olyan volt mint egy randi.

- De ez jó, nem? - kérdezte.

- Hát... mikor hazajöttem eléggé rágörcsöltem, elvégre wow, egy srác hogy mondhatja ilyen nyíltan és lazán egy másiknak, hogy randizzanak? - kezdtem el beszélni. Persze semmi bajom nem volt a melegekkel, csak ez olyan meglepő szituáció volt számomra.

- Lehet régóta érdeklődik irántad, és úgy gondolta ezt te is viszonoznád? - gondolkodott el. - Mindenesetre érdekelne kivel voltál.

- Ismered.

- Ismerem?

- Igen. De nem mondom el ki az. Szerintem tőle úgy is megtudod!

- De szemét vaaagy! Így hálálod meg, hogy terelgetlek az élet rögös útján? - tettetett felháborodást, de a végén egyszerre nevettünk fel. - Na jól van JaeJae, mennem kell. Lassan indulok Yunseohoz. - váltott át komolyabbra.

- Hű, valami baj van? - kérdeztem. Különös. Hiszen ők voltak az a tipikus boldog pár, akikre azt mondta mindenki, hogy olyan szilárd kapcsolatuk van; biztos nem fognak szakítani. Így, hogy ismertem mindkettőjüket, ezt én is alá tudtam támasztani.

- Fogalmam sincs mit csináltam haver. Annyit mondott, hogy beszélni akar valami fontosról.

Szinte láttam magam előtt, ahogy vállvonás közben elhúzza a száját.

- Ne parázz rá. - mondtam neki, mielőtt leraktuk volna. Hátradőltem az ágyon, karjaimat széttárva. Kezemből kiesett a telefon, de majdhogynem egyből értesítésem jött. Nem nagyon foglalkozva vele húztam arcom elé párnámat, hogy beleásítva vegyem tudomásul; rohadtul elfáradtam. És még főzni is akartam, mielőtt anya hazaért volna.

...

Reggel, mikor kinyomtam az ébresztőm, észrevettem két nem fogadott hívást Hyejitől, egy smst anyától - még este írta; tovább maradt fél órával - és egy üzenetet Yooktól, miszerint nyugodjak meg, a nője még mindig a nője. Vissza is írtam neki, hogy mostmár nem fogok álmatlanul forgolódni éjszakánkét, mire azonnal megkaptam mennyire rohadék vagyok, de ezért vagyunk barátok.

...
Mert a jövőhét péntek
még messze van!;)
Remélem örültök neki
így Friday junioron.