A kosaras srác || 2jae

20．

Azt hiszem egy keddi napon volt, mikor be lettem terelve egy kosárlabda edzésre, s leültettek a kispadra, a többi srác mellé, hogy ne zavartassam magam, beszélgessek.

Rólam tudni kell, hogy csak olyan embereknek tudtam rengeteget dumálni, akiket már jó ideje ismertem, vagy annyira nagyon szimpatikusnak találtam, hogy adtam neki egy esélyt arra, hogy megunjon és otthagyjon.

De a fiúk meglepően nyíltan közölték velem, hogy örülnek, hogy megismerhetik, akivel Jaebum tölti az idejét. Aztán kiderült, hogy rengeteget beszélt rólam. Elképedtem, Ilhoon pedig kapva az alkalmon, nevetve csapott egy aprót hátamra, mielőtt cserélt valakivel, hogy beállhasson játszani.

- Én nem lennék elég bátor mindenki előtt vállalni, hogy meleg vagyok. - szólalt meg hirtelen Hyujin, akivel egész jól elbeszélgettük az időt. Aranyos srác volt, épp csak tizennégynek nézett ki, aztán kiderült, hogy egy évvel idősebb nálam.

- Nem vagyok meleg. - tagadtam egyből. Az igaz, hogy Jae egyre jobban érdekelt, mégis ő volt az egyetlen srác, aki felé éreztem ilyeneket, egész addigi életemben.

- A múltkor mégis tök nyiltan smároltatok a folyosón. - közölte, s lecsavarta a legközelebbi palackos vízről a kupakot - amire valami Q betűs srác neve volt firkálva elég rondán - , hogy igyon, majd vissza szerkessze eredeti pozíciójába, mintha mindvégig érintetlen lett volna. És ezt csendben végignéztem, majd utána válaszoltam.

- Nem csókolóztunk.

- Pedig én úgy láttam. - hajolt közénk hirtelen valaki, beleszólva a beszélgetésbe, de nem bántam. Ha addig hallgatózott, simán megengedtem neki, hogy bele is másszon a privát dolgaimba. Aha. - Egyébként ideadnád a vizem? - nézett Hyujinra, akinek hirtelen kifutott arcából a szín, és remegő kezekkel nyúlt a palackért, amiből pár pillanattal előbb ivott.

- Te végig itt voltál? - nyújtotta neki hátra.

- És neked még csak fel sem tűnt. - koccintotta aprón homlokához a kupakot, mire egy halk szisszenés után visszafordulva hozzám nyitotta szólásra száját. - Amúgy én is úgy láttam.

- Szerintem mindenki. - jegyezte meg Q, akit már elhatároztam, hogy akkor is így fogok hívni, ha kiderül a neve.

A két fiút elhívták mellőlem, hogy valamit megbeszéljenek, de feltaláltam magam, miután rájöttem, hogy egy körbe állva valami borzasztóan fontos dologról vitázhatnak, mert az érvelések még hozzám is elhallatszódtak.

Felkapva rezgő telefonom, elhúztam a zöld ikont, fogadva anya hívását, aki már az első másodpercben el is kezdett beszélni, de én csak a tizedikben kapcsoltam, hogy figyelnem is kéne rá, mert borzasztóan gyorsan hadart.

- Lassaban, anya. Kérlek.

- Jó, na. - sóhajtott és a háttérzajból ítélve még le is ült, hogy egy kicsit lenyugodjon. - Azt kérdeztem érted menjek-e, mert hamarabb végeztem, de el kéne mennünk boltba, mert nincs otthon főtt étel. De rendelhetünk is, mert fáradt vagyok, és nem akarlak terhelni a főzéssel.

- Nem kell, köszi. Majd hazasétálok, ma amúgy is tovább terveztem maradni.

- Hyejivel vagy? - kérdezte.

- Nem.

- Akkor? Sungjae? - találgatott, én pedig tudtam, hogy addig nem hagyja abba, míg el nem árulom kivel vagyok, még ha nem is ismeri az illetőt. Csak tudja kit kell majd megfenyegetni, ha netám bajom esne.

- Igen.

- Hű, de bőbeszédű valaki. Na, hagylak, érezd jól magad. Én pedig majd rendelek valamit, mire hazaérsz. Szeretlek.

- Szeretlek.

Mikor felnéztem, még mindig az új csapatbeosztást beszélték, de Jaebum is pont akkor nézett felém. Intettem neki, mire mosolyogva kacsintott. Nevetve megráztam a fejem, ő pedig karjait széttárva fordult körbe, hogy bemutasson egy tökéletes kosárra dobást, majd kérkedően rám nézzen válla fölött, mintha csak azt kérdezte volna; láttad?

- Haver ne most flörtölj a nőddel! - szólt oda Sungjae hangosan, hogy én is halljam.

- Bazdmeg Yook! - kiáltottam oda neki, de ő csak legyintve mutatott Jaebumra, hogy majd ő. Az említett hozzávágta a labdát, amit nevetve kapott el, dobott vissza neki, és kezdett el a másik palánk felé futni.

Tehát Jaebum "nője" voltam és csókolóztunk a folyosón. A rossz érzés ugyanakkorára nőtt bennem, mint a jó. Nem tudtam eldönteni, hogy gondoljak a dolgokra, mégha azok nem is voltak valósak. Mások azt hitték, és ez valamilyen szinten aggodalomra adott okot, de látva, ők mennyire lazán álltak a hozzá, lehet nekem sem kellett volna ennyit problémáznom.

...
uhuh haladunk
lassan, de biztosan

btw frissült a wattpadom és eh:(
nincsenek rá szavaim