A kosaras srác || 2jae

⒌/2.

Tehát ott ültünk az asztalnál hatan, abban a hangulatos kis cukrászdában, én mégis csendben voltam, figyelemmel követve a velem szemben ülő minden mozdulatát, magam sem tudtam miért. Talán csak érdekeltek a mozdulatai mögött lévő érzések, mert az arca azóta nem mondott semmit, hogy Hyeji szóba került. Mintha kizárta volna a világot, valamire koncentrálva, amit próbált magában tartani.

Nem voltam jó ember ismerő, benne mégis mintha tudtam volna olvasni, hiába zárkózott be. Néha közbeszólt a beszélgetésbe, vagy válaszolt a kérdező Hyejinek, de nem vitte túlzásba. Barátnőm pedig észrevette, hogy nincs kedve beszélgetni, úgyhogy nem erőltette rá magát, hanem Ilhoon-nal kezdett el beszélgetni, hamarosan pedig mindkettejük arcán szélesedett a mosoly, ahogy a közös tulajdonságok derültek ki.

Ott ültünk barátnőm plátói szerelme előtt, de nem is foglalkozott vele. Az egészet miatta csináltuk, az ő kedvéért követtem vele Jaebumot, ők mégsem foglalkoztak egymással.
Hyeji néha meglehetősen szivecske alakú felhőket lövellt felé a tekintetével, amik kikerülték Jaebumot. Mert engem nézett.

Én meg az asztalt, az üres, csokoládé foltos tányéromat vagy az embereket körülöttünk. Kínosan éreztem magam. Először azt hittem süteményes az arcom vagy valami ilyesmi, de miután Sungjae biztosított róla, hogy ilyenről szó sincs, nem tudtam mire gondolni következő indokként. Bevallom, nem is akartam.

- Veszek magamnak inni. Valaki kér
valamit? - Jaebum lassan felállt, körbefordulva az asztal előtt. Barátnőmmel egyszerre néztünk egymásra, majd kapva az alkalmon ő is összeszedte magát.

- Jövök veled. - mellé sétált, s ezt volt a kezdőlöket, hogy mindenki elkezdje sorolni mit kér még. Hyejire mosolyogtam, mire kaptam válaszul egy "szurkolj" pillantást. Szurkolok.

Néztem őket, ahogy beállnak a sorba a bejárat mellett. Beszélgettek. Tehát Jaebumot az zavarta volna, hogy társaságban volt? Nem tűnt olyannak...

Valamiért rajtuk maradt a tekintetem. Néztem ahogy barátnőm beszél, mutogat, s közben tartja a szemkontaktust, amiben a mellette álló is segédkezett, mégsem láttam, hogy a száját egyszer is kinyitotta volna, hogy hozzáfűzzön valamit. A sor nem volt hosszú, a kiszolgálás gyors volt, így hamar sorra kerültek.

Jae elmondta mit szeretnénk, a pultos pedig elkezdte összeszedni a dolgokat, ha pedig visszakérdezett, Hyeji kisegítette. Jaebum a pultnak dőlve nézett az asztalunk felé.

- Hé! Mi van veled Youngjae? - fogta meg vállam Sung, mire pislogva párat fordultam feléjük.

- Semmi.

- Ahaaa. Majd megdumáljuk. - biccentett, jelezve, hogy nem hisz nekem. És mégis miről fogunk beszélgetni, mikor még én sem tudom mi a franc bajom van? - Most egyél. - elvette a visszaérkezőktől a sütijét, amit úgy tűnik nekem kért ki, mert nem tartozott a kedvencei közé a tejcsokoládé.

Jaebum és Hyeji lepakoltak az asztal közepére, barátnőm innivalója mégis a másiknál maradt, s mikor oda akarta neki adni, végigsimított a kezén, mikor elvette tőle. Barátnőm enyhén megjátszott szerénységből elmosolyodott, amit a másik halványan viszonzott.

Ilhoon és Hyunsik sejtelmes pillantást küldtek Jaebumnak, Sung pedig csak kérdőn rámnézett, mert nem látta mi történt. Megráztam a fejem; nem lényeges.

Hyeji mosolyogva ült, folyamatosan engem figyelve, de valamiért nem tudtam vele örülni. Erőltetett mosolyomat biztos észre vehette, mert aggódás csillant szemeiben, de nem akart a többiek előtt kérdezősködni.

Megrezzent az ölemben hagyott telefonom.

Ismeretlen
Hé, beszélhetnénk?

Youngjae
?

...

Elmondhatatlanul sajnálom, hogy ezzel az eseménytelen, unalmas résszel késtem
ennyit...