- Mehetünk? - kérdeztem, mikor megéreztem Jae kezét a vállamon. Nem mentem be velük, még hülyének is néztek volna, hogy ott állok, mikor ők öltöznek és zuhanyoznak. Tehát megvártam az ajtó előtt, mert megbeszéltük, hogy mivel laza edzésük volt, elmegyünk sétálni.
- Persze. Leteszem a táskámat a teremben, utána oda megyünk, ahova szeretnél. - rántotta fentebb kezével a vállára akasztott sporttáskát, amiben az edzőcucca volt.
Felsétáltunk a termükhöz, ami annak ellenére, hogy üres volt, még nem zárták be, tehát Jae csak bedobta az egyik szekrénybe a táskáját, majd mehettünk is.
Megbeszéltük, hogy tartunk egy sablonosan megtervezett randit a parkban, ami kötelező minden embernek. Tehát sétáltunk, és random dolgokról beszélgettünk, amik csak eszünkbe jutottak, és úgy éreztük a másiknak tudnia kell.
Olyan volt, mintha csak kiszabadultunk volna a megszokott közegből, hogy a magunk csöndjében jó érezve magunkat fordítsunk hátat a világnak.- És miből gondolod, hogy nem elég izgalmas az a hely? Jövőhéten is menni fogok.
- Youngjae. A könyvtárak nem izgalmasak. Csak könyvek vannak és por. Meg az a nő, aki nem is lélegzik, mégis kedvel téged. - nagyokat lépett mellettem, végig a kezemet fogva. Mikor felpattantam a szökőkút padkájára, először megijedt, hogy bajom fog esni, de miután közöltem, hogy akkor ne hagyja, hogy bajom essen, a száját húzva kulcsolta rá ujjait az enyémekre, mert nem hallgattam rá. Már az ötödik kört mentük, csak úgy mellékesen.
- Kedvel, mert veled ellentétben én tudok halkan létezni. - emlékeztettem a múlthétre, mikor velem jött, és nekiment az egyik szekrénynek, ezzel majdnem felborítva, a parkettára zuhant könyvekkel körbevett fát.
- Arról nem tehettem.
- Rendben. - bólintottam, tudva, hogy ha ráhagyom, be akarja majd bizonyítani, hogy neki van igaza, és akkor kénytelen lesz eljönni velem.
- Ne csináld!
- Mit? - kérdeztem ártatlan szemekkel, mire sóhajtva megrázta fejét.
- Szóval kedden könyvtárba megyünk. Értem.
Vállába kapaszkodva leugrottam a szökőkút széléről, összezörgetve az apró kavicsokat cipőim alatt.
- Izgi lesz.
- Tudnék izgalmasabb programot kettőnknek, de ha ez minden vágyad... - közölte hamisan mosolyogva, mintha csak beletörődött volna.
- Ne is reménykedj.
- Lerombolod az álmaimat! - jobb kezét, ami az enyémet fogta, szíve elé rántva sóhajtott fel világfájdalmasan, hogy aztán szomorú szemeivel meghathasson.
- Mindenkit más tesz boldoggá. - vontam vállat. Lassan kiértünk a parkból, némán megbeszélve, hogy már késő van, ideje lenne haza menni.
- Ma kifejezetten bátor vagy.
- Ha ezen meglepődtél...
- Hű, kezdjek félni tőled? - közelebb húzott magához, mikor megálltunk a zebránál. A mozdulat ösztönösen jöhetett neki, mert úgy látszott észre sem vette, de már összeért a vállunk.
- Csak ha eddig nem tetted. - közöltem, ő pedig rám nézett, majd elmosolyodva megrázta a fejét, amolyan "el sem hiszlek" módon.
A házunk előtt valamiért mindketten leblokkolva álltunk. Csak néztünk egymásra, de nem tettünk semmit. A kezem ugyanúgy Jaebumét szorongatta, mint a parkban. Közelebb hajolt, mire én ösztönösen leutánozva tettem ugyanezt. De nem történt semmi.
Adott egy puszit a homlokomra, jó éjszakát kívánt, majd totál romantikusan otthagyott, hogy elgondolkozhassak a hibáimon, és azon, hogy mégis mit ronthattam el.
De arra jutottam, hogy semmit. Az ég világon semmi rosszat nem tettem ellene, ha nem vesszük figyelembe mennyire nem tudtam flörtölni, mennyire tudatlan voltam a párkapcsolatokkal kapcsolatban és mennyire nem voltak izgalmas programjaim.
Tehát vagy megunt és meggondolta magát, vagy fogalmam sincs mi baja volt.
A szobámban lehasaltam az ágyra, s már levegőt is alig kaptam a párnára szorított arcom miatt, mikor a telefonom csörögni kezdett. Jaebum nevét meglátva lenémítottam.Oké, hülyeség volt ilyen nagy ügyet csinálni valami apróból, de azért tényleg szarul esett, mikor olyan hirtelen otthagyott.
Jaebum
ne csináld ezt, kérlekJaebum
vedd felJaebum
kérlekA harmadik üzenetet véletlenül megnyitottam, mikor feloldottam a telefont, tehát inkább válaszoltam.
Youngjae
én legalább csinálok valamitJaebum
ne értsd félreJaebum
én csak megijedtem, hogy
nem akarod vagy valamiJaebum
Ez most fontos, nem
akarom elbaszniJaebum
kérlekYoungjae
RendbenJaebum
már megint a rendben...Youngjae
mi bajod van vele?Jaebum
ne hagyd rám, mikor meg
tudjuk ezt beszélniYoungjae
ha nem hagytál volna ott,
nem lenne mit megbeszélni,
nem gondolod?Jaebum
ennyire bánt az, hogy
nem akarok elhamarkodni
semmit a kapcsolatunkban?Youngjae
engem az bánt, hogy erről
nem beszélünk, hanem megtartod
magadnakJaebum
sajnálom...Youngjae
én is----
haha
YOU ARE READING
A kosaras srác || 2jae
Teen Fiction❝ Csak szerettem nézni, ahogy pattogtatta azt a nyomorult labdát. Nem mikor Sungjae miatt kellett maradnom, vagy Hyeji ráncigált el magával, hanem mikor arra sétáltam haza a kis kitérőmmel és megálltam a kerítés előtt. S láttam, hogy örül nekem. ❞ ...