A kosaras srác || 2jae

35．

Kedd délután huszonöt helyett csak heten voltunk a rajzteremben. Mondhatjuk úgy is, hogy a többieknek elmaradt a szakkör, de inkább úgy fogalmaznék, hogy azok maradtak, akik neveztek arra az idióta pályázatra. Én nem akartam, komolyan; úgy gondoltam sem időm, sem kedvem nem volt hozzá, de a szombati nap után félig-meddig meggondoltam magam.

- Van olyan, akinek nincs ötlete? - kérdezte Yunseo, két lány pedig feltette a kezét. Bólintott feléjük, s körbenézett még egyszer, hátha akad valaki más is. - Jae?

- Majdnem teljesen kész van. Otthon. - néztem fel a telefonomból. Szokásomhoz híven, a legszélső sor egyik padján ültem törökülésben, s a töltőre tett telefonomat nyomkodtam.

- Rendben. Akkor ha bárkinek bármi problémája van, kiáltson! - indult el a két egymás mellett ülő lányhoz. Talán tizedikesek lehettek, és kilencedik óta jártak rajzra. A nevüket viszont nem tudtam, amúgy sem voltak valami beszédesek.

[Hye]:
késni fogok

észrevettem

semmi érdekesről nem
maradtál le

[Hye]:
csak beszélnem kell Ilhoonnal

[Hye]:
és 2 perc múlva lesz szünetük

tudom

[Hye]:
;)

[Hye]:
szólnál Yunnienek,
hogy ne legyen mérges,
lassan ott vagyok?

persze

...

- Ya! - csapott rá a térdemre Hyeji, én pedig kinyitva szemeimet néztem fel rá kómásan. Talán egy pár percre elbóbiskoltam, de olyan érzés volt felébredni, mintha összevertek volna.

- Ennyire ne szeress... - motyogtam számat eltakarva egy ásítás után. Barátnőm elvigyorodva hajolt közelebb, s felvonta szemöldökét.

- Tudod... valaki nagyon érdeklődött felőled a kosarasoktól. - kezdte, én pedig hirtelen nem tudtam mit reagálni, de időm sem volt rá; folytatta. - Hyujin nagyon bepörgött, mikor meglátott, és azt kérdezgette te biztos nem jössz-e le.

- Oh. - nevettem fel. Hiába álltam volna készen kihívni a teremből, ha Jaebumot mondta volna, hogy bevalljak neki mindent; kicsit megnyugodtam. - Eddig kétszer beszéltünk, de már nagyon bírom. Jó nézni, ahogy Q-val kergetik egymást.

- Tehát?

- Nyugi, ő csak a haverom. - válaszoltam ki nem mondott kérdésére. - De közel jársz ahhoz, hogy kitaláld.

- Hűha. Ki fogom deríteni! - vigyorodott el elszántan. - Kezdhetsz félni.

- Nagyon félek. - közöltem, ő pedig mégegyszer rácsapott a térdemre.

- Beszéljünk másról. Mit csinálsz a pályázatra? - kíváncsiskodott.

- Majd meglátod.

- Nemár...

- Te még el sem kezdted. Ne hisztizz. - csuktam be szemeimet, s kapucnimat felvéve dőltem a falnak, felkészülve az igen produktív sziesztámra. Hyeji mellettem maradva kezdeményezett beszélgetést a terem másik végében lévő Yunseoval.

---
uncsi, de írni akartam valamit,,,
❤️