A kosaras srác || 2jae

45．

A napokban el is felejtettem a rajzpályázatot, hogy aztán kisebb szívrohamot kapjak hétfő reggel az iskolába belépve.

Tehát. A reggelem a szokásos volt. Anya készített nekem reggelit, amit mosolyogva szenvedtem le a torkomon, majd megdicsértem mennyire jó lett, hogy ne romboljam le az önbizalmát. Az önbizalmát, amit az ajándékba kapott főzőtanfolyam miatt keletkezett, ahol senki nem merte megmondani neki mennyire nem ért a főzéssel kapcsolatos dolgokhoz, hiszen elmondhatatlanul lelkes volt.

Aztán összeszedtem a táskám tartalamát a szobám szőnyegéről, mint egy rendszerető ember, és a fogmosás után indulhattam is iskolába Hyejivel, aki a kapunál levált tőlem, mert meg akarta várni Ilhoont. Helyette Sungjae csapódott hozzám, aki mindenféle hülyeségről beszélt és a rajzterem felé kezdett irányítani, ami nekem fel sem tűnt. Csak bólogatva és nem figyelve mondandójára követtem, amit a reggeli fáradtsággal egybekötött nemtörődömségre fognék.

Mégis úgy éreztem, hogy körbe kell néznem, ami megtorpanást eredményezett. Megálltam a befelé áramló tömeg közepén teljesen váratlanul. Még Sungjae is tovább ment pár lépéssel, hogy aztán visszahátrálva hajoljon be arcom elé, pislogva párat.

Kár, hogy én nem tudtam pislogni. Csak lefagyva álltam és a festőállványra kiállított győztes képet néztem. Amit én festettem, amin Jaebum volt és ami az egész iskolának kiállítva pihent az aulában, hogy bárki megnézhesse.

- Nyugi, a neved még nincs kint. Yunseo meg akarja kérdezni nem bánnád-e, de köteles volt kiállítani ma reggelre az első helyezettet. - magyarázott Sungjae.

- Hol van?

- Ki? Yunseo?

- Jaebum. - a fejemet kapkodva kerestem a tömegben a fiút, aki épp akkor tolt arrébb pár alsóbb évest, hogy beférjen a kétszárnyú ajtón.

A festmény körül pedig egyre csak gyűlt a tömeg, s lábaim mintha a csempére tapadtak volna; nem tudtam megmozdulni. Sungjae felemelte a kezét és vadul integetni kezdett Jaebumnak, aki felénk vette az irányt.

- Mi ez a sok ember itt? - kérdezte, amint mellénk ért és már ösztönösen fogta meg a kezem, hogy közelebb húzzon magához.

Az állvány felé mutattam, mire sóhajtott egyet.

- Oh.

- Ki festette? - kérdezte egy lány a barátnőjétől előttünk. - Az a fiú volt, akivel együtt mászkál mostanában?

- Szerintem nem ő volt! Szegény, milyen rossz lehet neki, hogy valaki ilyet csinált a pasijáról.

- Nem hiszem, hogy a pasija. Egy olyannal jönne össze?

Olyannal? Lehajtottam a fejem, Jae rászorított a kezemre.

- Akkor van barátnője? - csodálkozott el a lány.

- Lányok. - kiáltott nekik oda, mire többen is felénk fordultak, ő pedig felemelte az összekulcsolt kezeinket, majd szembe fordult velem. - Ugye nem baj?

Hirtelen reagálni sem tudtam, hiszen kérdése után másodpercekkel később már az arcomra simítva csókolt meg, én pedig úgy éreztem, mintha ott, az iskola folyosóján, a rengeteg ember között, csak mi lettünk volna.

Mintha az a száz ember nem minket vagy a festményt nézte volna. S pontosan ezért hagytam magam elragadni és csak sodródtam az érzés tengerén. Hagytam, hogy a kezeim a hajába túrjanak, és teljesen átadtam neki az irányítást.

Mikor kinyitottam a szemeim, Jaebum ujjai még mindig érintették arcom bőrét, az első amit megláttam, pedig a csillogó szemei és boldog mosolya volt.

A folyosón a hangzavar elhalkult.

- Valakinek még kérdéses van-e valakije? - kérdezte Hyeji nem messze tőlünk, Ilhoon mellett állva. Mikor észrevette, hogy figyelem, csak kacsintott egyet.

Aztán Jae csak úgy átölelt, én meg nem tudtam magam nem elnevetni.

Órán kaptam egy képet Yunseo-tól, amin a nevem szerepelt a festmény alatt, Sungjae pedig idiótán pózolt előtte vigyorogva.

A délután viszonylag csendes volt. Miután Yunseo kitűzte a nevem a festmény alá, néhányan gratuláltak az osztályból, és megdicsérték a képet, de nem történt semmi. Jaebum persze minden szünetben megjelent a padom mellett és azt csinálta, mintha bármelyik pillanatban megtámadhatott volna valaki.

- Ne aggódj már. - néztem le rá a padról, s idencsak meglepődtem, mikor az államnál fogva lehúzott magához, hogy adjon egy puszit. Fura érzés volt az iskolában teljesen nyiltan tenni ilyet. Úgy, hogy az osztály fele a teremben volt, egy légtérben velünk.

--
boldogabb lett a tervezettnél