A kosaras srác || 2jae

46.

- Youngjae, beszélnünk kell. - fogta meg valaki a vállam az iskola kapuja előtt. Mikor megfordultam Yoochun állt velem szemben, Jaebum pedig már lépett volna elém, de elkaptam alkarját. Nem hiányzott még egy balhé, csupán meggondolatlanságból. Ő pedig köztudottan makacs volt.

Reggel a festmény, most meg ez. Egyébként erről jut eszembe, hogy miután ténylegesen leesett, hogy én bizony megnyertem a pályázatot, nagyon boldog lettem. Az apró idegességem a többiek miatt viszont teljesen elmúlni látszott, hála Jaebumnak és Hyejiéknek.

- Oh, itt a kis harcos. - kezdett el mosolyogva kötekedni a fiú. A szokásos sötét szettjében volt, mintha csak egy motorról szállt volna le, miután levált a 'bárokba járunk verekedni' bandájától.

- Yoochun, fogd be. - szóltam neki nyugodtan, mire biccentett, Jaebum pedig teljesen összezavarodott. Összeráncolt szemöldökkel nézett a fiúra, majd rám.

- Mi van?

- Komolyan beszélnünk kell. Döntsd el, hogy jön -e ő is. - biccentett a mellettem állóra, mintha valami kiskutya lett volna, egyébként teljesen figyelmen kívül hagyva őt.

- Miről akarsz te beszélni vele?

- Nyugi, semmi olyat nem akarok tenni, ami miatt ilyennek kéne lenned. Sangdóról lenne szó. - megvakarta tarkóját, és körbenézett. - De nem az iskola előtt akarom mondani. Jöttök?

- Gyere. - indultam Yoochun után, Jaebumot a kezénél fogva húzva magam után. - Tényleg nincs semmi baj. Múltkor beszéltünk. - ahogy ez kicsúszott a számon, felszisszentem, hiszen Jaebum hirtelen olyan nagy szemekkel bámult rám, mintha akkor látott volna először.

- Ne dramatizáljátok túl. Csak segíteni akarok, hogy gondtalanul élhessetek a cukormázas kapcsolatotokban. Sangdo és magam miatt, mielőtt félreértenétek. - közölte a saját stílusában, hátra sem nézve felénk.

Egyébként nem mentünk messzire, csak elhagytuk az iskola utcáját, ahol kimondottan nagy volt a tömeg. A zsákutca végében felénk fordulva sóhajtott egyet, úgy viselkedve, mint akinek hatalmas nagy teher, hogy szóba állt velünk és hálásnak kéne lennünk érte neki. Lehet igaza is volt.

- Ugye már tudjuk, hogy Sangdo akaratos és hiába beszélem tele a fejét, nem is figyel rám. Megverni pedig nem akarjuk. - nézett jelentőségteljesen Jaebumra, aki már vissza is csukta száját. - És jelenleg is a kirúgás peremén egyensúlyozik, hála az átgondolatlanságának. Tehát kérlek, kerüljétek el. Te ne verekedj vele, te pedig hagyd ott, ha beszélni akar veled.

- Ez ennyire egyszerű lenne? - kérdeztem.

- És unalmas.

- Akkor is unalmas lenne, ha rászállna Youngjaere? - elégelt meg minket. - Csak hagyjátok figyelmen kívűl. Bármennyire hihetetlenül hangzik, még a kosárcsapat sem kell hozzá, hiszen nem fogtok verekedni. Nem lenne jó, ha elbaszná az utolsó esélyét. Srácok, én már nem akarok újra költözni. Elegem van belőle, hogy az öcsém körül forog a világom. - közölte fáradtan, én pedig hatalmas szemekkel néztem Jaebumra, aki osztozott meglepődésemen.

- Az öcséd?!

- Igen. Mi ez a nagy meglepettség?

- Egyáltalán nem hasonlítotok. Ráadásul a folyamatos körbeugrálás és gondoskodás után az az opció közelebbinek tűnt, hogy tetszik neked. - magyarázta Jaebum, én pedig aprót bólintottam mellé.

- Ez rendkívül undorító, köszönöm szépen. - fintorgott ránk.

...
4 rész van hátra!:)