A kosaras srác || 2jae

０．

Egy héttel ezelőtti egyik reggelem még viszonylag normális, monoton valójában telt el. Mint minden iskolai reggelen, hat harminckor keltett az ébresztőm, hogy aztán anyám macskája elkezdje kaparni direkt miatta becsukott ajtómat, ezzel jelezve: ideje felkelni, hogy elkezdhesd a boldogság, s főképpen a gyerekkor összetörésére alkalmas napodat az iskolában. Imádtam ezt az érzést, ami ilyenkor beköltözött mellkasomba, de már olyannyira, hogy azt a szőrös dögöt ébresztő órástól vágtam volna ki az ablakon.

Amikor frissen, megreggelizve, sőt, mondhatni tele életkedvvel léptem ki az utcára...

Oké, ez a mondat nem lesz befejezve, mert semmi sem igaz belőle, de maradjunk annyiban, hogy ettem egy fél odaégett pirítóst, jóóó vastagon megkenve vajjal, hátha az elnyomja a jellegzetes szén ízét, mindezt anyám miatt, csak mert nem akartam megbántani.

Tehát. Kiléptem az utcára. A madarak megszokottan sorakoztak a villanydróton, mely végigvezetett az utcán, szinte mutatva az utamat. A szomszéd megszokottan kint ült a verandán, újságot olvasva, mellette kutyájával, pontban hét húszkor, ahogy minden reggel.

Gyalog tettem meg a szintén megszokott utat, mivel a biciklim hátsó kerekét apám már lassan egy éve fújtatja, s mióta elvitte, nem is láttam.

Nem értettem soha sem, hogy lehetnek ennyire tele energiával az emberek tíz óra előtt. Hogy tudnak önfeledten nevetgélni és beszélgetni, mikor én még alig lélegzem, vagy gondolkozom.

És most jön a kedvenc részem. Mikor Hyeji csak úgy megjelenik valahonnan mögülem, a nyakamba ugrik, visít, s elkezdi mesélni mi történt abban az öt órában, amíg nem láttuk egymást.

- Megint olyan szomorú az arcod Youngjae! - közölte, miután megállt velem szemben, és már túl voltunk az ölelkezésen. Lila táskája pántját vállával fentebb rántotta magán, nehogy lecsússzon, aztán kinyújtotta felém kezeit, s feltolta szám két sarkát. - Így pedig ijesztő... oké, inkább hagyjuk! Figyelj...

És elkezdett beszélni. Próbáltam figyelni, de csak annyit értettem belőle, hogy kosárlabdapálya, valaki ránézett, valaki izmos, valakin nem volt póló, aztán elszaladt.

- Mert láttam rajta, hogy kérdezni akar valamit, vagy nem tudom, de annyira megijedtem, hogy reflex volt. Soha többet nem megyek arra haza, mert kínos lenne találkozni. Biztos azt hitte bámulom, pedig esküszöm, csak egy fél órát ültem azon a padon, és az elején észre sem vett.

Igen, Hyeji is a reggeli emberek közé tartozik. De amúgy mindig ennyit beszél. A barátságunk annyiból áll, hogy ő mondja, én pedig próbálok nem elaludni. Általában ugyanaz a téma, mert nagyon könnyen szerelembe esik, és minden héten talál magának áldozatot.

Azt hittem ez a srác is egy hétig fogja érdekelni, mert persze, azt mondta nem megy arra többet, de csak azért is megszegi saját ígéretét, mert kíváncsisága nagyobb. De nem ez történt, mert egyik nap csak úgy bejelentette; titkos szerelmét napi szinten fogjuk látni. Sport teljesítménye miatt került át másik iskolába év közben, s bizony; a miénkbe. Hyeji nem is várhatott volna ennél nagyobb jelre.

Azonban nem neki sikerült összejönnie vele.

Mert a kosaras srác meleg volt.

...

➝ 2018.augusztus
[ Lenne igény a többi rész publikálására?
Örülnék néhány visszajelzésnek!:)]