28.

934 118 26
                                    

JAEBUM

- Tehát.

- Tehát?

- Tehát...

- Jaebum! - már percek óta a konyhában ültünk, s próbáltam kerülni a témát. Nem akartam neki elmondani mi történt, hiszen akkor nem tudtam volna megvédeni. Sem őt, sem magamat. Mégis, volt annyira határozott, hogy a pultra könyökölve, s kicsit rádőlve nézett rám fenyegetően hatalmas barna szemeivel, mire megadtam magam. Szerettem ezt az oldalát. A határozott, 'tudom mit akarok és meg is szerzem!' oldalát, amit szerintem csak nálam vetett be. Különlegesnek éreztem magam miatta.

" - Remélem nem vagytok együtt Youngjaevel. - lépett elém hirtelen az egyik tizedikes. Szőke haja volt, a nevét nem tudtam, de nem is érdekelt. A hangját viszont felismertem. Mikor a termük közelében tartózkodtunk, rendszerint csak őt lehetett hallani. Végre tudtam kötni az irritáló hangjához egy még irritálóbb arcot is.

- Mi bajod van? - telefonomat zsebembe csúsztatva álltam fel a pad támlájáról, amin addig ültem. Undorítóan elvigyorodva válaszolt.

- Oh, nekem semmi. Neked lesz, ha nem szállsz le róla. - közölte, majd hirtelen nyájas hangnemben folytatta. - Haver, láttad milyen jó segge van. Tudod mit tudnék vele csinálni?

Undorító. Az egyetlen dolog, amit abban a pillanatban gondoltam róla. Undorító féreg.
Hogy lehet így beszélni egy emberről? Az meg főleg felidegesített, hogy az az ember Youngjae volt. Mégis kinek képzelte magát, hogy a szájára vegye őt?

- Hallottad már nyögni? Nem? Majd elmondom milyen vo-

Olyan volt, mintha hirtelen minden eltompult s háttérbe szorult volna. Nem hallottam mást, a pulzusom hirtelen gyorsulásán kívül. A gyerek pedig úgy pattogott és szájhősködött előttem, mintha nem lett volna jobb dolga. De úgy látszik nem is volt. Vagy csak hobbinak találta más emberek felidegesítését.

Megütöttem. Fájdalmasan nyekkenve kapott arccsontjához, amit reméltem, hogy eltörtem, vagy legalább hetekig látszódni fog majd a nyoma. És ekkor vettem észre a körülöttünk egyre növekvő kört.

Visszaütött. "

- Rosszat mondtak rád. - néztem fel a szemeibe, melyekben értetlenség csillogott. Mégsem mondtam többet. Felesleges lett volna elmesélnem szóról szóra, mikor pont hogy ezektől akartam őt megvédeni. Nem ezt érdemelte.

- Ennyi?

Kitolta maga alól a széket, s komótosan elém sétálva megállt előttem, s két tenyerét térdeimre téve hajolt közelebb. Tincsei előrehullva takarták el homlokát. Bólintottam. Attól tartottam, hogy ha megszólaltam volna, nem tudtam volna magamban tartani a dolgokat. Fojtogatott, de lenyeltem az érzést.

Derekára fogva húztam közelebb, kezei hirtelen vállaimra kerültek, majd meggondolva magát tarkómnál összekulcsolta őket. Szemeimbe nézett, majd aggodalmas hangsúllyal kezdett beszélni, s azért éreztem egy kis bűntudatot is, hiszen látszott rajta mennyire aggódott miattam, hiába mutatott mást az iskolában.

- Máskor hagyd őket. Ne foglalkozz velük, de legfőképp; ne veresd össze magad miattam. - végigsimított a szemem alatti folton, majd tenyerét állkapcsomra vezette, s simogatásba kezdett arcomon. Felsóhajtottam a jól eső érzéstől.

- Ha nem mondanak rád rosszat, nem csinálok majd semmit. - értettem egyet.

- Jae... - ujjai hátrébb simultak, s lágyan cirógatták hajamat tarkómnál. Aprón hátradöntöttem fejemet, bele az érintésébe. Hangja tele volt szeretettel, ahogy nevem könnyedén formálta ajkaival. A második kedvenc dolgom volt a világon, ahogy megszólított.

- Oké. Ígérem, hogy jó leszek! - ígértem meg elmosolyodva. Azért még volt egy beszédem a két sráccal. Egy alapos beszélgetés, amiben lehetőséget adok nekik a bocsánatkérésre, s ha ezt nem teszik meg, megtudják majd mi jár nekik.

Államat felemelve jeleztem, hogy végre tehetne is valamit, ha már ennyire közel jött. Nem sűrűn kezdeményezett ő, amit meg is értettem, hiszen lényegesebben bizonytalanabb volt nálam, s tudtam jól mennyire túl tudta gondolni a dolgokat. Végül mégis lehajolt hozzám, hogy homlokomtól lefelé haladva apró puszikat adjon orromra, majd arcomra, végül pedig számra. Mikor el akart hajolni, fejénél fogva húztam vissza magamhoz.

Ezután pedig megkaptam a legkedvencebb dolgomat. Youngjae csókját.

---
hűűű ez nagyon nyálas és rövid lett.
légysziii, írjatok véleményt erről a részről (mit gondoltok a tartalmáról,,,?), sokat jelentene!
szép estét!!♡♡

A kosaras srác || 2jaeWhere stories live. Discover now