A kosaras srác || 2jae

⒐

Bár még reménykedtem benne, hogy barátnőm lemond a hurcolászásomról, egy csütörtöki napon rájöttem; a felesleges tévképzeteim okozta boldogságom egy pillanat alatt megszűnhet.

Az is tudom, mennyire gyerekes tud lenni, hogy bármivel le lehet fizetni. Legyen az étel vagy ital. Mostanában legfőképp kávé, mert az alvás olyannyira elkerült a sok beadandó és projekt miatt, ahogy az csak lehetséges.

A tornateremben ilyenkor, pontosan ötkor kezdődött az edzés, s egészen meglepődtem, mikor észrevettem, hogy nem vagyunk egyedül. A kilátón helyet foglalt a csapat önjelölt fan clubja és néhány ember akik nem találtak izgalmasabb programot, vagy nem volt szabad terem tanulni. Hazamenni korán meg ugyebár "tök gáz, ki csinál ilyet?".

Tehát becuccoltunk felülről a harmadik sor belső székeibe. Pontosabban Hye sétált, én pedig cuccoltam a fél automatámmal, amit kaptam. Néha elgondolkoztam, hogy a lány anyukája tudta-e, hogy a zsebpént amit Hyejinek adott, abból többet ettem én, mint ő.
Barátnőm azt mondta mindig, hogy ez nem probléma, de néha rámtört a bűntudat.

Négy óra ötvenhétkor már a fiúk kezdtek bevonulni a terembe. Persze nem mindig itt volt edzésük, csak egyszer a heti háromból. Ennyire nem voltak nyitottak. Ilyenkor inkább csak játszottak miután bemelegítettek.

Sungjae integetésére válaszolva nyújtottam ki felé a félig megevett szendvicset tartó kezemet, mire megszokott mosoly költözött arcára.
Jaebum akkor érkezett meg, mikor Hyeji visszahúzta a kezem és harapott egyet a szendvicsből. Kihúztam magam és kicsit távolabb húzódtam a lánytól, ami a mellettem ülőnek is feltűnt. Először rám nézett kérdőn, majd a pályára. Ahogy meglátta Jaebumot, izgatottan kezdett fészkelődni.

- Engem nézett?

- Nem tudom.

A továbbiakban semmi érdekesnek mondható nem történt. Hiszen a fiúk játszottak, mi néztük, Hyeji pedig átment motyogó kommentátorba, s a fő témája Jaebum volt. Nem hallottam pontosan miről motyogott, de őszintén annyira nem is érdekelt. Mert tényleg néztem, ahogy játszottak. Valamiért lefoglalt.

...

Jaebum
szünetünk lesz, le tudsz jönni?

Talán az edzés felénél lehetett, hogy anya írt valamit a vacsorával kapcsolatban, én pedig egy egész szakácskönyvnyi választ küldtem neki vissza minden aprósággal kiegészítve, nehogy elrontsa. Kérte is.

Azóta pedig egy kicsit elmerültem a telefon világában, elfelejtkezve a fiúk játékának figyeléséről.

Tehát egy kicsit meglepett, mikor Jaebum üzenetéről kaptam értesítést. De mikor megtaláltam, épp a vizükkel megpakolt pad előtt állva fogta a telefonját, s felénk nézett.

- Tuti a csajának írt! - szólalt meg halkan Hyeji.

- Lehet az anyjának. Ne gondolj túl mindent. - nyakamat behúzva vettem le a fényerőt nullára, s visszaírtam neki. Mi bajom volt? Komolyan, mondhattam volna, hogy nekem írt.

Youngjae
most?

Jaebum
öt perc múlva

Youngjae
oké, a kilátó alján találkozunk

Jaebum
*az öltözőben

...

hahah mit akarok ebből kihozni