A kosaras srác || 2jae

23．

Tehát összevesztünk, másnap pedig megcsókolt. Azóta szinte semmi nem történt néhány puszin és a megszokott öleléseken kívűl. Én még nem szedtem magam össze eléggé ahhoz, hogy kezdeményezzek, ő pedig elég nyíltan a tudtomra adta, hogy komolyan nem akarja elsietni a dolgokat.

Eltelt egy hét anélkül, hogy megismételtük volna azt az egy alkalmat, de sikerült elérnie, hogy folyamatosan azon rágódjak, mennyire megcsókolnám. Komolyan, mikor láttam a folyosón, mikor rámmosolygott szünetben, mikor hazakísért, nálunk töltöttük a szombatot, elmentünk valahova, esetleg csak írt egy üzenetet, mindig eszembe jutott.

Ezt akkor elégeltem meg, mikor beültem az edzésükre a második hét kezdetén, kedden. Ő játszott, én pedig beszélgettem a fiúkkal. Hyujin kitörő örömmel ültetett le maga mellé a padra, Q pedig ugyanolyan hirtelen jelent meg, mint azelőtt. Nem tudtam hogy lehetett ilyen halkan közlekedni, főleg, hogy totál hangos személyiség volt a srác. Tehát megjelent, összekaptak Hyujinnel, de Ilhoon azt mondta ez náluk megszokott. Szerették egymást a maguk módján.

- Qian Lung, meg foglak verni! - kiáltott a vihogó fiú után Hyujin, miután az összeborzolta a haját, majd nevetve elszaladt.

- Gyere Jinnie! - szólt vissza, s futás közben ki is tárta neki karjait, jelezve mennyire várja.

Jaebum ült le mellém, akinek a vállára hajtottam a fejem, ő pedig tarkómnál beletúrt hajamba, s szemeim elé húzta tincseimet. Fejemet felemelve fordítottam felé arcomat, hogy vegye észre, totál vakon vagyok. Nem akartam megszólalni, mégis azt akartam, hogy kitalálja mire gondolok.

- Édes. - suttogta, ahogy közelebb hajolt, s közben visszarendezte hajamat eredeti helyzetébe.

- Mondd mégegyszer.

- Édes vagy. - homlokát enyémnek döntve hunyta le szemeit. Megéreztem ujjait arcomon, ahogy apró mintákat rajzolva haladt lentebb nyakamhoz, ahol alíg érintve bőröm húzta végig lágyan őket. Kirázott a hideg, ő pedig elmosolyodva nyitotta ki szemeit.

- Nagyon bámulnak? - kérdeztem, visszatérve lélekben a zajos tornaterembe, mely hirtelen nem is volt olyan zajos.

Nem hajolt arrébb, csak oldalra pillantva bizonyosodott meg róla, hogy igen, nagyon is bámultak a többiek.

- Dehogy! - vágta rá egy kis fáziskéséssel, de azért hátrébb hajolt. Visszadőltem vállára, jelezve, nem a csapata előtt szeretnék ilyen dolgokat teljesen nyíltan tenni.

Yook a labdát pattogtatva ült le velünk szembe, a többiek pedig egy kicsit távolabb nevettek valamin. Q-ék épp mellettük szócsatáztak, tehát nem is volt kérdés jókedvük oka.

- Lenne egy észrevételem! - szólalt meg Sungjae, kezei között forgatva labdáját, ránk sem nézve. - Gusztustalanul nyálas kapcsolatban vagytok, srácok. - közölte, meg sem várva az engedélyt véleménye kinyílvánítására. - Mikor segítettem nektek, nem gondoltam, hogy ennyire jól fog elsülni. Meg kell mondjam, profi vagyok.

- Hé, nekem mikor segítettél? - háborodtam föl.

- Rengetegszer!

- Ha kérdeztem valamit, mindig titokzatoskodtál!

- Kérdeztél rólam?

- Jaebum, maradj csendben.

- Ez nem igaz, mindig segítőkészen álltam a kérdéseid elé.

- Persze... - hagytam végül rá, mire bólintva egyeztünk meg; ezt még le fogjuk játszani.

---
ez nem jelentőségteljes rész, látszik is rajta ...
csak írni volt kedvem, plusz amúgy is a csütörtököt neveztem ki 2jae napnak, csak hát,,, sosem tartom be
mindegy
Szeressetek