A kosaras srác || 2jae

⒉

Az esőillatból szinte nem maradt meg semmi, hiszen az autókból előtörő füst kezdte átvenni hatalmát a város fölött, én pedig hirtelen hiábavalónak éreztem a fél órával hamarabbi kelésemet és gyors elkészülésemet. A kellemesen hűvös levegő helyett szagolhattam a kipufogógázt, mert a maszkom is otthon maradt, meg a sálam is.

Néhány tócsában láttam a napot előbújni a szürkés felhők mögül, s abban a pillanatban nem bántam volna, ha elered az eső. Azon kevés emberek közé tartoztam, kik szerettek a vízcseppek között sétálni, legyen az bármikor is. Persze a jeget utáltam, azért megsérülni nem akartam, hogy jégesőben futkározzak, de ez egyértelmű.

Hallgattam ahogy bakancsom csattan a pocsolyákban. Jobb dolgom nem is volt. A tömegközlekedést megpróbáltam kizárni, de az egyik buszsofőr nagyon nem akarta ez elfogadni, lévén, hogy majdnem elütött mikor nekem volt zöld. Szerencsétlen reggel. Napközben mi lesz?

Hyeji nem jött be első órára, ezért a szünetben esett be a suliba, s a terem ajtajában jól megszorongatott.

- Izgi napunk lesz ma! - közölte mosolyogva, ami semmi jót nem sejtetett, tekintve az akkori programjainkra.

- Ja, nekem már most az!

- Túl sokat vagy mostanában rossz kedvű...

- Nem tehetek róla. - vállat rántottam. Úgy gondoltam felesleges már kimenni szünetre. Abból az öt percből elértünk volna a folyosó végére, hogy egyből jöhessünk is vissza.

A tanórákkal semmi gond nem volt, osztályfőnökin kellett egy kicsit tovább maradni, mert a tanárnő már megint hisztériázott az osztályátlag miatt.

Azonban mikor a szokásos három órakor megkönnyebbülten léptem volna ki a kapun, már tervezgetve, hány részt nézek a sorozatomból, egy kéz visszarántott a kapucnimnál fogva.

- Rajz szakkööör! - Hyeji boldog hangja visszhangzott a fülemben.

- De az kedden van! - néztem rá a vállam fölött, mire csak lemondóan megrázta a fejét.

- És ma kedd van! Meg persze nyílt szakkörök hete, úgyhogy kötelező ott lennünk, még ha nem is csinálunk semmit. - biztatóan próbált taszigálni a terem felé, de én csak tetetett szomorú arccal vizslattam. - Van nálam szendvics és ha akarod veszek narancslevet is.

- Menjünk! - indultam el a büfé felé.

Barátnőm felnevetett, aztán utánam szaladt, mert nála volt pénz.

- Hármat kérek. - pislogtam rá. - Amúgy nem a narancslé miatt megyek! - jegyeztem meg mellékesen, mikor már a sorban álltunk, ő pedig úgy bólogatott, mint aki el is hiszi.
Tényleg hármat vett, de egyet visszaadtam neki, a szendvicset pedig el sem fogadtam, "majd adsz belőle, ha te is eszel" alapon.

Egyébként nem volt nagy dolog ez a nyílt szakkörök hete, hiszen kéthavonta volt esedékes a második héten. Igazából csak három nap volt, de ki akarná nyílt szakkörök három napjának nevezni? Keddtől tart csütörtökig. Hétfőn vannak az előkészületek azoknak, akiknek kedden van szakkör, hogy rendbe tegyék a termet vagy programot találjanak ki, s így tovább. Mi ugye ebben csak annyira veszünk részt, hogy meg kell jelennünk, hogy teljes legyen a csoportlétszám.
Tehát kedden rajz, kerámia és minden ilyesmi művészet, szerdán zene, csütörtökön pedig sport. Nekem csak a szerdánkénti zongora fix mindig, a rajzot Hyeji találta ki, mert ő nem járt sehova, de egész jól elfirkálgat.

- Oh, azt hittem már nem is jöttök! - köszöntött minket már az ajtóban Chanmi, két kézzel tartva egy halom lapot, hóna alá szorított rajzdeszkákkal. Ő volt a csoportvezető, de ez meg is mutatkozott folytonos pörgésén. Elvettem tőle a papírhalmot, mire elmosolyodva bólintott köszönetképp és tovább beszélt Hyejivel.

- Egyébként Youngjae! Beszéltem Yunseoval szünetben és azt mondta Sungjae-ék majd benéznek valamikor! - fordult hozzám egy pillanatra Chanmi.

- Sungjae?

- Eggyel felettünk jár. Tudod, kosarazik. - mondtam Hyejinek, mire felcsillant a szeme, de mielőtt rákérdezhettem volna, már arréb is oldalazott a kilencedikesekhez.

Nem kellett sokat segítenünk pakolni, azon az egy asztal arrébb rakásán kívül, mert tényleg elég későn érkeztünk.

...

Meglepően sokan jöttek, főleg a múlt hónaphoz képest. A csoportlétszám huszonöt és harmincnyolcan voltunk. Most azonban alig egy óra alatt több, mint húsz ember megfordult a teremben, amit talán a kosarasoknak köszönhettünk. A rajongótábor mindenhova ment utánuk. Féltem, hogy Hyeji is ilyen lesz, ha beveszik magukhoz Jaebumot. Egy sikítozó, szerelme lélegzetvételétől haldokló rajongója az egyébként átlagos srácoknak.

- Jae! - kiáltott fel Sungjae, mikor meglátott, én pedig visszaszóltam neki.

- Jae! - egyszerre nevettünk fel, ahogy odaért elém s lekezeltünk.

- Sosem unjátok ezt meg? - ment el mellettünk Chanmi egy pár kilencedikessel. Megráztuk a fejünket.

- Egyébként te mit keresel itt?

- Hyeji rángatott el. - vontam vállat, nekidőlve az egyik padnak.

- Nők... - megrázta a fejét. - Amúgy tényleg nem vágom miért nem vagytok együtt!

- Olyan mintha a húgom lenne! Te össze akarnál jönni a tesóddal? - utaltam a kis tíz éves Sungeunra.

- Nappal húgom, éjjel...

- Sungjae! - kiáltott rá a festészetes Yunseo a mellettünk lévő asztaltól. - Kicsik is vannak itt. Már megszokta az ilyesfajta megnyilvánulásait, hiszen már akkor tudta mit vállal be, mikor először beszélgettek.

- Azok a kicsik már legalább tizenhat évesek, drágám! - nevetett rá Sungjae, de barátnője gyilkos tekintetét látva behúzta a nyakát, elrebegett egy bocsánatkérést, aztán Yunseo visszavette ártatlan arckifejezését, s belemártotta ecsetét a rózsaszínbe.

- Néha irigyellek! - csapott a vállamra. - Oh, amúgy képzeld. Pár napja kimentünk kosarazni a sulis pályára, és összehaverkodtunk egy sráccal. Ide jár és még csak nem is láttam! De ahogy kosarazik, te... komolyan, majdnem legyőzött minket egyedül.

- Gondolom csütörtökön megy majd hozzátok akkor.

- Áh, dehogy. Már ledumáltuk, csapattag! Max besegíteni meg ismerkedni jön. - közölte. Nem szoktak ilyet csinálni senkivel. - Gyertek el ti is, üljetek be Hyejivel. Nézzetek meg minket. - ajánlotta fel.

- Hye! - kiáltottam oda neki, mire felém kapta tekintetét. Valami kislánynak segített. - Csütörtökön megyünk kosárra?

- Persze! - gondoltam, egyből izgatott lett. Hiszen Jaebum is kosarazik, tuti ott lesz.

- Hallottad, megyünk! - mosolyogtam rá, mire bólintott egyet, s felült a pad tetejére. Még kaptunk egy megjegyzést, hogy csinálhatnánk is valamit, de mindketten leintettük őket, mondván mi csak kényszerből vagyunk itt. Hyeji csak elmosolyodott, azonban Yunseo húzott egy lila csíkot Sungjae arcára, útban a csap felé, de pár perc múlva mindkettő festékes arccal nevetett a folyó víz mellett.

...

Töltelék rééész Egyébként nem tudom mi nálam ez a szendvics mánia:/