A kosaras srác || 2jae

26．

A Sungjaetől kapott kávém üres poharával szórakoztam a terem utolsó előtti padjában, az ablak mellett. Yook alig öt perce ment el, csak benézett hozzám szünetben, mert volt az automatánál és gondolt rám is. Megígértette velem, hogy majd felhívom iskola után.

Épp a negyedik órám kezdődött, de annyira unalmasnak találtam, hogy jobb elfoglaltság híján a kék eget és az azon úszó felhőket tanulmányoztam. A szél miatt lehetett látni, hogyan haladtak arrébb, még ha lehetetlenül lassan is.

Jaebum
ma nem lesz edzésem

Jaebum
és arra gondoltam, hogy elmehetnék
valahova

Youngjae
randi?

Jaebum
igen

Jaebum
de ha nem érsz rá vagy nincs
kedved...

Youngjae
nem nem nem! persze, hogy van
kedvem!!!

Youngjae
egyébként ha rólad van szó, nincs
olyan, hogy nem érek rá

Jaebum
jézusom, ez nagyon aranyos

Jaebum
szinte látom, ahogy elpirultál

Youngjae
ne képzelődj!

Jaebum
:((

Youngjae
❤️

Egészen az utolsó óra előtti szünetig elvoltam a magam csendjében, amikor is kénytelen voltam másra figyelni, mert valaki olyan nagy hévvel rontott be a terembe, s csapott rá a padomra, hogy egyből felé kaptam a tekintetem. Egy sötét hajú, magas, szeplős fiú állt előttem. Arca ismerős volt, de nem tudtam eldönteni honnan.

- Te vagy Youngjae? - kérdezte a sietségtől lihegve, s türelmetlensége ellenére lehunyta szemeit, amíg összeszedte magát.

- Igen. Honnan tudod?

- Jaebum. Az udvaron van egy évfolyamtársával. - kezdte összeszedetlenül, de ekkor még nem értettem mire akar kilyukadni, ezért sürgetve hümmögtem egy sort, hátha a lényegre tér. - És verekednek. A másik a te nevedet emlegette.

- Mit csinálnak? - felpattanva székemről indultam ki a teremből, de mikor átléptem a küszöböt, a fiú még mindig a padom mellett ácsorgott. - Gyere már!

A teremben az a kevés ember is, aki éppen tartózkodott, kíváncsian követte az eseményeket, majd az egyikük felkiáltása után megindultak a folyosón lévő ablakokhoz, ahonnan pont le lehetett látni az udvarra.

Gyorsan szedtem lábaimat a lépcsőn. A korlátot szorítva próbáltam nem leesni. Teljesen kiürült a fejem, mikor az utolsó fok után kilöktem az ajtót, s a hangzavar szinte megcsapott.

Egy nagyobb körbe állva kiabáltak a két fiúnak akik a nagy felhajtással nem foglalkozva verekedtek. Nem láttam semmit ezen kívül, de a szívem ütemeket kihagyva dobogott, s a pánik kezdett eluralkodni rajtam.

Az embereket lökdösve furakodtam előre, néhány lábra rátaposva, s kiabálva, hogy engedjenek már át. Az első amit láttam, hogy Jae arcát majdnem eltalálja egy ököl, de elkapva a másik csuklóját, a háta mögé csavarva kezét nyomja le a földre a srácot.

- Hívjon már valaki egy tanárt! - kiabálta mellettem egy lány, de ahelyett, hogy elindult volna ő, a földbe gyökerezve állt és mintha csak a moziban lett volna, úgy nézett maga elé.

Én pedig csak lefagyva figyeltem, ahogy a földre leterített haverja hirtelen felsőjénél fogva felrántotta Jaebumot, s húzott be neki.

- Hé! - kiáltottam fel, s mintha hirtelen a mellettem állók elcsendesedtek volna. Jaebum pólójáról lekerültek az azt markoló ujjak, s az ökölbe szorított kéz is megállt a levegőben.

...

A tanári előtt ülve sóhajtott a mellettem ujjait tördelő. Kezemet felemelve fogtam meg övét, hogy végre abbahagyja. Kézfején felszakadt bőre alól apró vércseppek kezdtek feltűnni, amit egy zsebkendővel törölgettem, de már az is kezdett átázni. Le kellett volna fertőtleníteni, de csak annyira volt időm, hogy leöntsem palackos vízzel. Csodálatos. Bal szeme alatt lilulásnak indult egy nagyobb folt, s már azon sem lepődtem volna meg, ha hirtelen egy foggal kevesebbet találok a szájában. Határozottan az orvosiban kellett volna ülnünk, nem itt.

- Nem kellett volna közbeavatkoznod! - szólalt meg halkan, olyan hangsúllyal, mintha valami orbitálisan nagy baromságot követtem volna el.

- Az, hogy rákiáltottam arra az idiótára, nem hiszem, hogy olyan nagy közbeavatkozásnak számítana. - mert bármilyen meglepő is volt, elég volt az a kis kizökkentés neki, hogy Jaebum talpra állva elkapja az állkapcsát.
De ekkor megérkezett az egyik igazgatóhelyettes, s véget vetett mindennek.

- Megérdemelte volna mindkettő, hogy megverjem őket. - közölte. Ezt hajtogatta, mióta az iroda elé lettünk irányítva mind a négyen, de a miértjét nem akarta elárulni.

A másik kettő egy kicsit messzebbi padon foglalt helyet, de elég gyilkos tekintettel vizslatták Jae-t. Aztán mikor az egyik - a szőke hajú, akit először lerendezett, - elmosolyodva rám nézett, inkább elkaptam a tekintetem, s szemlesütve szólaltam meg.

- Ha fele ennyire lennél makacs...

És abban a pillanatban esett le, hogy ha az én nevemet emlegették, miattam kerülhettek verekedésbe. Mi a franc történhetett?

- Közöm van hozzá, igaz? - fordultam felé. Hirtelen kihúzva magát dőlt hátra, s úgy tett, mintha meg sem szólaltam volna. Lehunyta szemeit. - Tehát igen.

Tíz perc néma csend után kinyílt az ajtó, s az igazgatónő gondterhelt arccal parancsolt be mindenkit az irodájába.

---
ezt két hete írtam
nézzétek el, hogy nem tudok érzéseket átadni:")