A kosaras srác || 2jae

30．

Fel kellett volna tűnnie, hogy a dolgok teljesen lecsillapodtak, s nem történt velünk már jó ideje semmi. Kezdett megszokottá válni a nyugalom.

A szokásos kedd késődélután, mikor Jaenek edzése volt, én pedig eljöttem szakkörről, hogy együtt menjünk haza. Már az öltöző előtt álltam, ők pedig akkor jöttek ki a teremből. Mindenkit beengedett maga előtt, majd egy apró csókot nyomva számra mondta, hogy zuhanyzik, aztán mehetünk.

Szerettem ezeket a megszokottá vált apróságokat. A rövid érintéseit, mikor mellettem elsétálva végigsimított hátamon vagy derekamon. Mikor felém fordította fejét és arca helyett szája sarkára adtam puszit, mire nyertesen elvigyorodott.

Azonban az egyiket észrevette valaki, aki elől titkolni akartam volna, mert nem akartam megbántani. Nem akartam még elmondani neki, mert én hiába álltam lassan teljesen készen bevallani mindent, ő még nem. Ő még nem tudta mit akar, s hiába sajátítottam ki olyan önző módon Jaebumot, mégsem volt jogom hátba szúrni Hyejit.

Hyejit, aki felvont szemöldökkel közeledett felém, s abban a pillanatban nem tudtam mire számítsak.

- Remélem tudod, hogy most leszűkítetted a kört. Hamarabb kitalálom kivel jársz. - pattant elém hirtelen vigyorogva. Nagy levegő.

- Tehát nem láttad? - kérdeztem, próbálva lazának tűnni. Szörnyű volt. Neki akartam dőlni a falnak, de az messzebb volt, mint amire számítottam, s Hye kapott el könyökömnél, hogy ne essek hátra. Kuncogását nem tudta elrejteni.

- Nem. De totál ismerős volt... Talán megvárom. Ilhoon úgy is azt mondta, hogy ma haza szeretne kísérni. - arca felragyogott, ahogy róla kezdett beszélni.

- Hűűha. Tehát...

- Nem! - tiltakozott egyből. Azonnal tudta mit akartam kérdezni. - Egyébként, mondhattad volna, hogy kosarazik. Most haragszom rád. - lökte meg vállam játékosan. Tudtam, hogy poénból mondta, de mégis eluralkodott rajtam egy keserű érzés.

- Én...

- Nyugi, tudom, hogy mindent elmesélsz majd, ha készen állsz rá. - közölte és hirtelen felcsillantak szemei, mikor meglátott valakit közeledni mögöttem. Miután megfordultam megkönnyebbültem vettem tudomásul, hogy csak Ilhoon csukta be az öltöző ajtaját.

- Mindjárt jön, csak Sungjaevel összekaptak valamin. - biccentett felém, majd megállt Hye mellett, aki még kiváncsibban nézett fel rá, de miután Hoon adott arcára egy csókot, álmodozva fordult felém, amolyan 'láttad, igaz?!' tekintettel.

Örültem, hogy végre olyan iránt érdeklődött, aki komolyan gondolta a kapcsolatot és vigyázott rá.

- Mehetünk? - kérdezte Hoon barátnőmtől, aki vacillálva vizslatott, de mikor felvontam szemöldököm, rábólintott.

- Persze. Majd hívlak JaeJae! - köszönt el, Ilhoon pedig kacsintott, amit őszintén nem tudtam mire vélni.

Komolyan, abban a negyed órában, amíg Hye ott volt velem, a szívem teljesen tönkrement, annyira kikészítettem magam. Betegesen aggódtam. Butaságot csináltam, tisztában voltam vele. Akkor mégis úgy éreztem, hogy még titkolnom kell előtte.

Jaebum és Sungjae nevetve jöttek ki. Egyáltalán nem úgy tűntek, mint akik összevesztek valami apróságon. Viszont Ilhoonnak mi haszna származott volna abból, ha hazudik?

- Oh, egyedül?

- Ez miért meglepő?

- Ilhoon mondta, hogy itt lesz Hyeji, de akkor leléptek...

- Jaah, igen. - bólintottam, mégis gyanúsan méregettem, amit észre is vett és idegesítően vigyorogva hagyott ott minket. Mi a franc volt velük? Komolyan, mintha mindketten direkt viselkedtek volna különösen, csak, hogy még több gondolkodni valóm legyen.

- Ez fura. - jegyezte meg mellettem Jaebum, s mindketten a siető fiú után bámultunk.

- Az biztos. Egyébként Hoon mondta, hogy összekaptatok. - az utolsó szót szinte kérdeztem, ahogyan felnéztem rá.

- Nem kell aggódni, csak szokásosan idióta poénjai vannak. - rendezte le egy legyintéssel.

------
eh ez úgy el van cseszve, ahogy csak lehet:/