A kosaras srác || 2jae

31．

Már azt hittem Sungjae nem veszi fel a telefont, és már el is emeltem fülemtől, hogy kinyomjam a hívást, de abban a pillanatban kezdte el számolni a másodperceket.

- Bocs, itt vagyok. Mit szeretnél? - hallottam meg Sung mosolygós hangját.

- Csak beszélgetni. És ha válaszolnál valamire.

Otthon voltam, s a szobámban mászkáltam. Péntek estéhez közeledett, s egyedül készültem eltölteni, hiszen anya a barátnőivel vacsorázott, Jaebum családi programon volt - megígérte, hogy ha hazaérnek ír, de ezek szerint még nem volt otthon -, Hyejit pedig nem akartam zargatni a randiján.

- Tehát gyanús voltam? - kérdezte egyből, s el is nevette magát, emlékezve az öltöző előtti eseményekre. - Gondoltam, hogy nem kell sok idő, hogy rájöjj.

- Öhm, hát... igazából fogalmam sincs mi bajod lehetett. - vallottam be leülve a szőnyegre, ahol végül hátamra feküdve néztem a plafont. Rettentően érdekes volt az enyhén kopott világoskék árnyalat néhány világítós műanyag csillaggal díszítve.

- Csak... - kezdte, s hallottam hangján, hogy nem tudta hogyan fogalmazzon. - Figyelj, tudom, hogy Hyejinek még nem beszéltél Jaebumról. Ilhoonnal pedig nem akartuk, hogy összevesszetek. Ennyi.

- Honnan..?

- Ismerlek. És persze Hye is ott volt ám, mikor Jaebum össze akarta magát veretni az udvaron. - tájékoztatott.

- Basszus.

- De még mennyire! Aztán mikor eltűntetek az igazgatóiban, tőlem faggatózott, hogy mi történt pontosan, és te miért voltál ott. Azt mondtam neki, majd te elmondod, ha úgy érzed. Csodálkozom, hogy nem zaklat.

- Akkor van rá esély, hogy tudja, hogy Jaebum és én...? - hasamra fordultam, miközben kérdeztem. Szemeimet lehunyva emeltem fel kezem, s dörzsöltem meg halántékomat.

- Figyelj. Hyeji nem buta, simán ki tudja találni. Talán már tudja is, és csak arra vár, hogy tőled hallja. - mondta.

- Ennek ellenére, a múltkor nem úgy nézett ki, mint aki tudja. Oh istenem, ez miért ilyen bonyolult? - sóhajtottam.

- Tesó, a nők bonyolultak. Meg tudják magukat játszani, elég rendesen. - közölte, mintha a világ összes nőjét ismerné és mind egyforma lenne.

- Aha.

- Egyébként rettentően élvezem a csajos teapartinkat, de mennem kell beadandót írni. Majd dumálunk. - köszönt el, s mire válaszolhattam volna, már szólt is a hívás végét jelző hang.

---
egyenlőre ez a rész hatalmas teljesítmény tőlem...
ha hiba van kérlek nézzétek el.