A kosaras srác || 2jae

50．

Egy hónap nem tűnik olyan sok időnek, kivéve mikor az első nap előtt állunk. Mégis elég idő ahhoz, hogy megoldódjon rengeteg probléma, és egy összekovácsolódott csapat befogadjon egy új tagot, akit kár lett volna kihagyni. Megoldódjon egy családi dráma, kiderüljön pár titok, s csak gyűljenek a szülőkkel vagy barátokkal eltöltött lelkizős esték. Mégis, a végén olyan volt, mintha csak pár nap lett volna, teljesen összefolyva egybe.

Jaebum keze lecsúszott a derekamról, ahogy felültem az ágyon, s addig helyezkedtem, míg a fejem az egyik combjára nem tudtam hajtani.
Másik térdét felhúzta, és kicsit oldalra feküdt, tenyerébe támasztva arcát, hogy teljesen rám lásson, ha néha ki szándékozott nézni a képregénye mögül.

- Oh, de szép innen a kilátás! - motyogtam, ahogy megláttam egy étterem hirdetését valami oldalon, amit véletlenül nyitottam meg. Rákattintottam a képre és Jae felé tartottam a telefont, aki letette a regényt, és elvéve azt megnézte a fotót. - Gyönyörű lehet ott a naplemente. - nem igazán voltunk az a tipikus nyálasan romantikus pár, de az ilyen egyszerű dolgokat elmondhatatlanul szerettük együtt csinálni. Nézni a naplementét, éjszaka sétálni a városban, néha elmenni vacsorázni, cukrászdába, kiülni a parkba vagy anya macskája után szaladni az utcán, mert már megint kiszökött.

- Menjünk el ma. Hm? - mosolyodott el és ahogy visszaadta a telefont, már kapta is elő az övét, miközben félretette olvasnivalóját. Megráztam a fejem.

- Az sem biztos, hogy kapsz asztalt, ha egy hónappal előre foglalsz. - közöltem, a kommentek olvasgatása közben.

- Foglalhatunk most. Mondd a számot! - tette készülékét a hasamra, amíg megkerestem az étterem elérhetőségét, majd felolvastam neki.

Pár perc múlva már a hasamon feküdve, vigyorogva nyitottam meg a naptárat, s pötyögtem be a dátumot. Before Sunset Étterem.

- Ez két héttel az évfordulónk után lesz, igaz? - fordítottam fejem mellettem hátán fekvő, maga elé a levegőbe kinyújtott karokkal képregényt tartó párom felé. - Ugyanilyen boldogok leszünk? - mosolyodtam el még jobban, végigsimítva nyakán, ő pedig karját átvetve vállamon feküdt rám félig.

- Boldogabbak leszünk! - nevette el magát, adva egy puszit a halántékomra, majd az arcomra.

Aprón felnyomtam állam irányába, mire végre a számra hajolt, hogy rendesen megcsókolhasson. Ahogy a hátamra fordított, s nyelve találkozott az enyémmel, kénytelen voltam felnyögni. Egyik kezével a pólóm alá simított, de gyorsan meggondolva magát melegítőnadrágom derekára fogott. A szívem kiugrani készült minden egyes mozdulata előtt, közben és után. Állkapcsára simítottam ujjaimat, majd egy pillanatra kiváltam a csókból.

- Anya a földszinten van. - suttogtam kapkodva a levegőt, ő azonban látszólag nem figyelt rám. Kibújt felsőjéből és megfogta egyik kezem, hogy végigsimítson vele felsőtestén. Biztos voltam benne, hogy arcom fokozatosan pirult el, látva büszke tekintetét. - Hé, én...

Újra megcsókolt.

- Csendesek leszünk, nyugi!

---
;)