A kosaras srác || 2jae

42．

- Ne parázz már! - szorított rá Hyeji a vállamra és szembe fordított magával. - Minden rendben lesz.

Három óra körül hívott fel, mert unatkozott, és mikor felvettem, csak annyit mondott, hogy meséljek neki valamit, mert meghal a monotónia miatt, ami elkapta reggel.

Én pedig hagytam a lepcses számat kinyílni, és még azt is elmondtam neki mit ettem reggelire, nemhogy Jaebum ügyét a nevelőapjával.
Fél óra múlva már a szobámban állt, hogy leszidjon, miért nem szóltam neki hamarabb.

- Honnan tudod? - néztem fel rá.

- Megérzés. - vont vállat mosolyogva, aztán elkomolyodva belecsípett a felkaromba, mire fájdalmasan felszisszentem. - Ugye tudod, hogy már hivatalosan is majdnem felnőttek vagytok? Agyban biztosan. Egyikőtök sem buta. Jaebum pedig a legtalpraesettebb ember, akivel találkoztam. Meg tudjátok oldani. - szünetet tartott. - Értem, hogy aggódsz érte, de van egy határ, amit már nem egészséges átlépni.

...

Mosolyogva zártam be az ajtót, miután kiléptem a házból Jaebum kopogása után. Hyeji egészen fél hatig boldogított a borzalmas vicceivel és történeteivel, amik miatt ideiglenesen valamivel jobb kedvem lett, de amit befordultunk az utolsó utcába, es lassan el is párolgott.

A verandán szembefordított magával és a hajamba túrt. - Ne izgulj, szeretni fog. - próbált nyugtatni, s megfogta egyik remegő kezem, hogy összekulcsolja az övével. Ha tudta volna, hogy emiatt aggódtam... Viszont így újabb oka volt a szívemnek a villámgyors dobogásra.

Zúgott a fülem.

A házban semmi újat nem fedeztem fel, s mikor kiszólt egy hang a konyhából, már otthonoson indultam meg egyszerre Jaebummal, aki mielőtt beléptünk volna, szorított egyet kezemen.

Az anyukája hihetetlenül gyönyörű volt. Úgy nézett ki, mintha a nővére lett volna, pedig tudtam róla, hogy már negyvenes évei elején járt. Sötétszőke haja lazán befonva pihent hátán, rajta pedig egy fekete ruha volt, ami kiemete vékony derekát. Tehát Jaebum ezért néz ki olyan hibátlanul.

- Jó napot. - köszöntem, miután magamhoz tértem. Ő csak elmosolyodott, s közelebb lépve vette arcom kezei közé.

- Helyesebb vagy, mint gondoltam. Meg persze Jae annyit beszél rólad, hogy már egy egész kép volt a szemem előtt. - kuncogott, mire a mellette álló kínosan felsóhajtott.

- Anyaaa.

- Nyugodtan hívj Sungeunnek, kincsem. A család tagja vagy. - mosolygott rám. - Gyerünk, segíts megteríteni. - adta parancsba, inkább a fiának, de én udvariatlannak találtam volna csak úgy leülni és nézni, hiába voltam vendég.

Végül nem az izgalmam teljesen eltűnt, miután Sungeun közölte, hogy tudja, hogy az asztal alatt fogjuk egymás kezét, nyugodtan rakjuk fel a lapra. Aztán öt percen keresztül áradozott arról, mennyire összeillik még a kezünk is.

Végül a nappaliba tolt, a fiát pedig a konyhában hagyta elpakolni és mosogatni. Előtte kaptam tőle egy puszit az arcomra. Az anyukája pedig mosolyogva nézte végig. S mintha egy kis rajongást is láttam volna a tekintetében, mikor felé fordultam.

- Tudod, Jaebum nagyon régen látszott ilyen boldognak. - ült le a fotelbe, én pedig helyet foglaltam előtte a kanapén.

- De hisz' mindig mosolygott.

- Az nem az igazi gondtalan mosoly volt. Csak néhai pár perces felszabadultságnak volt köszönhető. De mióta te képben vagy, az arca más mimikát fel sem vesz. És ezért hálás vagyok. - előredőlt, majd rám kacsintott.

- Kibeszéltek, csajok? - érkezett meg Jaebum és leült mellém, a combomra téve lábait, amikre a jező miatt aprót csaptam.

- Igen. Tudod, kínos dolgokat mesélek neki rólad, hogy beégesselek. Ez a dolgom. - mosolygott rá Sungeun. Jae felhúzta az egyik lábát, majd kinyújtotta. Mellékcselekvés, nem tudta mit reagáljon. Ismertem már annyira, hogy ezt észrevegyem.

- Még nem is meséltél semmi kínosat. - néztem a nőre és a combomon mozgolódó lábfejre fogtam. Jaebumra néztem, aki kínosan vigyorogva behúzta a nyakát.

- Megvártam vele ezt a drágát.

- Nincs is rólam kínos történet.

- Oh, azt gondolod?

És elkezdett mesélni a kiskorátől kezdve, én pedig nem tudtam abbahagyni a nevetést és Jae kezének vígasztaló simogatását, amit a végeláthatatlan helyezkedése közben kaptam el, hogy egy helyben maradjon.

Megkedveltem az anyukáját.

...
lehet benne elírás:/