Az igazgatónál én csak az első tíz percben voltam bent, mert kiderült, hogy igazán nem csináltam semmit, azonban Jae már nem úszta meg ennyivel. Igazgatói figyelmeztetést kapott és felhívták a szüleit, akik a még mindig tartó üzleti út miatt nem tudtak bejönni. Mindenki hatalmas sajnálatára...
A másik kettő hamarabb kijött az irodából, mint ő. A szőke elég elszántan megindult felém, s már nyitotta is száját, én pedig felhúzott szemöldökkel vártam mit akar, de a másik a karjánál fogva húzta el a másik irányba, mielőtt még kinyöghetett volna valamit.
Biztos voltam benne, hogy velem nem összekapni akart, de a perverz vigyorából semmi jóra nem tudtam következtetni.
- Ki gondolta volna, hogy az orvosiban fogunk randizni? - sóhajtotta Jaebum mosolyogva, mikor az iskolaorvos kiment egy pillanatra, összeszedni a fertőtlenítőt és a szükséges dolgokat.
- Ez nem vicces.
- Nyugi már, édes! - közelebb hajolt, s arcomra simítva nézett mélyen szemeimbe. Az ő íriszei még így is teljesen gondtalanul csillogtak, semmi megbánást nem mutatva. - Nem olyan nagy ügy, mint amilyennek hiszed!
- Ha nem lenne nagy ügy, nem verekedtél volna, és nem ülnénk most az orvosiban. - megfogtam kezét, s levéve arcomról simítottam végig a seb mellett, mire felszisszent.
- Beszéljünk másról.
- Ne beszéljünk semmiről.
- Kérlek! - maga felé fordított, egyik kezét derekamra simítva húzott magához közelebb. Nem haragudtam rá, csak egy bizonyos szinten szíven ütött, hogy nem akarta elmondani miért került bajba. Főleg, hogy én is a része lehettem a dolognak. - Ha ennyire fontos neked, otthon elmesélem. Oké?
Bólintottam, ő pedig már hajolt is közelebb, de akkor nyitott be a nővér. Nem nagyon vett rólunk tudomást, az egyik szekrényhez lépett, és megállt háttal nekünk. Jaebum adott egy puszit a számra, utána leült a fehér ágyra.
- Komolyan mondom, ma már a negyedik ember jön hozzám verekedésből. - sóhajtotta a nő, miután megállt Jaebummal szemben, s fertőtlenítőt öntött a vattára. - Kicsit csípni fog.
- Negyedik? - együtt kellett volna éreznem Jaevel, de valamiért aprón elmosolyodtam rajta, ahogy nagy halált színlelve nézett rám a fertőtlenítő miatt. Komolyan, azok a hatalmas gyermeki szemek, amik majdhogynem könnyesen keresték az enyémeket. Bezzeg másfél órája nem volt ilyen fájdalmas tekintete.
- Igen. Bár az előző kettő gondolom hozzátok tartozik. De ők jobban megsérültek, mint te. - közölte, az áldozat pedig csak büszkén kihúzta magát, és felvonva szemöldökét nézett rám. Megráztam a fejem. - Csak tudnám miért jó
így megoldani a dolgokat...
Azt is hozzátette, hogy mehetünk bármikor, ha Jaenek holnap valamije fájni fog, de meg ne lássa még egyszer, miután ilyen dologba keveredett. Jobban leszidta, mint az anyja tette volna. Kedves nő, tele aggodalommal.
...
Olyan fél hat körül lehetett, mikor hazafelé sétálva megbeszéltük, hogy hozzánk megyünk. Én közöltem, Jae pedig beleegyezett. Egyébként nem vesztünk össze, már én éreztem bűntudatot amiatt, hogy kislány módjára megsértődtem. Amúgy is megígérte, hogy elmondja.
A házba belépve csend fogadott. Anya nyolcig dolgozott, én pedig nem akartam hazaküldeni Jaebumot, tehát biztos voltam benne, hogy találkozni fognak. És kínos lesz. Nagyon nagyon kínos. Mármint nekem.
- Éhes vagy?
- Nem.
- Akkor inni kérsz valamit?
- Nem.
- És... - magához rántva szakított félbe, én pedig ajkaimat elnyitva hagytam, hogy egy kicsit elcsábítson. Lassú csók volt, minden vadságot mellőzve, tele érzelemmel. Ekkor viszont éreztem a bűntudatot és a bocsánatkérést. Mikor elszakadtunk, a vállára döntöttem homlokom. Kellemes illatát szinte teljesen elnyomta a fertőtlenítő szaga.
- Megvan az összes fogad! - motyogtam pólójába, csak úgy mellékesen. A felső megúszta kisebb szakadásokkal a másik vállán és a mellkasán.
- Nem mondod! - nevetett fel. Megéreztem karjait magam körül, ahogy az egyikkel közelebb vont magához, másikkal pedig kör-körös mintákat rajzolt a hátamra. Arcomat nyaka felé fordítva adtam bőrére egy puszit.
- Lezuhanyzol amíg összedobok valami vacsit?
- Igen.
Beleegyezését követően kibontakoztam öleléséből és megindulva a fűrdő felé szedtem elő neki egy törölközőt.
A konyhapult mögé állva támaszkodtam rá karjaimmal, majd hajtottam le fejem. Számat egy halk sóhaj hagyta el.
Minden bonyolultat mellőzve kezdtem el főzni az első egyszerű ételt, ami eszembe jutott, és meg is volt hozzá minden. Jaebum úgy sem volt válogatós, bármit megevett amit letettem elé.
- Youngjae... - nyílt ki az ajtó és sétált ki rajta. Egy farmerben. Csak egy farmerben. Oh te jó ég. Ha nem vettem volna észre a foltokat a bordái fölött, még el is vesztem volna a látványban. Igaz, hogy a nővér már bekente az orvosiban, és már másodjára láttam abban az órában, de akkor annyira a sérüléseire koncentráltam, hogy meg sem néztem rendesen. - Szóval... tudsz adni egy felsőt?
- Persze persze. - vágtam rá, hirtelen elkapva fejem s a szobámba menekültem. - Adok.
Jae kuncogva jött utánam, jól szórakozva hirtelen jött zavaromon. Egy kis keresgélés után találtam egy pont megfelelő pólót, ami jó volt rá, úgyhogy vissza is mehettünk a konyhába, ahol a kész étel várt, csak kiszedni kellett.
Leültünk egymással szemben az asztalhoz, miután letettem elé a tányért és egy evőeszközt, majd magamat is kiszolgáltam. Néma csendben ettünk. Az evőeszköz és a porcelán néhai összekoccanása volt az egyetlen hang a halk lélegzetvételeink mellett.
Miután végeztünk, egyszerre néztünk egymásra, s tudtuk, hogy most bizony eljött a beszélgetés ideje.
---
egy kicsit még várni kell lol
remélem tetszik amúgy, nagyon próbálkozom
［ és huuh nagyon szépen köszönöm az 1,4k voteot（╹◡╹）♡ ］
YOU ARE READING
A kosaras srác || 2jae
Teen Fiction❝ Csak szerettem nézni, ahogy pattogtatta azt a nyomorult labdát. Nem mikor Sungjae miatt kellett maradnom, vagy Hyeji ráncigált el magával, hanem mikor arra sétáltam haza a kis kitérőmmel és megálltam a kerítés előtt. S láttam, hogy örül nekem. ❞ ...
