A kosaras srác || 2jae

39．

Kezei csípőmön pihenve húztak hozzá közelebb, hogy arcát nyakhajlatomba rejthesse. Ahogy elkezdett suttogni, a lúdbőr fokozatosan lepte el bőrömet. Természetes reakció még a hangjának érintésére is.

- Úgy imádom az illatodat. - sóhajtotta.

Arcom halványan elpirult; éreztem. Muszáj voltam hajába túrni, majd óvatosan hátrahúzni fejét, hogy szemeibe nézhessek, majd másik kezemmel állkapcsára simítsak. Orrával megbökte az enyémet, mire felnevettem.

A kosárcsarnok napközbeni csendje megnyugtató és egyre ismerősebb volt számunkra. Néha csak úgy beültünk egy hosszabb szünetben, hogy végre normálisan is eltölthessünk egy kis időt, még ha az iskola falain belül is.

- Minden rendben otthon? - kérdeztem óvatosan. A napokban tért vissza az anyukája válás utáni első párja. Kölcsönösen nem kedvelték egymást, hiszen a férfi Jaebum anyja előtt eljátszotta a nagy elfogadót, de a háta mögött borzalmasan bánt a nála fiatalabbal. A nála szegényebbeknél csak a melegeket nézte le jobban. Jaebum igyekezett minél kevesebb időt egy légtérben tölteni vele.

Tekintetében megcsillant valami, arcán pedig egy kis fájdalom jelent meg, ahogy szóba hoztam a témát. Mégis beszélt róla, és azelőtt mondta is, hogy hálás amiért nekem bármit elmondhat mert meghallgatom és tudja, hogy segítek.

- Igen. Szombaton ismét elutazik, hogy egy hónap múlva jöjjön haza. Ha tehetném, elmondanám anyának, de most látom először boldognak azóta és tudom, hogy vele jól bánik.

Nyitottam volna a szám, hogy valamit hozzászóljak, de a csengő meggátolt benne, Jae pedig ismét felvette a gondtalan arcát, mielőtt mások közé mentünk volna.

...

Jaebum
Ne várj meg

Youngjae
de hát hamarabb végzel,
mint én...

Jaebum
bent maradok
kb. 17-ig, ha minden jól megy

Youngjae
miért?

Jaebum
semmi különös oka nincs

Jaebum
csak a csapattal csinálunk valamit

Youngjae
rendben

Youngjae
hiszek neked, de

miért hangzik ez olyan furán?

Jaebum
mert az

Jaebum
ne kételkedj bennem édes

Tehát ne kételkedjek? Jó ilyet tanácsolni egy olyan embernek, mint amilyen én voltam. Mindenesetre a kilencedik óráig minden elterelte a figyelmem, de mikor háromnegyed négykor Hyejivel az oldalamon kiléptem a kapun, eszembe jutott mennyire maradtam volna, hogy megvárjam Jae-t. Ellentétben azzal, hogy beleegyeztem; nem teszem.

- Olyan nyomottnak tűnsz. - közölte barátnőm, miközben megnyomta a jelzőt a zebra előtt, majd rám nézett, miszerint várja a miértjét.

- Csak pörög az agyam és túlkombinál pár dolgot. - vontam vállat. A lámpa zöldre váltott, mi pedig ismét elindultunk. Szinte hihetetlennek hatott, hogy együtt sétáltunk haza délután, hiába volt ez megszokott több mint fél évvel azelőtt. Hiányzott.

- Az sosem jó. Most mi a téma?

- Jaebum. - abbahagyta lila kapucnis pulóverének cipzára húzogatását, s kíváncsiságtól túltengő tekintettel fordította felém fejét.

- Bővebben?

- Azt mondta ne várjam meg, mert a csapattal bent maradnak délután, de Sungjae és Q előttünk léptek le. Azóta gondolkozom, de nem akarom őt megkérdőjelezni.

Hye felszisszent.

- Nem gondolod, hogy ennek a kiderítésére az lenne a legjobb megol-

- Nem fogok utána kémkedni, Kim Hyeji! - szóltam rá fenyegetően.

- Jó, na. Elfelejtettem, hogy te ennyire unalmas vagy. - nézett rám lesajnálóan, maga elé védekezőleg felemelt kezekkel. - Akkor csak beszélned kell vele, vagy megvárnod, amíg elmondja ő amit tényleg csinált. A párkapcsolat egyik alapja a bizalom.

- Igazad van. - sóhajtottam, figyelmen kívül hagyva mondandója első felét, ő pedig tudálékosan bólogatott.

- Nekem mindig.

- Persze.

- Mondom!

- Hogyne. - hagytam rá.

---
hahahaaa;)