A kosaras srác || 2jae

37．

Enyhe gyomorgörccsel sétáltam végig a folyosón hétfő reggel. Hiába döntöttem el pénteken, hogy nem veszem komolyan a szőke fenyegetését, egész hétvégén rajta kattogtam. Jaebumnak persze nem szóltam róla, hiszen nem akartam neki gondot okozni. És ahogy kiderült, verekedésbe keveredett volna miattam, amit mindenáron el akartam kerülni.

Volt néhány értelmezhetetlen érzésem az aznappal kapcsolatban, mégis próbáltam félretenni őket, s élvezni a szokásostól eltérően laza hétfőt. Kilencből öt lyukas órám volt, s azokat végig filmeztem vagy beszélgettem. Az osztály is fáradt volt még, nem hangoskodott senki.

Utánuk pedig jelenésem volt a kémia terem előtt, ahol Yunseonak volt órája. Mi hamarabb ki lettünk engedve, tehát ráérősen sétáltam fel a lépcsőn, s álltam meg a folyosó harmadik terme előtt. Kihallatszott a tanár hangja, de félbeszakította a csengő, és szinte azonnal kivágódott az ajtó.

Félreálltam a fal mellé, hogy ne legyek útban a rettentően sietős embereknek, de még így is el lettem sodorva. Egy alak azonban megállt nem messze tőlem. Semleges tekintettel vizslatott, azonban mégis volt benne valami, ami miatt kényelmetlenül kezdtem érezni magam. A fekete hajú fiú volt, aki behúzott Jaebumnak. Nem állt ott sokáig, olyan volt, mintha csak elbambult volna, mert ahogy felemeltem kezem, hogy mellékcselekvésként megvakarjam nyakamat, már el is tűnt.
Felsóhajtottam.

- Szerinted is van benne valami félelmetes? - szólalt meg mellettem hirtelen Yunseo. Fogalmam sem volt mióta állhatott ott, de ezek szerint már elég régóta ahhoz, hogy ő is lássa a srácot.

- Nem is tudtam, hogy az osztálytársad. - mondtam, s hátára téve tenyerem aprón megtoltam, hogy induljunk a rajzterembe. Valamit meg akart velem beszélni, de azt mondta nem akarja, hogy mások is hallják.

- Csak két hónapja az. Elvileg verekedés miatt kicsapták és a gazdag családja miatt az igazgató adott neki egy esélyt. - magyarázta.

- Aha. Beszéltetek már?

- Nem. Kerülöm őt, amikor csak tudom. - a terem előtt megálltunk, hogy előkotorja táskájából a kulcsait. Két rajzterem volt. Az egyik értelemszerűen az órák miatt, a másikat pedig a szakkörösök rendezték be maguknak, s Yunseonál volt a kulcsa.

Azt is megtudtam, hogy az osztálytársát Yoochun-nak hívják, és az órákat alvással és zenehallgatással, a szüneteket pedig a termen kívül tölti. Többnyire az egy évvel fiatalabb szőke haverjával, akinek nem is akartam tudni a nevét. Az viszont biztos volt, hogy egymáson kívül aligha beszélgettek mással is szívesen.

- Gyere! - ment be előttem a lány és a raktár felé indult, ahol az eszközöket tároltuk. Ahogy beléptem, azonban a szemem elé tárult egy vászon, aminek a kerete hátulján az én nevem szerepelt. Elakadt a lélegzetem.

- Ez...

- Ne haragudj, tudom, hogy megígértem, de pakolás közben beakadt a csomagolása és kiszakadt. - kezdte kimenteni magát. - A jelentését tényleg nem olvastam el, de szerintem így is sokat elárult a festményen szereplő. Nem akartam titkolni, hogy tudom, és ezért hívtalak ide. - elmosolyodott, s úgy folytatta. - Vissza fogom csomagolni, ha még mindig nem akarod, hogy bárki meglássa.

- De te ne... neked nincs vele semmi bajod, hogy én Jaebumot festettem le? Egy fiút? Mert én azt hittem, hogy-

- El se kezdd! - szólt közbe. - Figyelj! Ha vele vagy boldog, az a lényeg. Az mindegy, hogy fiú vagy lány. Amiatt viszont haragszom, hogy azt gondoltad elítélnélek. Te jó ég, Hyeji hogy nem mondta el? - nevetett fel, rácsapva a vállamra.

- Nem tudja.

- Micsoda?!

- Hye még nem tudja. - vallottam be a parkettát nézve. Hirtelen elkomorultam, s az a pár perces felhőtlen boldogságom mintha elszállni látszott volna.

- És úgy érzed készen állsz rá, hogy bevalld neki? - kérdezte. - Mert tudom, hogy korábban neki is tetszett Jaebum, de már ott van neki Ilhoon, akivel nagyon jól megvannak. És már nem is hallom Jae nevét a szájából. - kezdett el nyugtatni, még mielőtt elmondhattam volna mi miatt is aggódtam igazán. Yunseo volt az az ember, aki úgy is tudta mi a gond, hogy senki nem mondta el neki. Mert belelátott a dolgokba és megkérdőjelezhetetlenül okos volt.

- Már napok óta ezen gondolkodom.

- Csak állj elé és mondd el neki. Hidd el, értékelni fogja az őszinteségedet.

- Rendben. - bólintottam határozottan, akkor véglegesen eldöntve, hogy nem húzom tovább. Yunseo volt Hyeji legjobb barátnője, és ha ő mondott valamit a lányról, az úgy is volt.

- Na gyere ide! - kitárta karjait, s meg sem várva, hogy tegyem amit mondott, már le is támadva szorongatott meg. Ölelésmániája volt, de rajtam nem alkalmazta, mert tudta, hogy nem nagyon szerettem az ilyesfajta dolgokat. Mikor megköszörültem a torkom elengedett.

- Köszönöm. - mosolyogtam rá. Tudta, hogy nem csak arra értettem, hogy elengedett.

- Ugyan. Egy ilyen tehetséges festőnek mindent. - mosolyodott el és összeborzolta a hajam.

---

:)