A kosaras srác || 2jae

43．

- Youngjae. - hallottam a nevem magam mögül, mire megálltam. A harmadik emeleti kémia terembe léptem volna be, hogy elfoglaljam a helyem az utolsó előtti órámon.

- Igen? - megfordultam, s mikor megláttam a srácot, egyszerűen magamra akartam zárni a terem ajtaját.

- Lenne egy perced? Kérlek, fontos lenne.

Nem tűnt gyanúsnak. Az arcán őszinte kérlelést láttam. Majd miután eltelt pár másodperc, megfordult és elindult a folyosó vége felé. Aztán valamiért, talán kíváncsiságból, de utána mentem.

Bement az utolsó terembe, ahol épp senkinek nem lett volna órája és nekidőlt a tanári asztalnak, végül várakozóan rám emelte tekintetét. Nem futamodhatsz meg, ha ki akarod deríteni mit akar ő is tőled!

Beléptem a terembe és becsuktam magam mögött az ajtót. A vele szemben lévő padra ültem fel, hogy aztán keresztbe font karokkal nézhessek végig rajta.

Fekete haja rendezetten állt, szemei sötéten szuggeráltak, mégsem éreztem, hogy félnem kellett volna tőle.

- Yoochun. - biccentett felém, elárulva a nevét, amit addig is tudtam. - Én csak bocsánatot akarok kérni. - kezdte a legváratlanabb dologgal.

- Miért?

- Miért? - ismételte meg halkan, s felvonta egyik szemöldökét.

- Igen. Mégis mi miatt teszed most ezt, miután az egész iskola előtt összeverekedtetek Jaebummal? Nem vele kéne akkor most itt lenned? - kérdőjeleztem meg.

- Nem. - elmosolyodott. - Pontosan tudom mit csinálok és miért.

- Akkor áruld már el nekem is, mert úgy érzem tudatlan vagyok. - talán túl nyers hangnemet engedhettem meg magamnak, mert vissza kellett folytatnia egy nevetést. - Nyugodtan.

- Nem. Csak meglepő, hogy ilyen nagy a szád.

- Mi a lényeg?

- A lényeg, hogy Sangdo túlzásba viszi mostanában a dolgokat.

- Sangdo. - tudtam, hogy a szőkéről beszél, de olyan ismerős volt ez a név, hogy muszájnak éreztem én is kimondani.

- Sangdo. Aki mikor beiratkoztál segítő volt, akkor még sötétkék hajjal, piercingekkel.
Nem emlékeztél rá? - lepődött meg.

- Basszus.

- Én is ezt mondom. A lényeg, hogy már egy ideje szemet vetett rád, de nem akart megközelíteni, mert azt hitte Hyejire, hogy a barátnőd. Akkor még inkább csak tetszettél neki, de mióta együtt vagy azzal a sráccal, meg van kattanva. Azt hiszi, hogy ha összejöttél egy fiúval, vele is össze fogsz. - kezdett el mesélni, én pedig szó nélkül hallgattam. - És ha már előhoztad, én azért ütöttem meg a pasidat, hogy ne verje szét Sangdot. Tudom, baromság, de hirtelen nem jutott eszembe jobb és elborult az agyam. Hamarabb kellett volna bocsánatot kérnem. - kínosan hajolt meg előttem.

- Én értékelem az őszinteséged, de ezt tényleg neki kell mondanod. - reagáltam. - Sangdoval pedig hiába akarok, de nem nem tudok mit kezdeni. Én csak... ezek ellenére sem akarok vele konfliktust. De ha még egyszer a közelembe jön...

- Nyugi. Beszélek vele, folytatom a napok óta tartó győzködést. Aztán ha nem gondolkodik el, beszélek a barátoddal is.

- Ne szólj neki.

- Biztos?

Bólintottam.
Nem akartam, hogy még egy dolog miatt aggódjon. Meg tudtam oldani egyedül is.