A kosaras srác || 2jae

44．

18:25

Jaebum
tíz perc múlva nálatok vagyok

Youngjae
mi

Youngjae
valami baj van??

Jaebum
majd elmondom

Jaebum
ne aggódj!

Ne aggódjak? Oké. Tehát állítsuk azt, hogy abban a tíz percben, amíg vártam rá, nem a szobaablakom és az ajtó közötti türelmetlen szaladgálással töltöttem, hanem teljesen nyugodtan elfeküdtem az ágyamon és kuncogva olvasgattam Jaebum gondtalan üzeneteit. Teljes mértékben így történt.

Végül akkor nyílt ki a szobám ajtaja előttem, mikor a kilincsre akartam tenni a kezem, hogy kétszázadjára is lenyomjam.

JAEBUM
E/3

- Ne haragudj. - mosolyodott el kínosan, s lépett egyet Youngjae felé, meglátva rémült arcát, ami miután végigsimított rajta, a tenyerébe feküdt. - Nem akartam rád rontani, de ezt nem tudtam volna telefonban elmondani, és holnapig nem bírtam volna ki.

- Mi történt? - magához térve kapta fel fejét az alacsonyabb, s ujjaival közrefogva barátja állát kezdte el átvizsgálni arcát. Mintha csak mindig verekedésbe keveredett volna. Kezdte Jaebumot zavarni, hogy ezt nézte ki belőle. - Valami baj tör...

- Nem. - megfogta kezét, lassan elemelve, majd rákulcsolta ujjait és őt az ágy felé terelve lépett egyre nagyobbakat. - Vagyis igen, de nem olyan.

- Miattad hülyének érzem most magam. - motyogta összeszűkített szemekkel Youngjae.

- Beszéltem anyával.

- Hozhatnád ide többször is Youngjaet. - közölte Sungeun hirtelen, mikor Jaebum belépett a konyhába. Nem kicsit lepődött meg, hiszen az anyja három napnál tovább nem nagyon szokott otthon maradni a munka miatt, de úgy látszott már a negyedik reggelt készültek együtt tölteni.

- Anya?

- Igen?

- Te ilyenkor már nem dolgozol Roochan hyunggal? - kérdezett rá, kimondva édesanyja párjának nevét, s észrevette, hogy szülője arca megrándult a hallatára.

- Beszélgessünk, Jaebum.

- Miről? - Youngjae hagyta, hogy Jaebum a vállára helyezve kezeit leültesse az ágyra.

Fia nem szólt semmit, csak követte anyját az étkezőasztalukhoz, ahova mindketten leültek, s a fiatalabb várta, hogy a másik elkezdje.

- Tehát. - a mindig vidám és mosolygó nő arca érzelemmentes volt, csupán néhányszor rándult meg. - Felmondtam. Többé nem a munkatársam. Nincs hozzá már közöm.

- Felmondtál? - lepődött meg Jaebum. - Miért?

Valahol mégis örült, hogy a férfi többet nem tölthet annyi időt szülője közelében. Hiszen őt bántotta, édesanyját nem akarta kitenni ennek, s félt, hogy előtt vagy utóbb vele is képes lett volna megtenni.

- Roochan egy hazug féreg. - tette hozzá a nő.

- Az lenne? - suttogta fia magának, miközben az asztalra felrakott kezeit tördelte lassan, hangtalanul.

- Gondolkodtam azon, hogy elmondjam-e miért mondtam fel és vetettem véget a kapcsolatunknak. Végül arra jutottam, hogy eléggé felnőtt vagy már ehhez és őszinte szeretnék veled lenni. - vezette fel neki a történetet, majd egy mély levegőt véve folytatta. - Tudod, mennyit volt egyedül üzleti úton, de mindig ugyanoda ment. - megakadt. Szemei csillogtak a nedvességtől. - Azért, mert ott van a családja. A felesége és a két gyereke.

- Anya.

- Csak képzeld el milyen volt, mikor felvettem a telefonját és úgy köszönt a felesége, hogy; Drágám, a lányokkal hiányolunk. - felemelte kezeit, hogy megdörzsölje arcát, ezzel piros árnyalatot adva hibátlan bőrének.

Jaebum felpattant, hogy átszaladjon az asztal másik oldalára és ölelésbe vonja a könnyekkel küszködő édesanyját, akihez amint hozzáért, megnyitotta könnycsatornáit.

- Sírd ki magadból.

- Az-aztán ő csak úgy letagadta, m-mondván valaki szórakozott, ne-neki csak mi vagyunk.

Akadozva vette a levegőt, de végig akarta mondani.

Jaebum a 'mi' szóra öntudatlanul megforgatta szemeit.

- De én visszakerestem a számot és felhívtam. Kiderült, hogy már hé-hét évesek a gyerekei, Jaebum. Neki pedig volt szíve ezt tenni. Nem is, az ilyennek nincs szíve.

Tehát az egy nappal azelőtti napot a nappali kanapéján töltötték, akció filmeket nézve, hogy Sungeun kicsit átélhesse a dühét. Jaebum pedig csak elcsodálkozott azon, mennyire erős anyja van. És hálás volt, amiért mindketten megszabadultak Roochantől. Végül nem mondta el neki azokat, amiket vele tett. Nem akart még nagyobb sebet ejteni rajta. Már csak jól össze akarta verni azt az embert, azért, amit édesanyjával tett.

- Szakított Roochannel.

Youngjae pedig csak úgy a nyakába ugrott, felpattanva az ágyról, s egyre csak azt ismételgette mennyire örül és mennyire megijedt, mikor Jaebum pánikszerűen látogatta meg. Aztán rátért arra is, hogy később süt majd valamit a nőnek, hiszen ez hirtelen elég nagy lelki traumát okozhatott neki.