Falkába zárva [Jungkook ff.]

3. rész - Családi perpatvar

Jungkook:

A rögtönzött vitatkozásunk után nyugodtabban tértünk vissza a többiekhez. Jennie ugrásra készen vizslatott minket, feszes testtartással, de miután egy bólintással jeleztem neki, hogy minden rendben van, lazábbra vette a figurát. Nem miattam állt készenlétben, hanem Noel miatt. A falkám tagjai felelőséggel tartoztak a párom testiépségéért, valamint a családjáért. Bele őrültem volna, ha Nonak bántódása esik, pláne, ha miattam, de tehetetlen voltam a lány makacságával szemben. Eleinte nem értettem, miért pont Őt választotta társául a bennem lakozó farkas, hiszen semmi különleges nincs benne. Akkor még ezt gondoltam. Aztán megismertem és rájöttem, Noel James a legelképesztőbb ember a földön. Erős volt, határozott, elszántan küzd a maga elé kitűzött céljaiért és lenyűgöző, mennyire szereti a családját, mennyi mindent megtesz értük. Okos volt és veszettül gyönyörű. Igazi harcos típus, pont egy alfának való társ. Szerettem a kis játékainkat, a dominanciáért folytatott szüntelen küzdelmünket. Nem adta meg magát könnyen, mint a többi lány és ez kicseszettül imponált. A kis Izzy, ki szívem második hercegnőjévé avanzsálódott, boldog mosollyal rohant a karjaimba, miközben göndör, barna fürtjei ide-oda libegtek körülötte.

- Kook - kurjantotta vidáman.

- Szia bébi. Boldog születésnapot! - mosolyogtam rá és a szépen becsomagolt ajándékához cipeltem, melyet tőlem kapott.

Letettem a kislányt a fűbe, majd megmutattam neki a nagy dobozt. Először szemöldökét összevonva járta körbe, vizsgálódva, aztán a nyitját kereste. Mosolyognom kellett, ahogyan Noel mellettem izgatottan toporgott, várva húga reakcióját. Izzy ügyesen emelte le a doboz tetejét, hogy fél perccel később sikongatva toporzékoljon örömében.

- Vava, vava, vava. - ismételgette és behajolt a kartonba, megszemlélve a németjuhász kölyköt.

- Egy kiskutya? - pillantott rám Noel meghatódva zöld íriszeivel - Ez nagyon édes volt tőled. - mondta hozzám bújva.

- Csak odafigyelek rátok. - vontam vállat hanyagul.

- Köszönöm. - görbültek felfelé dús ajkai.

- Neked bármit bébi. - viszonoztam mosolyát és lehajoltam hozzá csókot lopni.

*&*&*&*

Figyeltem amint Noel egyre dühösebben pakolássza össze a zsúr után hátra maradt műanyag tányérokat és evőeszközöket. Izzy kifáradt a nagy izgalmakban, így Sarah hamarabb fürdette meg és fektette le. Coco, a németjuhász persze a kislány szobájában aludt, el nem mozdulva újdonsült gazdája mellől. Noel mérgesen ragadta meg a fekete zsákot és dobálta bele olyan hévvel a szemetet, mintha azok tehetnének a világ összes bajáról. Lövésem sem volt róla, mi a retek gondja lehet, elvégre teljesen normálisan viselkedtem, még Taeval is. Jennie is érdekes pillantásokkal méregette páromat, zavartan ráncolva homlokát. Egy fekete terepjáró parkolt le a kocsifeljárón, mire Noel elhajította az addig fogott kukászsákot és olyan hévvel indult meg a jármű felé, akár egy egyszemélyes hadsereg. Sosem láttam még ilyennek. Reszketett a dühtől és ismeretlenül azt hittem volna, farkas, aki bármelyik pillanatban előtörhet belőle, ám nem így volt. Noha, az anyai nagyapja közülünk való volt, Noel sosem változott át és semmit sem tudott a mi valódi világunkról. A kocsiból egy középkorú férfi szállt ki, valamint egy szőke nő.

- Ez csúnya lesz. - jegyezte meg fennhangon Tae, amiért értetlenül néztem rá - Ő Noel apja és a szöszi Katy, akivel lelépett.

- Picsába. - mordultam fel, aztán a barátnőm után iramodtam.

- Prücsök. - indult a pasas Noel felé mosolyogva, ölelésre tárt karokkal, de a lány félre ütötte a kezét.

- Izzy várt téged, te meg basztál jönni. - közölte vele.