Falkába zárva [Jungkook ff.]

43. rész - The bitch is back

Jungkook:

Hátra dőltem a kanapén, mélyet lélegezve, elmerülve a kellemes semlegességben. A nyugtatónak hála betompultam, így kevésbé éreztem a mellkasomban tomboló jeges fájdalmat. Teljesen szét voltam esve saját hülyeségem miatt. Noel újabban látni sem kívánt, ami kegyetlenül elszomorított. Ugyan én basztam el a dolgainkat totálisan, seggfej viselkedésemmel, de egészen addig bíztam benne, hogy mindketten megnyugszunk és idővel minden rendbe jön. Ehelyett belebetegedtünk. Inni kezdtem és Not csesztettem folyamatosan. Egyszerűen csak ordibálnom kellett volna vele, aztán kibékülnünk. Mégsem ment. Azt akartam, hogy szenvedjen, pontosan úgy, ahogyan én, de túl messzire mentem a gyerekes bosszúhadjáratommal. Bele őrültem hiányába, ezt pedig nem tudtam megfelelően kezelni. Az ajtómon felharsanó dörömbölésre felmordultam. Senkit sem akartam látni. Noel engedély nélkül csörtetett be a nappaliba. Illata rögtön belengte a helyiséget, felkúszva orromba, melegséget terjesztve hideg mellkasomban. Jólesően felnyögtem jelenlétére, míg ő dühös arccal meredt rám.
- Jimin szólt Chloenak, a ribanc meg jött pampogni nekem, amiért miattam csapatod szét magad – hadarta – Kelj fel és zuhanyozz le – utasított.
- Nem megy – mondtam halkan.
- Segítek – lépett elém, várakozón pislogva le rám.
Tenyerem azonnal combjára siklott, cirógatva selymes bőrét. Imádtam, amikor szoknyát viselt, mert így esélyem adódott arra, hogy gond nélkül letaperolhassam.
- Gyere zuhanyozni – ismételte komoran.
- Nincs kedvem. Inkább, ülj az arcomra – javasoltam egyre feljebb jutva kezemmel belsőcombján.
- Nem – vágta rá felháborodva – Nyomás a fürdőbe – intett az említett hely irányába.
- Ülj rám No. De most komolyan. Élvezni fogod, ígérem – makacskodtam, ellent mondva neki.
- Kímélj meg a perverz szövegeidtől és húzzál fürdeni – sziszegte.
- És ha a bugyidtól kímélnélek meg? – akasztottam ujjaim a pántokba, lejjebb húzva róla az anyagot.
Meglepő módon hagyta. Gyilkos tekintetén kívül más veszélyforrást nem láttam rajta, így elbújva térdig érő szoknyája alatt combjába haraptam finoman fogaimmal. Édes kuncogást hallatott és ujjaival hajamba túrt. Megugrott, mikor nyelvem nőiességét érintette, ráérősen kényeztetve. Hümmögve élveztem, miként íze szét terjed számban, simogatva ízlelőbimbóim. Tudtam, nálunk farkasoknál ez teljesen másképp működik. Más módon, sokkal erőteljesebben érzékeljük a külvilágot. Éppen ezért, míg egy normális ember semlegesnek, netalán kellemetlennek találta volna mindezt, számomra a világ legfinomabb íze volt, amivel képtelenségnek tűnt betelni. Igyekeztem minél nagyobb területet bejárni nyelvemmel ölén, de a pozíció nem volt épp kényelmes. Puszit adva szeméremdombjára hajoltam el tőle, majd lábain lesimítva rendesen megszabadítottam alsóneműjétől és kicsatoltam magastalpú szandálja pántjait, felszabadítva lábfejeit. Próbáltam visszafogni magam, bár, nem hiszem, hogy sikerült. A kanapéra húztam, szorosan mellém ültetve és ajkaira tapadva vittem ujjaim oda, ahol előtte nyelvem járt. Annyira nedves volt, könnyűszerrel csúsztattam belé két ujjam, melyekkel lágyan ingerelni kezdtem. Szerettem hallani sóhajtásait. Megnyugtattak, azt az érzetet keltve bennem, minden rendben lesz. Amikor Noelhez érhettem, újra kaptam levegőt, újra élni akartam és vele lenni a nap minden egyes percében.
- Kook... – nyögte két csók között.
Beleborzongtam, ahogy nevemet kiejtette. Jól esett ismét kedvesen hallani, vágyakozva.
- Hmm?
- Anya eladta a házat.
Megdermedtem. Rosszallón felmordultam az újdonsült információra és lassan kihúzódva belőle, felegyenesedve a szemeibe néztem.
- Mi van?!
- A nagyihoz költözünk. Öreg már, elkél neki a segítség és túl sok a kiadásunk...
Noel tovább beszélt, de képtelen voltam igazán rá koncentrálni. Az egyetlen dolog amit felfogtam, hogy el akar hagyni. El akar költözni egy másik államba és ez miatt elveszítem teljesen.
- Nem mész, ugye? – kérdeztem reménykedve.
- Jobb lenne mindkettőnknek egy kis távolság – harapta be ajkát.
- Szerintem, meg kurvára nem – csattantam fel.
- Jungkook... az utóbbi időben eléggé összekuszálódtak a dolgok – pislogott bocsánatkérőn.
- Megoldjuk. Helyre hozzuk, de nem mehetsz el. Szükségem van rád – hadartam kétségbeesve.

*&*&*&*

Nem erre számítottam. Amikor agyszüleményemet végrehajtva elindultam Noelékhoz. Egy szottyadt, lógó cicijű, görnyedt hátú, megkeseredett öreg nénike látványa jelent meg előttem. Ehelyett? Beléptem a dobozokkal teli nappaliba, melynek kanapéján ott csücsült egy szőke hajú, divatosan öltözött, koktélt szürcsölgető, érett nő.
- Ő a pasid? – címezte Nohoz a kérdést.
- Nem -  vágta rá Noel.
- Igen – bólintottam.
- Szexisek a combjai – állapította meg a nő alaposan végig mérve engem.
- Nagyi – nyögte a lány. 
- Öhm... – kaptam észbe és kezemet nyújtva bemutatkoztam – Örvendek Hölgyem! Jeon Jungkook vagyok, No pasija – hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
- Szia Szívem, Jane vagyok – rázta meg karom, majd hozzá tette -  Erős kézfogás, bizonyára sokat törődsz magaddal.
Nem sokszor hoztak zavarba, de Jane kijelentésére arcom elvörösödött, míg Noel gonoszul vihogott.
- Nonak két hétig ínhüvelygyulladása volt – mosolygott a nagyi, ezzel elhallgattatva a lányt – Miután, szakítottatok. 
Rajtam volt a sor, hogy felnevessek. Csíptem az öreglányt. Nagy arc volt, az biztos.
- Szeretnék önökkel beszélni – tértem a tárgyra, mert minél előbb túl akartam esni ezen.
- Sarah. Nappali. Hozz még piát! – kiáltotta Jane a konyhába – Miről lesz a csevej? – nézett megint rám.
- Nem akarom, hogy Noel elköltözzön és gondoltam, együtt kitalálhatnánk valamiféle alternatívát.
- Ja, hogy ez? No nem jön velünk – legyintett.
- Miiiiivaaaaaan?! – rökönyödött meg az említett – Már miért ne mennék?!
- Nem hagyhatod itt a falkádat – közölte Jane.
- Már nem vagyok farkas, nincsen falka – hadarta Noel.
- Akkor ezért nézel úgy ki, mint egy bélférges? – billentette fejét oldalra a nő – Nézd Kincsem, ez nem így működik. Nem te döntöd el, farkas akarsz e lenni, vagy sem. Ez benned van. Mélyen, egy olyan helyen a génjeidben, ahonnan lehetetlen kiirtani. Gondolom, hónapok óta nem változtál át, ellenszegülve az ösztöneidnek és azért festesz úgy, mint egy szopornyicás kölyökkutya aszály idején. A farkasod így bosszulja meg, hogy elfelejtkeztél róla. Felemészti minden energiád és leamortizálja a tested. Sürgősen át kell változnod és újra a falka részévé válni, mielőtt felzabál – monologizált.
- És mi lesz veletek? Mi lesz Izzyvel? – kérdezte szomorúan Noel.
- Oh, ne aggódj – legyintett – megleszünk nélküled is és ha jössz látogatóba, szokás szerint, eltolunk egy füves cigit a fészerben.
- Anya, nincs is fészered – kiabált be Sarah a konyhából.
- Akkor a szomszédéban – javította Jane.
- Még csak alig ismerjük egymást, de bátran kijelentem, szeretem magát – vigyorogtam a nagyira.
- Ezt csak azért mondod, mert az unokámat reszelgeted – kacsintott a nő.