Falkába zárva [Jungkook ff.]

42. rész - "Vége van!"

Noel:

- JEON JUNGKOOK!!! - ordítottam teli torokból, majd egy határozott mozdulattal a faház oldalának dobtam az üveget, mely hangos csörömpöléssel tört darabjaira.
Miután az a tetű Alfa otthagyott a buliban, tovább ittam, amit lehet nem kellett volna. Így Terminátor üzemmódba átváltva, Kook házához sétáltam az éjszaka közepén, azzal a célzattal: megmondom neki, elegem van belőle. A zajra kinyílt az ajtó, én pedig valamennyire részeg állapotomban, mezítláb tántorogva a fűben elvigyorodtam. Jungkook dühös ábrázattal jelent meg a tornácon, egy szál alsóban, meztelen felsőtesttel, amitől fel kellett sóhajtanom.
- Be fostál, mi? - kérdeztem kifejezetten vidáman.
- Részeg vagy, húzzál haza - vakkantotta oda ellenségesen.
- Nem! - kiáltottam fel indulatosan - Most meghallgatsz.
- Miért nem tudsz leszakadni rólam? - tárta szét karjait mérgesen.
- Mert én krobig vagyok, akit azért száműztek a Föld nevű bogyóra, hogy téged molesztáljon - feleltem frappánsan.
- Mi vagy?! - ráncolta homlokát.
- Kribrog.
- Robot?
- Az - biccentettem.
- Takarodj el innen - vicsorogta.
- El akarok mondani valamit te faszkalap - hisztiztem látványosan.
Jungkook megindult felém, csupasz talpaival nesztelenül lépkedve a fűben. Izmai hullámoztak mozgás közben, kifejezetten kellemes látványt nyújtva. Megállt előttem, olyan közel, éreztem a testéből áradó hőt és finom, férfias illatát. Dühtől szikrázó szemekkel magasodott fölém, ami miatt szívem rendellenesen gyorsan vert. Nagyot nyeltem közelségére.
- Mit? Hmm? Mit akarsz még mondani? - sziszegte összepréselt állkapoccsal.
Helyes arca kis híján centikre volt az enyémtől. Ki kellett volna használnom a lehetőséget és megcsókolnom, vagy bevallani neki, mennyire kegyetlenül hiányzik és elkeseredetten szeretem. Hogy bármit megtennék azért, újra egy pár legyünk. Ehelyett azonban a legidiótább dolgot nyögtem ki.
- Homlesz lettem, befogadsz?
Szemöldöke felszaladt hülyeségem okán, én pedig valamiért nagyon merész lettem. Kihúzva hátam egyenesedtem ki, még tovább csökkentve arcaink közti távolságot. Orcámon érezhettem forró, mentolos-nikotinos leheletét, amitől megborzongtam.
- Cserébe, felajánlom a bugyimat, vagy valami - alkudoztam.
- Csak menj el! - mondta halkan.
- Pedig kényelmes - mosolyodtam el.
Elhajolt, megfosztva mámorító közelségétől és elfordulva visszasétált a házhoz. Figyeltem széles hátát és agyamban elkeseredetten kutattam bármilyen hülye indok után, ami megállásra késztetné.
- Hiányzol - kiáltottam utána - Hiányzik, hogy újra bébinek hívj. Hogy játékosan oltogassuk egymást. Hogy kötözködhessek, amikor ásításkor nem a szád elé, hanem az orrodhoz teszed a kezed. Hogy veled aludhassak. Hogy felkelts álmaimból, csak azért, hogy elmondhasd; szeretsz. Nekem ez nem megy, nem szeretnék külön lenni tőled és nem is akarok - eresztettem reszketeg sóhajt monológom végeztével.
- Nem is vagy részeg, ugye? - tudakolta halkan, hátát mutatva.
Leszegve fejem megráztam azt, majd vártam, hogy ismételten elküldjön a tetves picsába.
- Sajnálom, amit tettem - folytattam sírós hangon - Nem kellett volna lefeküdnem YoonGival, háromszor is, de a termékenységi időszak miatt meg voltunk hülyülve és...
- Mi?! - pördült meg, visszatérve elém feszes tagokkal - Hányszor feküdtél le YoonGival? - szűkültek résnyire szemei.
- Háromszor - visszhangoztam csendesen.
- Azt mondtad, nagyon sokszor - morogta.
- A három több, mint az egy, ezáltal, nagyon sok - világosítottam fel.
- Ez akkor sem változtat a tényen, hogy megcsaltál vele - közölte mérgesen.
- Tudom - biccentettem - Sajnálom - sóhajtottam - Ha tényleg, ennyire ezt szeretnéd, békén hagylak - remegett meg hangom és váltak könnyessé szemeim - Nem fogok többé a nyakadra járni. Elkerüllek és még csak rád sem nézek, rendben? Csak te is tedd ezt és ne bánts többet - kértem.
Eresztettem egy reszketeg oxigéncserét, majd nehezen mozogva megindultam a gyepen. Ott hagyva az Alfát. Nem szólt utánam, nem kért meg, maradjak, nem bocsájtott meg, csupán hagyta, hogy elsétáljak. Az volt az a pillanat, amikor feladtam. Bele törődtem a vereségbe és megfogadtam: állom a szavam, békén hagyom Őt.