Falkába zárva [Jungkook ff.]

46. rész - Félelmek

Noel:

Fáradt sóhajtással léptem be az ajtón, kulcsaimat a ládikába dobva. Az még talán rendben volt, hogy újra farkas voltam, ráadásul, Alfa, de sikerült kifognom a legidiótább vérfarkast a világon. Nills egész álló nap a hülye szövegeivel szívta le az energiámat, többször is említve az anyja híres anti – gravitációs tejbegrízét, amit inkább el sem akartam képzelni. Érthető módon, zárásra már lezsibbadt az agyam és mielőbb távol akartam lenni tőle. Jungkook kilépett a nappaliba és szokásához híven, megint úgy festett, mint valami tetves félisten.
- Mizu Csillám Csődör? – hecceltem a Nills által rá aggatott becenévvel, ami annyira megtetszett, még a telefonomban is erre neveztem át.
A megszólításra megemelte szemöldökét, amit veszettül dögösnek véltem. Olyan tipikusan, Jungkookos „velem baszakodsz?” megmozdulás volt.
- Mennyire vagy fáradt? – kérdezte sunyi mosollyal.
- Nincs kedvem szexelni – nyögtem – Beváltható egy reggeli gyors menetre? Orállal, meg mindennel? – alkudoztam.
- Erről még boltolunk, de kivételesen nem szeretkezni akartam.
- Akkor? – ráncoltam homlokomat.
- Hunyd le a szemed – kérte hozzám lépve – Ne leskelődj.
Puha kezeit szemeim elé rakta, biztosra menve. Elmosolyodtam az enyhén érezhető olaj és benzin szagra, mely bőréből áradt, keveredve farkasa illatával. Hátam mögé állva kikormányzott a házból, vigyázva mutatva az utat.
- Ugye, nem lesz semmiféle szadó – mazó cucc, vagy hasonló? – tudakoltam gyanakvóan.
Nem válaszolt, ezért megtorpantam, így teste szorosan nekem simult. Tarkómon éreztem légvételeit és ismét mosolyogtam a nyakamra kapott puszira.
- Jungkook!
- Nyugi, nem – nevetett – De lehet máskor kedvet kapok hozzá. Vagy beöltözhetnél valaminek. Szexi diáklánynak, vagy ilyesmi – ecsetelte.
- Meg anyádat – kacagtam fel.
- Pedig frankón jól mutatna egy feszes, fehér ing a cicijeiden. Óh, baszki. Kegyetlen izgató lenne – mordult fel, nyilván vizualizált.
Tovább haladtunk a hátsó udvar felé. Legalábbis, arra tippeltem. Gyomrom izgatottan remegett, mert fogalmam sem volt, mi a terve. Orromba kúszott az étel ínycsiklandó illata, amit nem tudtam hová tenni. Hogy kerül kaja a hátsó kertünkbe? Jungkook megállított, könnyed csókot lehelt nyakam hajlatába, fülem mögé, arcom élére megborzongatva ezzel.
- Boldog évfordulót bébi – búgta fülembe, majd kezeit elemelte arcomtól.

Ha ültem volna, lefordulok a székről, az biztos. Egyrészt azért, mert elfelejtettem az évfordulónkat, de úgy rendesen. Másrészt, Kook szépen kitett magáért. A medence melletti hely, ahol néha reggelizni szoktunk, égőkkel, mécsesekkel volt kivilágítva, romantikus légkört teremtve. Az asztal hangulatosan megterítve, gondosan készített két tányér spagettivel. Odakísért és kihúzta nekem az egyik széket, majd ő is leült velem szemben. Kissé megrémített komor arca és sötét tekintete. Egyedül arra tudtam gondolni, ismét megcsalt.
- Tetszik? – kérdezte furcsán rekedtes hangon.
Bólintottam, mert képtelen voltam megszólalni és ölemben pihenő ujjaimat idegesen ökölbe szorítottam. Vártam, hogy mondjon már valamit, amivel eloszlatja ezt a feszültséget.
- Tudod, No, sokan úgy hiszik, hogy ha szerelmes vagy, akkor van egy gyengepontod és ez sebezhetővé tesz. – kezdett beszélni szemeimbe nézve – Talán, igazuk van. Abban a pár hónapban, amíg nem voltál mellettem, úgy éreztem, én vagyok a világ leggyengébb embere. Tegnap rájöttem arra, hogy mindent elrontottam veled kapcsolatban. Természetesnek vettem azt, hogy velem vagy. Pedig ez nincs így. Azok után, amiket ellened elkövettem, amennyiszer megbántottalak és fájdalmat okoztam, valóságos csoda, hogy most itt ülsz velem szemben és hallgatod, ahogyan hozzád beszélek. Nem vagyok romantikus alkat és szerelmes verseket sem tudok. De azt igen, hogy akkor érzem magam igazán biztonságban, ha a karjaimban tarthatlak. Te teszel erőssé, te motiválsz arra, hogy reggelente elmenjek dolgozni, aztán siessek haza, csak azért, hogy láthassalak. Kegyetlen módon szükségem van rád. Olyan vagy nekem, mint teremnek a fény. Hiába építették, ha nincs ami fénnyel tölthesse meg, hogy teljes pompájában tündököljön. Nem akarom többé természetesnek venni azt, hogy velem vagy. Azt szeretném, hogy királynőként érezhesd magad mellettem, hogy akkor is biztos pont legyek számodra, ha körülötted minden összeomlik. Minden egyes nap küzdeni akarok érted, kiérdemelni a szerelmedet és törődést, melyet tőled kapok. Az, hogy szeretlek, egyrészt sablonos, másrészt, nem képes kifejezni azt, amit irántad érzek. Csak meg akarok köszönni mindent, de tényleg, mindent. Azt, hogy itt vagy. Azt, hogy rám nézel. Azt, hogy végig hallgatsz. Azt, hogy biztonságban tartasz a puszta jelenléteddel. Azt, hogy miattad kapok rendesen levegőt. Azt, hogy létezel. Csodálatos vagy Noel. A legcsodásabb, legerősebb ember, aki csak létezik. Eltűrted a sértéseimet, a pofonjaimat, azt a temérdek fájdalmat, melyet okoztam neked. Mindezek ellenére te kitartottál és akárhányszor küldtelek el, visszajöttél. Amikor, azt mondtad, már feladtad, megrémített. A tudat, hogy már nem akarsz engem... – reszketeg sóhajt eresztett – sosem féltem még annyira, mint abban a pillanatban. Nekem ez olyan volt, mint másoknak a halálfélelem. Vannak, akik a magasságtól félnek, vannak, akik a bezártságtól. Az én fóbiám Te vagy. Beteges rettegés attól, hogy egy nap rájössz, van nálam sokkal jobb és elhagysz.
- Nem hagylak el, Kook. Nincs nálad jobb – simítottam tenyerem arcára, könnyes szemekkel.
- De van, Noel – bólintott – Akik bátrabbak nálam és képesek arra, amihez én túl gyáva voltam. Megfogadtam, hogy ennek vége. A legjobb akarok lenni. Mindenben. Mindenkinél jobb akarok lenni  hogy büszke lehess rám. Hogy egy nap a feleségem lehess és felszegett állal hívhass a férjednek. Én csak... – buggyantak ki könnyei, végig peregve helyes pofiján – rettegek attól, hogy újra elveszítelek és többé már nem kaplak vissza.
Könnyeimet nyeldesve keltem fel a székről és ültem ölébe, majd fejét mellkasomra vonva simogattam haját. Ő ujjaival pólómba markolva kapaszkodott belém, mintha biztonságot keresne.
- Te tartasz a felszínen bébi. Maradj velem és ne engedd, hogy elmerüljek – könyörgött bőrömbe beszélve.
- Nem hagyom Kook. Sosem hagynám, hogy elmerülj – pusziltam meg homlokát.