Falkába zárva [Jungkook ff.]

18. rész - Hogy szereted a legjobban? (18+)

Jungkook:

       Vasárnap este a hálószobában üldögéltünk, tévét bámulva. Őszintén szólva, tököm sem tudta, milyen film megy épp, a gondolataim túlságosan is lefoglaltak ahhoz, hogy a jelenetekre koncentráljak. Néha bele kortyoltam a sörömbe, lenyugtatva fáradt idegeimet. Beszélnem kellett volna Noellel, de a boltos incidens után nem volt hozzá bátorságom. Tudtam, mennyire zavarja kicsit sem erkölcsös múltam, ami miatt útáltam magam. Minden egyes nőt megbántam már ezerszer. Ezek után hogyan kérhettem meg volna arra, költözzön hozzám és ne járjon többé dolgozni, hogy gondoskodhassak róla, ahogyan azt ösztönöm és büszkeségem is diktálja.
- Az a boltos csaj... – kezdte Noel halkan magára vonva tekintetem – tényleg, olyan jó volt vele a szex?
Felsóhajtottam gyönyörű arcát figyelve, milliméterről- milliméterre. Meg sem érdemeltem!
- No, miért jó, hogy saját magadat kínzod? – kérdeztem.
- Kíváncsi vagyok, csak tudni szeretném – mondta halkan, körmeivel piszkálva zokniját.
- Gyönyörű vagy bébi – bókoltam neki félmosollyal.
- Jungkook, kérlek – nyögte.
- Tényleg az vagy! – bizonygattam, ujjaimmal laza kontyba fogott hajából kilógó egyik sötét tincsével játszva – Szeretem így a hajad, megmutatja a szép pofidat.
- Jungkook! Válaszolj! – kérlelt.
- Nem, rohadtul nem volt annyira jó, mint azt az a ribanc hiszi – feleltem beadva derekamat.
- De jobb volt, mint velem?
- No! Fejezd be! – mordultam rá.
- Igen, vagy nem? – makacskodott.
- Nem – válaszoltam.
Vigyorogva ingattam fejem, ahogyan Noel büszkén kiegyenesítette hátát, elégedetten mosolyogva. Azt hittem, itt vége a társalgásnak, ám Ő másképp gondolta.
- Hogy szereted a legjobban?
Szemöldökömet megemelve pislogtam a lányra. Izgatottan húzta maga alá lábait, sarkaira ülve, íriszeiben őszinte kíváncsiság csillogott, leheletnyi vággyal fűszerezve. Mi a franc?
- Hátulról. – zavartan vonta össze szemöldökeit, ezért hozzá tettem – Nem úgy hátulról, hanem... kutya pózban. Ne kérdezd, miért. Talán, az ösztön miatt, vagy nem ’tom – rántottam meg vállam.
Noel beharapta alsó ajkát, a szobát pedig egyszeriben betöltötte vágya illata. Nagyot nyeltem, ahogyan a farkasom izgatottan felkapta fejét.
- Azt tudom, hogy nagyon sok lánnyal voltál már – bólintottam -, de van olyan, amit soha egyikükkel sem csináltál?
- Van – biccentettem.
- Mi az?
- No, bébi – nevettem – Komolyan, erről akarsz dumálgatni?
- Igen. Szóval? – pislogott várakozva.
- Sosem nyaltam ki egy csajt se.
- Miért?
- Mert, azt veled szerettem volna kipróbálni – mondtam őszintén.
Nagyot nyelt szavaim hallatán, ujjai görcsösen szorították pólója alját, összegyűrve az anyagot. Illata még erősebbé vált, az én gatyám meg egyre szűkösebb.
- Van olyan, ami idegesített bennük? Ahogyan hozzád értek, vagy ilyesmi? – halkult el hangja a végére.
- Könnyen kaphatóak voltak, hamar behódoltak nekem és azt tehettem velük, amit csak akartam. Tényleg, bármit. Ez kurvára zavart.
- Én is ilyen vagyok?
- Oh, nem. Te bébi harcolsz ellenem, küzdesz, dacolsz, visszabeszélsz és elküldsz a jó édes, koreai kurva anyámba és ezt imádom benned, mert amikor már azt hiszem, nyert ügyem van, újra kezded a harcot, én pedig alul maradok.
- Hmm... – harapdálta ajkát, aztán ismét megszólalt – Szeretkezzünk!
- Most?
- Ha van kedved – vont vállat.
- Mi van veled? Megszállt a Sátán, vagy mi? – nevettem fel hitetlenkedve.
- Akkor csinálom magamnak – jelentette ki felkelve a matracról.
Csuklója után kapva húztam vissza, ölembe ültetve. Noel elégedett arccal pislogott le rám, vágytól égő kék íriszekkel.
- Tekerjünk már vissza, mert érdekel a téma. Te magadhoz szoktál nyúlni? – faggattam roppant kíváncsian.
- Néha – biccentett.
- Azt a rohadt... – nyögtem elképzelve a jelenetet.
- Baj?
- Bébi épp vizualizálok – mordultam fel – Oh, te kurva, ritkán baszott, hontalan élet! Mire gondolsz olyankor? Mert én rád szoktam – vigyorogtam csibészesen.
- Semmi extra.
- Semmi extra? – visszhangoztam – Rám? – bólintott – Ez kezd izgis lenni – jegyeztem meg – Pontosabban?
Noel lejjebb hajolt, ajkaival simogatva fülemet, amitől megborzongtam.
- Ezt sosem fogod megtudni – súgta.
Felmordultam bőrömet cirógató forró leheletétől és finoman fenekébe markolva mozdítottam meg csípőjét, merev ágyékomhoz nyomva, kicsalva belőle egy kéjes sóhajtást. Noel ajkai nedves csókokat hagytak nyakam ívén, teljesen elvéve az eszemet. Szégyenlőségét elfeledve szabadított meg pólómtól, birtokba véve a szabaddá vált területet. Ujjaimmal hajába túrtam tarkójánál, miközben fejemet hátra vetve lihegtem. Megőrjítettek édes, finomkodó csókjai és érintései. Legszívesebben letepertem volna, de nem tettem. Hagyni akartam, hogy Ő maga tapasztaljon meg mindent, amit csak szeretne. Nyelvét végig húzta hasamon, egészen farmerem korcáig, majd ujjai övemet csatolták ki. Finoman megfogtam vállait, mire zavartan felegyenesedett. Sürgetve szabadultam meg maradék ruháimtól, ő pedig követte példámat. Minél előbb érezni akartam, hallani sóhajtásait, ezért vissza húztam ölembe. Mellkasomból hangos morgás tört fel, ahogyan rám ereszkedett lassan. Egy pillanatig mozdulatlan maradt, halkan szuszogva. Fogaimat össze préselve markoltam bele újra fenekébe, mozgásra ösztönözve. Tapasztalatlansága okán azt hittem, suta lesz, de oltári nagyot tévedtem. Szája megint megtalálta nyakam és ringatni kezdte csípőjét, de úgy, majd’ bele pusztultam. Érzéki volt és szenvedélyes, mintha titkon tudná, hogyan hajszolhat az őrület határára. Ziháltam, morogtam a hihetetlen élménytől, amelyet sosem éltem még át azelőtt senkivel. Bőrömet karcolta kiélesedett szemfogaival, jelezve, mire vágyik, így fejemet félrebiccentettem, felkínálva nyakamat. No késlekedés nélkül harapott, majd kortyolni kezdte véremet. Az volt az a pillanat, amikor köddé lett önuralmam. A forróság sötét, kegyetlen vágyként robbant bennem. Reszkettem, libabőröztem, gerincem kellemesen bizsergett. Hirtelen lendülettel fordítottam helyzetünkön, ezzel fölülre kerülve. Noel el nem szakadva nyakamtól felmordult, jólesően, ami veszettül tetszett. Lassú, mégis erőteljes ringásokkal mozgattam csípőmet, hajszolva az édes beteljesülést. Körmeivel bicepszembe vájt, felsértve bőrömet, vörös csíkot hagyva, de nem érdekelt. Másik keze utat talált hajamba, szinte tépve a szálakat. Elhajolt nyakamtól, fogaival lágyan harapdálva államat, míg mozgásom egyre gyorsabbá, egyre türelmetlenebbé vált. Noel váratlanul nyögött fel, hátát enyhe ívbe feszítve, átlendülve az orgazmus kapuján. Alig pár pillanat múlva követtem, hangos, elégedett morgással. Lihegve fúrtam nyakához izzadt arcomat, egy-két csókot hagyva nedves bőrén. Szapora szívverését mellkasomon éreztem, ami mosolygásra késztetett.
- Minden rendben? Nem voltam túl durva? – kérdeztem aggódva, könyökeimen megtámaszkodva, arcát cirógatva.
- Jól vagyok – mosolygott szelíden.
Őt nézve hasamban megjelent az a buzis remegés, mellkasom szorított és esküszöm, úgy éreztem, menten bele döglök, ha nem adok hangot neki. Azt akartam, hogy tudja és én is hallani akartam tőle. Szégyen, de ki kellett mondanom.
- Szeretlek No – súgtam rettenetesen halkan.
Vártam. Idegesen vártam, hogy viszonozza, de nem tette. Egyetlen röpke, édes csók szállt ajkaimra, ám semmi más. Megrémisztett hallgatagsága és a lehetőség, hogy amikor az átváltozásakor megbántottam, kiábrándította belőlem. Alfa voltam, erős, határozott vezető, aki semmitől sem félt. Most mégis lett egy félelmem: hogy Noel sosem fog többé szeretni.