Falkába zárva [Jungkook ff.]

48. rész - Alfák piszkos titkai

Jungkook:

Kegyetlenül haragudtam Noelre a felelőtlensége miatt. Tökéletesen tisztában volt azzal, hogy babát vár, mégis a sárga földig itta magát előző este, ami dühített. Nem foglalkozva ellenkezésével rángattam el orvoshoz és bár, egy szép kis vagyont ott hagytam a vizsgálatért cserébe, megérte. A visszafelé úton a hotelhez nem szóltam hozzá. Legalábbis, amíg a szobánkba nem értünk. Addig bírtam csendben fortyogva, aztán robbant a bomba. Noel az ágyon ücsörögve nézte amint fel s alá járkálok előtte.
- 16!! – csattantam fel megtorpanva – 16 hetes terhes vagy, Noel. Miért nem szóltál előbb?! Én meg geciztem veled. Megdobtalak és... – túrtam hajamba sírással küszködve – Miért nem mondtad?
- Nem akartam, hogy csak emiatt békülj ki velem – felelte csendesen.
- Jaj, bébi – sóhajtottam elé térdelve – Nem csak ezért békültem volna ki veled – pusziltam meg térdeit – Miért hagytad, hogy úgy viselkedjek veled, hmm? Hogy lehettél ennyire buta és felelőtlen?
Leginkább magamra haragudtam. Ennyire nem figyeltem volna oda rá? Ráadásul, minden egyes alkalommal, amikor bántottam, veszélyeztettem a kislányunkat. El akartam süllyedni szégyenemben. Immáron triplán annyi okom volt a vezeklésre. A tenyeremen akartam hordozni, jóvá téve bűneimet.
- El kellett volna mondanod, hogy ne bánthassalak Titeket – közöltem halkan.
- Én próbáltam, de sosem hallgattál meg. Mindig csak azt ismételgetted, hogy takarodjak a közeledből és szakadjak le rólad – beszélt bűntudatosan.
- Jaj, No – sóhajtottam – Ha visszapörgethetném az időt...  Nem lenne okosabb, ha haza mennénk?
- Nem! Ez a nászutunk Kook. Inkább, medencézzünk, jó? – csillantak fel szemei.
- A sírba viszel asszony – ingattam fejemet levegőm kieresztve.
Tíz perccel később már a medencében úszkáltunk. Kifejezetten jól esett a hűs víz ebben a rohadt melegben. Így, hogy jobban megszemléltem Noelt, még ha nem túl feltűnően, de látszódott a pocakja. Nagyon durva bűntudatom ellenére is én voltam a világ legboldogabb embere. Vigyorogtam, ahogyan a medence szélén letáborozva habzsolta a harmadik fagyikelyhét. Egyszerre volt tündérien édes és vicces látvány. Észbontóan festett  bikinijében és végre formás volt, úgy vérlázítóan kívánatos. Gyűlöltem a nyilvánvalót, hogy többen is megszemlélik, de igyekeztem visszafogni magam és nem lemészárolni a többi vendéget. Csendben dőltem hátra a vízben és egy kicsit szégyelltem a pofámat. Eszembe jutott, hogy talán Noel és YoonGi kalandjának eredménye ez a baba, de rögtön el is vetettem a feltételezést. A doki pöccre pontosan megállapította a fogantatás időpontját. Május 23. Az jócskán azután volt, hogy összebalhéztunk. Egy hónappal. Ráadásul, amikor lefeküdt YoonGival, No nem volt termékeny.
- Fáj a hasam – nyüszögte feleségem elterülve a karjaimban, vállamra hajtva fejét.
- Mennyi fagyit toltál be? – nevettem.
- Négy kehely – vigyorgott büszkén. 
Megráztam kobakomat falánkságán, de nem kötözködtem. Állapotos volt, ami kívánóssá tette és ezért nem okoltam. Tenyerem gömbölyödő pocakjára simítottam. Nem hittem volna, hogy az elvesztett baba után még érhet minket ekkora csoda.
- Nem szeretnéd Ficánkát? – érdeklődte halkan.
- Dehogynem Szerelmem – csókoltam meg vállát – Csak még nem fogtam fel úgy igazán. Örülök neki.
- Biztos? – vonta össze szemöldökét, oldalra fordulva, orrával nyakam cirógatva.
- Persze. Oké, kicsit parázok amiatt, hogy lány lesz, de majd elvégzek egy sírásói gyorstalpalót és pasigond letudva.

*&*&*&*

Noellel a hotelszobánkban összebújva néztünk egy horrorfilmet. Valami gonosz szellemről szólt, aki visszatért kísérteni, hogy megbosszulja a halálát. Fogalmam sincs miért pont akkor, de Christopher jutott eszembe, Noel apja és az a bizonyos este, amikor Sarah halálra rémülve felhívott a segítségemet kérve. Házasok voltunk és úgy gondoltam, eljött az ideje annak, hogy elmondjam neki életem legsötétebb titkát. Ujjaim hajába fúrva simogattam tincseit, majd megszólaltam.
- Bébi, emlékszel arra az estére, mikor apád meghalt?
- Mmh – bólintott mellkasomon fekve, aztán felemelte fejét, egyenesen szemeimbe nézve. 
- Aznap este...
- Kook – simította tenyerét arcomra – Tudom.
- Nem... – nagyot nyeltem – nem akarsz elhagyni ezért?
- Nem – ingatta kobakját enyhén – Megvédted a családomat és ezért sosem lehetek neked eléggé hálás – csókolt meg lágyan.
- Szeretném, ha tudnád, mi történt – kezdtem mesélni, Ő pedig figyelmesen hallgatott – Miután elrohantam otthonról, rohangáltam farkasalakban az erdőben, aztán visszaváltoztam. Haza akartam menni hozzád, de Sarah felhívott. Teljesen kész volt. Azt mondta, beállított Chris és el akarja vinni Izzyt. Mire odaértem, már anyád karjaiból ráncigálta ki. Sosem hallottam még úgy sírni a húgodat és ez megijesztett. Megütöttem az apádat és megfenyegettem, ha még egyszer a városba jön, megölöm. Ő beszállt a kocsijába és elhajtott. Biztosra akartam menni, így szóltam Jennienek... Jennie volt az, aki végzett vele, de ott voltam – eresztettem reszketeg sóhajt.
- Jungkook – cirógatta állam – helyesen cselekedtetek. Biztos vagyok benne, hogy elvette volna Izzyt anyától. Bele sem merek gondolni... – összeszorította szemeit – Ha Ti nem ölitek meg, én tettem volna, de az biztos, hogy nem farkas alakban. Büszke vagyok rád.
- Akkor nem válsz el?
- Dehogy – kuncogott – Te vagy az én külön bejáratú házőrzőm.
- Aki imád nyalizni a gazdájának – pusziltam meg orrát.
- Mondjuk, én a helyetekben frankón elföldeltem volna az erdő mélyén valahol. Egy rakás pénzt költöttem koszorúra – fintorgott.