Falkába zárva [Jungkook ff.]

33. rész - Társak

Noel:

A kanapén ültem, mellettem Jungkook a telefonját nyomkodta. Teljesen nyugodtnak tűnt, pedig vele ellentétben én nem voltam az. Nem akartam Alfa lenni, irányítani és parancsokat osztogatni. Mégis megtörtént. Kook kiváló vezetőnek bizonyult. Erős volt, határozott, vehemens, domináns. Talán éppen ezért vonzódtam annyira hozzá, mert a farkasom ösztönösen a legerősebb társat választotta magának, aki biztonságot nyújt. Oldalra fordultam, tüzetesen megszemlélve helyes arcát, szemébe lógó sötét tincseit, széles, izmos vállait, bicepszeit, melyeket tetoválások tarkítottak, mellkasát, hasát, combjaihoz érve beharaptam alsó ajkam. Basszus, olyan combjai voltak, hogy legszívesebben egész álló nap azok között térdeltem volna, hogy simogathassam és taperolhassam. Jungkook felém kapta fejét, megemelte szemöldökét, majd enyhén elmosolyodott. Illatomból érezhette, mennyire veszettül kívánom és ez tetszett neki.
- Imádom az őrült hormonjaidat bébi - morogta.
Pislogni sem volt időm, már a kanapén végig döntve csókolt olyan intenzitással, bele szédültem. Tenyere hol mellemet markolta, hol ruhám szoknyarészét feltűrve, combomat simogatta. Bőröm szabályosan perzselt, ott, ahol érintett és meg akartam halni attól a mérhetetlen vágytól és szerelemtől, amit kiváltott belőlem. Szabályosan rajongtam minden egyes őt alkotó centijéért és ezt be akartam neki bizonyítani. Megszakítva szenvedélyes csókcsatánkat löktem a hátára a puha bútoron. A mozdulat felém sodorta bódító illatát, melyet mámorítóbbnak és hívogatóbbnak éreztem, mint valaha is bármikor. Lehunyt pillákkal szagoltam bele a levegőbe, élvezve a fűszeres, fás, férfias illatkavalkádot. Kinyitva szemeim jöttem rá, hogy Jeon Jungkook a leggyönyörűbb és legtökéletesebb férfi a világon. Elbűvölve vizslattam az engem figyelő srácot, aki egyszeriben összevonta szemöldökét és hirtelen felült. Izmai megfeszültek, állkapcsát összepréselte és halálra rémülve tekintett rám, aminek okát nem értettem.
- No, a szemeid... - lehelte nagyot nyelve.
Esküszöm, az övénél simogatóbb hangot sosem hallottam még. Azt akartam, hogy beszéljen még, ameddig csak lehet. Tenyereibe fogta arcom, szemei könnyfátyolosak lettek, amitől majd' megszakadt a szívem, elszomorítva.
- El kell menned? - kérdezte sírós hangon.
- Tessék? - értetlenkedtem.
- Nem érzed azt, hogy el kell menned? Az illat miatt... - buggyant ki egy könnycsepp lefolyva arcán - A Társadhoz. Nem érzel késztetést arra, hogy a Társadért menj? - az utolsó két szót zokogva ejtette ki, még inkább összezavarva.
Fejét leszegve sírt, meggörnyedt háttal, annyira keservesen, mintha elvesztett volna számára valami kedveset. Fájdalmat okozott bánata, aminek okát még mindig nem értettem. Ujjaim álla alá helyeztem, selymes bőrére, felemelve fejét.
- Csak menj No, hagyj itt. Essünk túl rajta - zokogta.
- Miről beszélsz? - ráncoltam homlokom.
- A szemed - fogta tenyerébe arcom, mire bele simultam érintésébe - eltűntek a pupilláid és borostyánszínű. Ez akkor történik, ha megtalálod a társad. Érzed az illatot?
- Persze, hogy érzem - biccentettem.
- Honnan? - szorította össze erőszakosan szemhéjait.
Jungkook azt mormolta, fohászként, „csak ne Tae! Csak ne kibaszott TaeHyung!", melyet megmosolyogtam.
- Akkora fasz vagy Jungkook - ingattam fejem és kijelentésemmel kivívtam figyelmét - A Te illatodat érzem, te baromarcú - közöltem vele.
- Az enyémet? - lepődött meg.
- Ki másét? - grimaszoltam.
Kook hajamba markolva rántott le magához, olyan csókkal megajándékozva, bele szédültem. Bár, nem értettem, miért éppen akkor, de megtaláltam a Társam. A legtökéletesebb, legerősebb társat. Az én Alfámat.

*&*&*&*

Egy farönkön ülve asszisztáltam Jungkook rögtönzött autószerelési akciójához, amit a ház előtt művelt. Veszettül dögösen festett maszatosan, gépolaj pacás bőrrel.
- Ide adnád légyszí a tizenhetes kulcsot? - motyogta bele merülve a munkába.
- Az az, amin tizenhetes van? - kérdeztem hülyén.
- Szerinted? - emelte meg szemöldökét.
Pufogva adtam kezébe a kért szerszámot. Unatkoztam, így előhalászva a telefonom, felmentem Facebookra, átnézve a profilom. Nem volt rólam sok kép és az a kevéske is vagy az egykori osztálytársaimmal, vagy kirándulás közben készült. Sosem voltam nagy partiarc, jobb szerettem a tábortüzes összejöveteleket, vagy a sátorozást.
- Mi a fasz?! - kiáltott fel az oldalamról Jungkook teljes felháborodással.
- Egy kép?
- Azonnal szedd le! Kint van az egész tested - parancsolta.
- Másoknak is van bikinis fotójuk, de ha te jobban érzed magad tőle - sóhajtottam és eltávolítottam az említett felvételt.
- Mi a franc? - lepődött meg - Semmi ellenkezés? Semmi kardoskodás?
- Ha neked ettől jobb - vontam vállat felkelve - Taenak egyszer küldtem egy sokkal durvább bikinis fotót. Nincs okod kiakadni.
- Gyere csak ide - pattant fel.
Játékos kergetőzésbe kezdtünk, vidáman nevetve. Hol egy fa mögé bújtam el, hol egy bokorban. Persze egy vérfarkassal nem nyerő fogócskázni, mert könnyedén megtalál, de élveztem. Jól esett kicsit újra gondtalannak és felszabadultnak lenni. Talán, fél óráig loholtunk keresztbe- kasul, mikor sikeresen elkapott és karjaival lebilincselte törzsem. Széles mosollyal pislogtunk egymásra, kalapáló szívvel.
- Igazán rád jöhetne a fél óra és feláldozhatnád magad testem oltárán - jegyeztem meg.
- Nimfomániás lettél? - vigyorgott.
- Nem, csak az aurám csípi a te aurádat - ingattam fejem.
- TaeHyungét is csípte? - kérdezte élesen.
- Sosem küldtem neki olyan képet, csak szopattalak - forgattam szemeimet.
Kook felemelt, mire ösztönösen fontam körül derekát lábaimmal, míg ő fenekem alá nyúlva tartott és elindult velem a kocsi felé.
- Megint azt a fostalicskát fogod bütykölni? - nyögtem kínlódva.
- Ne fikázd a kocsimat - harapott bele játékosan vállamba, megnevettetve - Úgy döntöttem, megtérek és feláldozom magam tested oltárán- mosolygott csibészesen.
- A fostalicskában?
- Bébi - mordult rám rosszallón - Még egy rossz szó a kocsimra és nincs imádkozás.
- Ahhoz le szoktak térdelni, nem? - billentettem félre fejem.
- Akkor térdelek. Ha az én Alfám úgy kívánja, térden állva juttatom a csúcsra.
- Oh, az Alfa szereti az ilyesmit - bólogattam mosolyogva.
- Ne vigyorogj! Úgysem duglak meg - nyitotta ki a jármű hátsó ajtaját.
- Pedig az Alfa örülne neki - közöltem.
- Az Alfa egy perverz állat - vágott vissza, majd beültetett hátulra és elém térdelve szét tárta lábaimat, azzal az észvesztően dögös mosolyával.