Falkába zárva [Jungkook ff.]

22. rész - Termékenységi időszak (18+)

Jungkook:

Telefonomat nyomkodva vonultam ki a hálószobából. Zavart, hogy ilyen csúnyán összekaptunk Noellel, ezért riadóztattam Jint, hogy ugorjon be helyettem melózni. Szabadságoltattam magam a békülés érdekében. No háttal állt nekem a konyhapultnál ügyködve valamit, tippjeim szerint, Izzynek készített reggelit. A kislány pizsamában ücsörgött az asztalnál, zsírkrétáival rajzolgatva katicás füzetébe.
- Szia Szépségem – tettem le a mobilt, puszit adva a gyerek fejére – Mit alkotsz? – szemléltem meg a színes firkálmányt.
- Amma – bökött kicsi ujjacskájával a papírra.
- Ez egy alma? Csodaszép lett Édes, igazi művész vagy – dicsértem meg, mire tündéri mosolyt villantott.
Odaléptem Noel mögé, figyelmen kívül hagyva a körülötte idegesen örvénylő farkasát és kezeimet hasánál összekulcsoltam. Államat vállán támasztva figyeltem, amiként a megvajazott kenyér héját gondosan levágja kishúgának.
- Sajnálom bébi, egy igazi faszszopó voltam – kértem bocsánatot a magam módján.
- Voltál? – morogta.
- Oké, még most is az vagyok – adtam fel – Ne haragudj – leheltem könnyed csókot nyakára, kicsalva belőle egy kéjes sóhajt.
No ujjai görcsösen markolták a pult szélét, míg fenekét kidomborítva ágyékomnak dörgölőzött. Vágya illata erőteljesen kúszott be orromba, felélesztve enyémet.
- Izzy – mormogtam kedvesem bőrébe, mielőtt elszaladt volna velünk a ló.
Nagy levegőt vett, mintegy lenyugtatva magát, majd pár szelet meghámozott almát még a tányérra helyezett és kistestvére elé tette a reggelit.
- Jó étvágyat Kicsikém – puszilt hajába – Te nem fogsz elkésni? – pillantott rám homlokát ráncolva.
- Ma nem dolgozom – feleltem kávét töltve a bögrémbe – Izzy ugye itt marad?
- Nem, anya hamarosan érte jön – simogatta a beszédtéma szereplőjének fejét – Állatkertbe mennek. Biztosan, tetszeni fog neki. Ugye, Életke? – mosolygott a kislányra.
- Vava – mondta Izzy feltartva ujját.
- Igen, lesz ott sok vava. Fogsz látni pingvint is, tigrist, elefántot és sok más érdekes állatot. – sorolta Noel.
- Mi is mehetnénk – vetettem fel az ötletet.
- Nem lehet, anya kifejezetten kettesben akar menni Izzyvel. Kárpótolni akarja, amiért mostanában keveset van vele – magyarázta No.
- Szóval, kettecskén leszünk itthon, egész nap – futtattam végig nyelvem alsó ajkamon.
A lány íriszei kékre változtak, ezzel jelezve vágyát, ahogyan azt illatán is érezni lehetett. Furcsálltam, hogy egyetlen apró célzással sikerült beindítanom Noel, pedig még a szokásos perverz megjegyzéseimet sem vetettem be, de nem tettem szóvá. Élveztem a helyzetet és az előttem álló nap folytatását.

*&*&*&*

Kihasználva a szabadnapomat bevásároltunk, feltöltve a kiürülőben lévő hűtőmet. Kivételesen gyorsan lezavartuk a bolti köröket és csendben autóztunk vissza szülővárosunkba. Noel szüntelenül mocorgott mellettem az anyósülésben, ami kifejezetten zavaró volt vezetés közben. Homlokomat ráncoltam, amint észrevettem, hogy combjait olykor egymáshoz dörgöli, mintha saját magának kívánna örömet okozni. Vágya erőteljes illata fullasztóan hatott a kicsiny utastérben, szűkössé téve nadrágomat. Farkasom felkapta fejét, arra várva, hogy szabad utat engedjek neki, átadva ösztöneimnek az irányítást. Noel keze combomra tévedt, majd onnan áttért kemény ágyékomra, mire felmordultam. Ujjbegyeim elfehéredtek, olyan erővel markoltam azt a tetves kormányt.
- Akarlak! Most! – közölte különös, rekedtes hangsúllyal.
- Noel, fejezd be! – utasítottam, amikor rámarkolt férfiasságomra, tovább ingerelve.
Állkapcsom megfeszítettem, olyan erőteljesen préseltem össze fogaim, attól féltem, porrá zúzódnak.
- Akkor, hagy szopjalak le – nyúlt farmerom sliccéhez.
Váratlanul léptem a fékre, amitől a jármű lesodródott az aszfaltozott útról, egyenest a földes területre, porfelhőt hagyva maga után. Valami nagyon nem stimmelt Noellel. Akármennyire is be volt gerjedve, nem viselkedett ennyire rámenősen. Zihálva fogtam ujjaim közé állát, elfordítva fejét, hogy megnézhessem gyönyörű pofiját. Íriszei élénkvörös színben pompáztak, szemeiben sötét, mérhetetlen és őrült vágy csillogott. Bőre verejtékezett a rajta száguldozó hőhullámtól.
Elkezdődött!
Oxigénem bent rekedt, miként realizáltam, No termékenységi időszaka kezdetét vette. Nem vihettem vissza a városba, hiszen illata odavonzaná a falka többi tagját, akik megpróbálnának rá mászni. Tudtam, mennyire nehéz lesz az elkövetkezendő pár nap és már előre rettegtem attól, mekkora harc lesz kordában tartani a mindig dacoló lányt. Noel agyát elönti a kielégíthetetlen vágy vörös ködje, ami rám is hatással lesz, nem is kicsit. El kellett vinnem onnan, minél előbb. Zsebembe nyúlva kotortam elő telefonomat és tárcsáztam Jenniet. Noel nem bírt uralkodni magán, pajkos mosollyal fogta meg szabad kezem és vezette farmerja alá, egész nőiességéig. Felmordultam, ujjaimon megérezve nedves redőit.
- Kívánlak bébi – búgta csábos hangján.
- Vedd már fel baszki! – szitkozódtam a harmadik csörgés után.
- Mondjad JK – szólt bele végre Jen.
Megkönnyebbült sóhajt eresztettem és hadarni kezdtem.
- Jennie, szedj össze pár holmit Nonak és hozd a nyaraló kulcsát ide a bekötő úthoz – parancsoltam.
- Talán, légyszíves, vagy valami? – flegmázott.
Noel önállósodva csúsztatta hüvelyébe egy ujjam, olyan kegyetlenül erotikus nyögést hallatva, majdnem a gatyámba lőttem tőle. Nagyon nem akartam ilyen helyzetben Jennievel kardoskodni.
- Jen, hogy az a nyughatatlan tetves, retkes, szájbabaszott kopogószellem húzzon rá a faszára éjjnek idején, Noelnek elkezdődött a termékenységi időszaka, úgyhogy leszel szíves, nem gecizni, hanem teszed amit pofázok! – kiabáltam idegesen.
- Oh – reagált röviden.
A mellettem ülő lány csuklómat fogva mozgatta kezem, kényeztetve magát, csípője ritmikusan ringott közben. Majd’ megfulladtam hihetetlenül édes, fűszeres illatától, de nem engedhettem le az ablakot. Patthelyzet. Noel megtalálta ismét sliccem, lehúzva a zipzárt és kioldva a gombot. Lihegtem, ahogyan puha ujjait merevedésemre kulcsolta.
- Jennie, igyekezz baszki! – morogtam.
- Oké, oké, sietek. Hogy viseli szegénykém? – aggodalmaskodott.
Fejem hátra vetettem az ülésen, reszketeg sóhajt eresztve.
- Konkrétan, mindjárt megerőszakol – feleltem szenvedve és megszakítottam a hívást.
Noel, mintha csak a tökéletes végszóra várt volna, az ölembe mászott. Szenvedélyes csókjaival nyakam érzékeny bőrét ostromolta, felperzselve vérem. Farkasom üvöltött azért, hogy ne ellenkezzek, hanem tegyem magamévá, ott az út mellett, a kocsiban. Ám kivételesen ellenszegültem ösztöneimnek, melyeket felülírt a társam iránti aggodalom és féltés. Nem sok mindent tudtam a termékenységi időszakról, csupán azokat, amiket Jennie saját tapasztalatai alapján mesélt, de azzal így is tisztában voltam, hogy védekeznünk kell, máskülönben teherbe esik. No apró harapásokkal igyekezett megingatni egyébként is véges önuralmam, mire két tenyerem közé vettem pofiját, kényszerítve arra, szemembe nézzen. Zihált az őrült vágytól, ajkai csábítóan megduzzadtak, tekintete csillogott.
- Bébi, hagyd abba. Jen nemsokára ideér – próbálkoztam józan eszére hatni.
- Nem érdekel – vette fogai közé alsó párnámat, megszívva azt, amitől felmordultam – Akarlak. Itt és most.
- Nincs nálam óvszer – lihegtem.
- Nem számít – csókolt meg, de eltoltam – Dugj meg Jungkook! Csináljuk a kedvenc pózodban. Megengedem, hogy megtegyél velem bármit, amit csak akarsz.
Mondatai úgy hatottak rám, mintha jeges vizet öntöttek volna a pofámba. Ez már nem az én Noellem volt, hanem egy teljesen más lány. Nyoma sem maradt annak a szüntelenül dacoló, makacs, harcias Noelnek, akibe teljes szívemből szerelmes voltam és ez megrémített. Vállait megragadva toltam el magamtól, keményen a szemeibe nézve.
- Fejezd be és ne beszélj úgy, mint egy utolsó ringyó – sziszegtem.
- Pedig erre buksz, nem? Ha uralkodhatsz. Alfa... – mosolygott gonoszul.
- No, kérlek. Mindjárt ideér Jennie és elhúzunk innen, biztonságos helyre.
- Persze, a kis Jennie. Őt is megdugtad, ahogyan minden más csajt is városban. Most meg van pofád játszani itt a jófiút, aki ellenáll – morogta.
- Mondtam már, hogy az a múlt – nyögtem szenvedve.
- Az a baj, hogy a múltad most is tart Jungkook – csattant fel, könnyes szemekkel.
- Mi? – ráncoltam homlokom.
- A múltad még most is tart, mert körbevesz téged. Ott van mindenhol és akárhogy próbálkozok, befészkelik magukat ide – bökött halántékára – Mindig látom őket és látlak velük téged. Látom, ahogyan keményen megdugod őket és utána engem ölelsz át. Én pedig úgy teszek, mintha minden rendben volna, de közben semmi sincs rendben – folytak le könnyei.
- Miért nem mondtad soha, hogy így érzel Kicsim? – cirógattam könnyes arcát.
- Mert a te farkasodat ez nem érdekli, de az enyémet igen – motyogta.
- De érdekel! Minden érdekel, ami veled történik, No.
- Bizonyítsd be – súgta sötét hangon – Mássz be velem a hátsóülésre és engedd, hogy hozzád érjek.
Levegőm tüdőmben rekedt, felfogva, mit is kér éppen, mivel is akar zsarolni. Farkasom ordított az ötletért, míg én hadakoztam. Vágytam rá. Kívántam őt, már-már fájdalmasan, de nem lehetett. Óvszer nélkül nem.
- Ha szeretsz – folytatta a zsarolást, közelebb hajolva, fülembe súgva, amitől megborzongtam – hátra mászol velem és nagyon keményen megkefélsz. Na, mi lesz Kook? Szeretsz engem?

Folyt. köv...