Falkába zárva [Jungkook ff.]

36. rész - Alkuk

Jungkook:

Nem azt mondom, hogy Noel megőrült, de határozottan megváltozott. Két hónapja veszítettük el a babát. Az első pár hétben depressziós volt és folyamatosan sírt, ami mindkettőnket megviselt, melyet csak tetézett, amikor a kórházi látogatásunk után pár nappal megindult a teje. A doki szerint, ez azért történt, mert Noel teste a terhességmegszakításra úgy reagált, mintha világra hozta volna a picit. A depressziót követte a pótcselekvés. Noel minden egyes szabad percét lekötötte. Letette az érettségit, munkát szerzett egy bárban pultosként és elfoglalta az Alfai pozícióját. Velem nem sokat beszélt, ami rohadtul bántott. Próbálkoztam, de mindig lerázott valami hülye szöveggel. Nem engedte azt sem, hogy hozzáérjek nagyon, pedig, kegyetlenül kívántam. Esténként volt, hogy többször is könnyítettem magamon a zuhany alatt, ám ez sem segített. No elzárkózott és ez volt a legrosszabb alternatíva, ami előfordulhatott. Aggódtam érte, kibaszottul, mégis tehetetlen voltam. Egy szombati napon kávémat kortyolgatva ücsörögtem a teraszon, élvezve a hétvégi napsütötte időt, mikor Noel a szokásos futócuccában jelent meg mellettem. Nagyot sóhajtva szívtam bele cigimbe, merthogy az utóbbi időben elég durván rászoktam.
- Jó reggelt Nyuszi - paskolta meg fejem lepattogva a pár fokos lépcsősoron.
Sosem viselkedett bunkón, sőt, már-már irritálóan kedves lett, mely nem volt rá jellemző. Becézgetett, néhanapján megsimogatott, de ennyi. Minden más formában elutasított.
- Jó a segged ebben a nadrágban - állapítottam meg formás domborulatán legeltetve szemem.
- Jössz futni? - kérdezte fapofával.
- Passzolom - ingattam fejem - Inkább fotoszintetizálok tovább Buddha pózban.
- Buddha tudtommal nem cigizett - jegyezte meg.
- Ez a vérfarkas variáns bébi.
No vállat vont, majd elindult az általa tervezett kocogásra. Elegem volt abból, hogy befordul, hogy úgy tesz, mintha a baba elvesztése csak neki fájna, hogy ignorál és hogy nem enged közel magához. Igazán közel.
- Van valakid? - ordítottam utána.
A lány megállt és visszafordulva hitetlenkedve pislogott. Felpattantam ültömből, sietősen lépkedve felé, megállva előtte.
- Van valakid? - ismételtem halkabban, mégis tömény indulattal.
- Mi?! Jungkook, te teljesen őrült vagy - csóválta fejét.
- Jennie az?
- Mi? Hogy jön ide most Jennie? - értetlenkedett.
- Úgy, hogy rohadtul össze vagytok nőve. Nem csak nekem tűnt fel, hanem már mindenki másnak is a falkából - kiabáltam - Vele miért beszélsz? Neki miért mondod el azokat, amiket nekem nem?! Sírtál No! Folyamatosan sírtál, de nem mondtál semmit! Időt akartam adni, de nem tudok tovább várni. Szükségem van rád! - üvöltöztem.
Noel ajka megremegett, szemei könnyfátyolosak lettek, miközben egyik lábáról nehezedett a másikra. Végül leszegte fejét. Farkasommal együtt tomboltam a dühtől és tehetetlenségtől.
- Sajnálom - nyögte - Én csak vissza akarom Őt kapni. Minden egyes nap eszembe jut. Már látszódna a pocakom, már többször kéne vizsgálatokra járni - tört ki belőle a zokogás.
- Itt vagyok bébi - karoltam át és vontam szoros ölelésembe.
Ujjaival görcsösen markolta fekete pólóm, úgy kapaszkodva belé, mintha azon múlna az élete.
- Szeretnék babát, Kook. Annyira szeretnék... - sírta mellkasomba.
- Semmi gond bébi. A következő termékenységi időszakkor újra megpróbáljuk. Lesz babánk, csak ne csináld ezt többé, kérlek - simogattam haját - Ne zárkózz el, mert kurvára megőrjít.

*&*&*&*

Levegőnket visszafojtva figyeltük, amint No tornászokat megszégyenítő mozdulatsorral egyik lábát felemelve a földről átpördül törzsével, majd tökéletes dobással elhajítja a labdát. Oké, azt sem tudtam, hogy konyít a baseballhoz. Jimin konkrétan sokkot kapott, így esélye sem volt visszaütni.
- Oh, baszd meg No! - kiáltottam fel - Ez szabálytalan volt.
- Kurvára nem volt szabálytalan tetűkém! - harsogta vissza Shin Jimin, Tae társa.
Első látásra aranyos volt a csaj, egészen addig, míg meg nem szólalt és el nem küldött mindenkit a bánatos picsába. Nem meglepő módon, Noellel baromi jól megértették egymást. Baseballoztunk, baráti meccset játszva a született farkasok a „harapottak" ellen.
- Tae fiam, a csajod egy pszichopata - világosítottam fel falkatársam.
- Tudom - huppant le mellém a fűbe nagy sóhajjal.
- Eddig bírtad, Lessie? - vakkantotta oda a lány TaeHyungnak.
Felnevettem a jelzőre, míg Tae rosszallón csóválta fejét. Tekintetem az én társamra tévedt, aki igyekezett szét verni az ütővel Hobi kötözködő fejét, ezzel felettébb vicces látványt nyújtva.
- Kook, te jössz - kiáltott oda YoonGi.
Sóhajtozva keltem fel és vettem át a felém nyújtott labdát, valamint kesztyűt. A falka ismét figyelni kezdett, amitől zavaromban felnevettem. Összpontosítottam, aztán dobtam.

Jennie nem tudta eltalálni a labdát, ami elégedettséggel töltött el. A lány bosszankodva vágta földhöz az ütőjét. Nem tetszett neki a vereség gondolata.
- Nyertünk bébi - tártam szét kezeimet Noelhez lépve - két hétig te mosogatsz és lemosod a kocsimat - vigyorogtam.
- Visszavágó? - emelte meg szemöldökét.
- Nem boltolunk Szivi - ingattam fejem.
- Kár - húzta el száját - pedig, lett volna egy marha jó ajánlatom számodra.
- Köze van ahhoz az eszméletlen formás fenekedhez? - futtattam végig nyelvem alsó ajkamon.
- Elképzelhető... igen - bólintott.
- HÉ! - ordította Park - Halljuk ám.
- Ki nem szarja le?! - tártam szét karjaimat széles vigyorral - Szóval, mi is lenne az az ajánlat? - markoltam bele Noel kerek popsijába.
- Hirtelen alkuképes lettél? - nevetett No.
- Neked bébi még a nem létező lelkemet is eladnám - jelentettem ki bólintva, mosolyt csalva szép arcára.

Ahoy!
Bocsánat a rövidke részért, cserébe a következő extra hosszúságú lesz, amiben Jennie termékenységi időszaka kezdetét veszi.
Jó olvasást!