Falkába zárva [Jungkook ff.]

30. rész - Áldozatok

Noel:

Olyan dolgokról beszélni, amelyeket el akartál temetni és meg nem történtnek nyilvánítani, nem könnyű. Pláne annak a személynek, aki a legfontosabb számodra. Rettegtem attól, hogy Jungkook ezek után másképp tekint majd rám, esetleg undorodni fog tőlem, vagy mit gondol majd rólam. Hajnalban ért csak haza és egy hossza zuhany után mellém fekve karolt át szorosan erős karjaival. Biztonságban éreztem magam, abban a hitben, semmi rossz nem történhet, ha Ő velem van. Ficánkolva szembe fordultam vele, mire lehelet könnyed csókot adott ajkaimra.
- Hol voltál? – kérdeztem suttogva.
- Futottam pár kört – felelte.
- Egész éjjel? – emeltem meg szemöldökömet.
- Akkor sokat – morogta kelletlenül.
- Hazudsz – állapítottam meg.
- Lehet, de az is lehet, hogy kurva fáradt vagyok és aludni szeretnék – dörgölte meg orrát – És neked is aludnod kéne. Szükséged van a pihenésre.
- Hol voltál? – makacskodtam, tovább faggatva.
- Elmentem, benyomtam, mint az állat, felszedtem fél tucat olcsó kurvát, megszopattam őket, aztán haza jöttem hozzád, mintha mi sem történt volna. Most jó? – fordult hátára, elfordulva tőlem.
- Jungkook, kérlek! – sóhajtottam.
- Szeretlek Noel – simította tenyerét az arcomra – Mindennél jobban. Ugye, tudod? – nyelt nagyot.
- Mit csináltál Kook? – hangom remegett.
- Nem kell mindenről tudnod, Szexi – mondta komolyan.
- Bébi.
- Hmm? – ráncolta homlokát.
- Szerettem, amikor bébinek hívtál – vallottam be – Az olyan tipikus rosszfiús- Jungkookos volt – mosolyodtam el.
Az Alfa szelíd mosolyra húzta száját, én pedig a nyakára simítva tenyerem hajoltam fölé, édes ajkaira tapadva. Éhesen, követelőzve csókoltam, amit több órás hiánya váltott ki. Kezem nyakáról lejjebb siklott, rá, szépen kidolgozott mellkasára.
- No... – fogta meg boxerje irányába kalandozó kezem – Fáradt vagyok.
Szemöldököm egész homlokom közepéig szaladt a meglepődéstől. Jungkook sosem utasított vissza és ez aggasztott.
- Nem akarsz szeretkezni? – kérdeztem enyhén sokkosan.
- Most nem, ne haragu...
- Te vissza utasítod a szexet? Te?! – emeltem meg hangom.
- Én is lehetek fáradt, oké? – kérte ki magának.
Hátamra huppantam mellette a matracon, nagy sóhajt eresztve. Dühös voltam rá, mert nem sokszor kezdeményeztem én a dolgot és ez az elutasítás kissé megalázó, sértő volt.
- Már kezdődik – jegyeztem meg.
- Micsoda? – pislogott zavartan.
- Még el sem vettél, de már nem kívánsz. Ha összeházasodunk ez rosszabb lesz. Először, csak áttérünk a heti egyszeri szexre, aztán a két hetire, majd a havi egyre, utána meg talán félévente, ha egyszer lezavarunk egy gyors menetet. Végül majd egyáltalán nem fogsz kívánni, én meg a legjobb barátnőmmel fogom kipróbálni sunyiba a lezbizést, hogy valaki...
- Álljá’ már le, No! – parancsolt rám, könyökére támaszkodva, felháborodva pislogva – Nem fogtok ti Jennievel semmit sem csinálni, oké? Nem játszotok fürge ujjakat sem most, sem később.
- Pedig, azt mondta, csíped az ilyesmit. Hogy csináltátok hármasban. Többször is. Jennie, egy másik csaj és te – motyogtam.
- No – csípte két ujja közé orrnyergét, masszírozva azt – Az régen volt. Előtted. Most nagy valószínűséggel kibeleznék bárkit, aki a szemem láttára érne hozzád, legyen az nő, vagy férfi, tökmindegy.
- Azóta eszedbe sem jutott?
Fáradt pillantással nézett, olyan arcot vágva, mintha egy hülyével társalogna.
- Nem. Mondjuk, ha belőled kettő lenne... – harapta be alsó ajkát.
Váratlanul löktem hátára, csípőjére ülve. Jungkook megdöbbent viselkedésemen, szemeiben kíváncsi fény csillogott. Nyilván érdekelte, meddig megyek el egy ilyen helyzetben.
- Dúlnak a hormonok, bébi?
- Kuss és hagyd, hogy megtörténjen – vágtam rá.
- Ezaz – csapott a fenekemre, amitől megugrottam – Tégy a rabszolgáddá te nőstény állat! – vigyorgott.
Nevetve ingattam fejem, majd mellkasára dőltem. Miért kell mindent elrontania ennek az idióta Alfának?

*&*&*&*

Jungkook hangos horkolása kiszűrődött a csukott ajtón keresztül, amin kuncogtam főzés közben. A sütőben készülő sült csirke ínycsiklandozó illata betöltötte a helyiséget, a saláta készen volt, bár tutira vettem, a kukában végzi majd, lévén, hogy drága vőlegényem kizárólag húsevőnek vallotta magát. A burgonyát pucoltam, amikor a határozott kopogás félbeszakította tevékenységemet, mire megtörölve kezem nyitottam ajtót. Kook apja, MinJae állt a küszöbön, egyenruháját viselve, ami jelezte: hivatalos ügyben érkezett. Komoly tekintete kissé aggasztott, de beljebb invitáltam. Szótlanul néztük egymást, míg meg nem szólalt.
- Noel sajnálom, hogy nekem kell közölnem, de... ma reggel megtalálták édesapád holtesttét az erdő mellett. Fogadd őszinte részvétem – helyezte vállamra tenyerét.
Homlokráncolva bólintottam. Sírnom kellett volna, hisztirohamot kapni, vagy valami ilyesmi, mégsem voltam képes könnyeket hullatni érte. Megijesztett ez a semlegesség, mert az enyhe nyomottságon kívül semmit sem éreztem.
- Mi történt vele? – tudakoltam, azt remélve, attól kiakadok és sírok majd.
MinJae a vállam felett elnézett, én pedig automatikusan követtem szemei irányát. Jungkook állt a hálószoba ajtóban, mellkasa előtt összefont karokkal. Vállával a fának dőlt, arca semmilyen érzelmet nem tükrözött, tekintete merev volt. Általában könnyedén kiolvastam arcából, mit gondol, vagy hogyan érez, ám ezúttal nem.
- A boncolásból ítélve megtámadta egy vadállat – felelte a férfi kitartóan szuggerálva fiát.
- Kérsz egy sört fater? – lökte el magát Kook az ajtófélfától, a konyhába sétálva.
- Inkább kávét – helyesbített MinJae – Te tetted? – kérdezte meg azt, ami az én fejemben is megfordult.
- Nem – válaszolta az Alfa átnyújtva apjának egy bögrét, melyben kávé gőzölgött – De mindketten tudjuk, hogy ha én tettem volna, akkor sem csuknál le – közölte egyszerűen.
- Meghalt egy ember fiam – morogta a férfi – ez nem ostoba iskolai csel. Bárki is tette, bűnhődnie kell érte – csapta asztalra a bögrét.
- Áldásom rá – bólintott Jungkook – Találtak nyomokat? Bármi emberi eredetű dolgot? Nem. Egy állat volt. Előfordul az ilyesmi. Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy kurvára nem fognak találni semmit – szónokolt Kook.
MinJae összepréselt állkapoccsal biccentett nekem, majd sietősen távozott. Jungkook felsóhajtott és kávéjába kortyolt. Feszültnek látszott, ami fokozódott, mikor lecövekeltem előtte, meredten rá bámulva.
- Mondjad – forgatta szemeit bosszankodva.
- Te tetted?
- Fogalmam sincs, mire gondolsz bébi – színlelt ártatlant.
- Te ölted meg Christ? – szegtem fel állam.
Szemöldöke megrándult, azonban arca ugyanolyan maradt. Semleges.
- Nem – csóválta fejét – Egy állat volt.
Kikerülve engem a fürdőbe indult, feltehetően zuhanyozni, ám következő kérdésemre megtorpant.
- A falkából? Az egyik farkas volt?
Hátán megfeszültek az izmok, ujjai ökölbe szorultak, légzése nehézzé vált. Vissza fordult hozzám, szemeiben düh csillant. Mérges volt rám valamiért, melynek okát nem értettem.
- Nem az én falkámból volt – morogta, aztán hangosan becsapva a fürdőajtót eltűnt mögötte.