Falkába zárva [Jungkook ff.]

53. rész - Harcra kész

Sziasztok!
Sajnos, az utolsó részeket olvashatjátok. Még 3 fejezet és itt a vége. 😞
Remélem, feldobta a napjaitokat ez a történet és szerettétek olvasni. 😊
Jó olvasást! 😊

Noel:

Angiet átvittem anyához a biztonság kedvéért. Nem akartam, hogy egy idegen farkas közelében legyen, még úgy sem, Xiumin állította: nem rossz szándékkal keresett fel. Falkám tagjai az otthonunkban voltak, ugrásra készen figyelve az asztalnál ücsörgő, kávét kortyolgató férfit. Nyugtalanított jelenléte, nem is kicsit. Védelmező ösztönöm sosem volt még ennyire erőteljes, íriszeim szüntelenül kékek voltak, jelezve farkasom ottlétét.
- Szóval, mit akarsz tőlem? – kérdeztem ellenségesen, megtörve a feszült csendet.
- Már mondtam. Segítséget – felelte Xiumin, mire Nills gúnyosan felhorkantott – Vicces, mi? – szűkítette résnyire szemeit, Bétámra nézve – Baszd meg a húgod! – vetette oda.
Nills érthető okból neki akart ugrani, de még idejében leintettem, megelőzve a csetepatét. Felemelkedtem a székről, fenyegetően az idegen farkashoz hajolva.
- Nem tudom, ki a szarnak képzeled magad és elhiheted, kurvára nem is érdekel, de az rohadtul felspanolja a farkasom vérszomját, hogy annak dacára, beengedtelek az otthonomba, vendégül látlak, tiszteletlen vagy a falkámmal, valamint velem is. Kibaszott közel állok ahhoz, hogy letépjem a fejed a faszba, úgyhogy, azt javaslom, beszélj – vicsorogtam.
Xiumin hosszan pislogott rám, majd sóhajtott.
- Ne haragudj. Itt létem oka, pedig az, hogy egy idegen, nagy létszámú falka a városunkat vette célpontúl. Több társamat is megsebesítette és próbálják elfoglalni az otthonomat. Vadak és vérszomjasok. Ilyet még sosem láttam azelőtt.
- És nekünk ehhez mi a fasz közünk is van? – tudakolta Nills megállva mögöttem.
- Mindössze annyi, hogy ha velünk végeztek, Ti következtek – válaszolta baljóslóan.
- Ezt miből gondolod? – faggattam megfeszülve.
- Átutazók. Harapott farkasok, akik városról – városra járnak, fosztogatva, vért ontva. Ártatlanokét. Felkerestem más falkákat is... már amennyi maradt belőlük. Ezek nem ismernek kegyelmet Noel! Gyerekeket, nőket, férfiakat, családokat végeznek ki. Meg kell állítanunk őket. Az én falkámban sokan vagyunk, de nem elegen. Ellenük nem – ingatta fejét.
Nillsre tekintettem. A srác karba tett kezekkel állt, fenyegetően, feszes izmokkal.
- Noel nem! – csattant fel – Alig egy hónapja szültél! Nem engedem, hogy megvívj egy olyan harcot, amihez kúrvára semmi közöd.
- Van családod? – szólt közbe Xiumin.
A Béta meredten bámulta a férfit, majd szemeit rám vezette.
- Mindannyiunknak van. Ez mégsem ok arra, hogy a biztonságunkat és az életünket áldozzuk.
Felálltam, megragadva Nills karját és ott hagyva az értetlen farkasokat, kivonszoltam a ház elé. A srác idegesen járkált fel s alá, néha kiengedett, hosszú hajába túrva.
- Nills! – szóltam rá, de nem törődött velem, így elébe vágtam, amitől megtorpant.
- Mi van? – tárta szét izmos karjait.
- Segítenünk kell neki.
- Nem No, nem kell – mordult rám – Ez az ő szarja, nem a miénk és legfőképp, nem a Tiéd – bökött mellkasomra.
- Ha nem állítjuk meg Őket, elérnek ide is. Akkor már késő lesz. Te mondtad, hogy egy család vagyunk, nem pedig falka és egy család mindig megvédi egymást. Nem akarom kockáztatni Angie, Izzy, anya, Jungkook, vagy bárki más életét. Nem kérnélek erre titeket, ha nem lenne fontos.
- Ez akkor is baromság No, ha...
- Szeretlek Nills. Olyan vagy számomra, mint egy gondoskodó, erős báty, akire mindig számíthatok – lettek könnyesek szemeim – Azt hittem, fontos neked a családod.
Nills félre nézett, el a fák közé, mintha nem látta volna kismilliószor az erdőt.
- Tudod, hogy az vagy – motyogta.
- Ígérem, egyikőtöknek sem esik bántódása – pislogtam könyörögve.
- Egy köcsög, manipulatív kis ribanc vagy – sziszegte visszaindulva a házba, zsebre dugott kezekkel.
- De azért még szeretsz – jegyeztem meg utána futva.
- Sajnos – fintorodott el, mire elvigyorodtam.

*&*&*&*

Sosem voltam jó hazudozó. Féltem attól, Jungkook rájön, mit készülök tenni és akár bezár, hogy meggátoljon benne. Angiet anyánál hagytam, pár holmijával együtt, fontos tanácsokkal ellátva. Szükségem volt egy estére kettesben a férjemmel, hogy észrevétlenül elbúcsúzhassak tőle. Az ő falkáját is bevontam, felkészítve a legrosszabbra. Ha mi nem tudjuk megállítani az Átutazókat, nekik kell majd. Bíztam benne, ez nem lesz opció, de jobbnak láttam, bebiztosítani szülővárosomat. Ha bármi baja esne Angienek, azt sosem tudnám megbocsájtani magamnak. Xiumin azt mondta, a győzelem szinte biztos, mivel mi, született farkasok nagyobbak és erősebbek vagyunk, mint a harapottak. Ebben bíztam. Az ösztöneinkben és a falkámban, de leginkább, Nillsben. Egyszer láttam farkasként harcolni, YoonGi ellen, amikor összekülönböztek valami pasis marhaságon. Ügyes volt, méghozzá nagyon.
Kiadós vacsorát főztem, szépen megterítettem, úgy várva Jungkookot. Férjem este kilenc után ért haza, fáradtan, mégis mosolyogva. Beérve rögtön szoros ölelésébe vont, én pedig megadóan bújtam karjaiba, mélyeket szippantva benzines – olajos illatából, melyet annyira szerettem.
- Angie? – ráncolta homlokát.
- Anyánál van. Szerettem volna kettesben lenni veled.
- Bébi, ugye tudod, hogy még nem telt le a 6 hét? – vonta össze szemöldökeit.
- Tudom – rántottam meg vállam.
- Na jó. Miért van olyan érzésem, hogy sunyítasz valamiben és gebasz van?
Reszketeg sóhajt eresztettem, majd megszegve a neki tett ígéretemet, mélyen szemeibe néztem. Pár hónappal ezelőtt a falkám tagjaival felfedeztük, hogy képesek vagyunk manipulálni. Rávenni másokat a saját akaratunkra. Időbe telt, ám megtanultuk tökéletesen kezelni. Jungkook tudta és megígértette velem, soha, semmilyen körülmények között nem vetem be ellene. Most mégis készültem ezt felrúgni. Férjem arca és tekintete réveteggé vált.
- Akár az életed árán is megfogod védeni a kislányunkat és anyáékat. Nem kérdezősködsz, csak teszed és most szeretkezel velem.
Jungkook lassan bólintott, aztán puha ajkaival enyéimekre tapadt, oly’ hévvel és szenvedéllyel, nekitolt a falnak. Zokogni tudtam volna minden kényeztető érintésétől, de adni akartam neki egy utolsó emléket magunkról, ha esetleg, nem térnék vissza többé. Nem kötelezett rá senki, hogy segítsek Xiuminnek, mégis meg kellett tennem. Született Alfa voltam, született farkas, ami azt jelentette, ezerszer erősebb a védelmezési ösztönöm, mint Jungkooké. Ösztönösen el akartam hárítani a családomat fenyegető veszélyt, de leginkább Angiet szerettem volna biztonságban tudni.