Falkába zárva [Jungkook ff.]

41. rész - Kitartó

Noel:

- Van egy cigid? Kenyérre kéne – indította Nills a társalgást kora reggel, mellém lépve a pult mögött. 
Megforgatva szemeim halásztam ki kötényem zsebéből a cigarettás dobozt és adtam át szellemifogyatékos munkatársamnak. Nills úriember lévén visszadobott nekem egy szálat, a többit pedig lenyúlta a francba.
- Ja, a főnök üzeni, hogy haza mehetsz. Két hónapja nem volt szabid, úgyhogy jó pihenést, ha gondolod, hozhatsz nekem ebédet, haza felé vigyázz magadra – hadarta egy szuszra, mire én csak pislogtam.
Persze, nem kellett kétszer mondania, így megszabadultam a kötényemtől és úgy spuriztam ki a helyről, mintha üldöznének. Előző este én, mint megüdvözült géniusz, kiterveltem, hogy talán éppen azért nem békült ki még velem Jungkook, mert nem vagyok eléggé kitartó. Ennek okán, úgy döntöttem, kardinálisabb módszerhez folyamodom és neki állok molesztálni. Biztosra vettem, az előző esti party hardunk után még javarészt alszik és jól esne neki valami reggeli. Miután bevásároltam a pékségben és kis boltban, eltaxiztam az Alfa otthonáig. Háborgó gyomorral, vágtázó szívveréssel kopogtattam be az ajtón és vártam. Idegesen rágcsáltam alsó ajkam, majd percekkel később ismét bekopogtattam. A halk motoszkálásra vérem a fülemben dobolt és remegő ujjaimat összeszorítottam. Az ajtó kitárult, felfedve egy kócos hajú, álmosan pislogó, nyúzott Jungkookot. Bár, még ilyen állapotában is elképesztőnek találtam.
- Mi a faszt akarsz? – morogta ébredés utáni karcos hangjával, melyet annyira szerettem.
Nagyot nyelve igyekeztem úrrá lenni remegésemen, majd idiótán felemeltem a szatyrot.
- Hoztam neked reggelit – mosolyodtam el idegesen.
Kook kikapta a kezemben árválkodó holmit, aztán rám csapta a nyílászárót.
- Bébi, gyere kajálni! – kiabált valakinek odabent.
Összepréseltem állkapcsom és leszegett fejjel lecaflattam a verandáról. Megfordult agyamban, hogy talán vissza kellene mennem, újra bekopogni és mondani neki valamit, mégsem tettem. Nem szerettem volna ennél is jobban megalázkodni. Vagyis, hát már mindegy volt. Satuféket vágva meneteltem vissza, hogy megint bedörömbölhessek. Remegő kezeim ezúttal farmerem zsebeibe rejtettem. Az Alfa szabályosan feltépte az ajtót, dühösen meredve rám.
- Mi a faszt akarsz?! – kiáltotta.
- Hát... én csak... izé... – hebegtem zavartan.
- Eldadogod még ma? – gúnyolódott.
- Khm... én... azt akartam tudni... vagyis, szerettem volna... hogy jól vagy e? Hogy minden okés veled, meg ilyenek... khm – toporogtam szenvedve.
- Takarodj el a házamtól – vicsorogta lassan, tagolva.
- O... oké. De tényleg, rendben vagy? Mert előző este... hát... húh... az durva volt – magyaráztam tovább, a porig égetve magam.
Jungkook íriszei ezüstté váltak, ahogyan megindult, mire automatikusan hátráltam. Testtartása és baromi mérges tekintete nem sugallt semmi jót. Féltem, hogy ismételten bántani fog, vagy esetleg, megöl. Kicsire görnyedve húztam be nyakam, úgy várva a továbbiakat.
- Húzz innen a tetves picsába! – harsogta – Szakadj le rólam és ne gyere ide többé. Gecire nem vagyok rád kíváncsi. Irritál a hangod, irritál a látványod, mindened.
- Ezt... ezt már említetted párszor – mondtam halkan.
Még egy lépést tett felém, megemelve karját. Ösztönösen vettem ki kezeimet zsebeimből, hogy kivédjem az ütést. Ám végül, mégsem ütött meg. Karja visszahanyatlott törzse mellé, majd felsóhajtott.
- Csak menj el.

*&*&*&*

Kezdtem érteni, mire céloznak azzal a mondattal, hogy „bátorra itta magát”. YoonGi házibulit tartott, megőrizve jó szokását, én pedig szépen besunnyogtam oda, azzal a tervel, hogy történjék bármi, beszélni fogok Jungkookkal. Dadogás nélkül, értelmesen. Vagyis, ezt terveztem. Aztán, szíverősítőként felhajtottam minden alkohol tartalmú löttyöt, ami elém került. És lássanak csodát, bátor lettem. Nagyon is. Olyannyira, hogy kifigyeltem, mikor megy Kook budiba és elegánsan rátörtem az ajtót. A romantikus hatás kedvéért épp a slozit húzta le, amikor benyitottam és becsukva az ajtót, hátammal nekidőltem annak. A kedvem is jó volt, ismertem a detoxos nővért, így vesztenivalóm nem igazán volt.
- Mi a faszt művelsz? – ráncolta homlokát a bebörtönzött Alfa, furcsán nézve engem – Részeg vagy?
- Hát... én csak... izé... – dadogtam megint – Beszélni akartam veled – nyögtem ki büszkén.
- Mi a picsáról? – fintorgott.
- Hát... arról... hogy...
- Erről mind? – emelte meg szemöldökét gúnyolódva.
- Nem – csóváltam fejem – Elfelejtettem – sóhajtottam – tökre jól nézel ki, meg minden. Így nem lehet koncentrálni – háborodtam fel.
Jungkook leszegve fejét orrnyergét masszírozta. Mosolygott!! Esküszöm, mosolygott, csak egy tetű volt és nem akarta, hogy lássam. Gyomrom háborogni kezdett és nem a rengeteg betermelt alkohol miatt, hanem az édes mosolya okán, melyet eltakart előlem.
- Na, szóval... – fogtam hozzá ismét – most beszélni fogunk. Te, meg én.
- Ezt már mondtad – egyenesedett fel megzabolázva arcizmait, ezáltal teljesen komolyan pislogott rám.
- Tehát, beszélünk – bólintottam – Öhm... hogy vagy? – kérdeztem szenvedve.
- Na, jó. Szakadj le rólam a faszságaiddal – indult felém, de felemelve kezem megállítottam.
- Itt maradsz! És beszélünk – jelentettem ki határozottan.
- Mi a faszt akarsz?! – kiáltott fel.
- Ne ordibálj, oké? – szóltam rá – Csak át kell gondolnom, mit akartam mondani, mielőtt bepiáltam – sóhajtottam – Nem... nem lehetne, hogy még egyszer mosolyogj? Az tök cuki volt. De nem azzal a geciláda mosollyal, hanem az igazival – nyafogtam – Mert szeretem. Olyan nekem, mint a fény. Említettem már, hogy mostanában fénnyel táplálkozom? Nem? Tényleg nem? Az gáz – húztam el számat – Szét vet az energia, meg minden – bólogattam – Valamelyik nap láttam a moziban a Bosszúállók legújabb részét. Eszembe jutottál róla, tudod? Mikor meghalt benne Vasember, rögtön rád gondoltam. Úh, mondom: ember, ettől az én Nyuszifiúm tökre bedepressziózna, meg ilyesmi, mert tökre nagy fanja vagy a csávónak. Mondjuk, azon jobban kiakadtam, hogy Amcsi Kapcsi a végén visszamegy az időben és egy szottyos, vén tataként tér vissza. Képes volt elvenni feleségül azt a Margaretet. Mennyire durva már. Úgy kiakadtam, bőgtem, meg minden. Taknyom – nyálam egybefojt és megfogadtam, hogy innentől Buckyt pártolom. Végül is, baromi jó csávó ő is. Majd menj el, nézd meg – javasoltam – Azt nem árulom el, ki hal meg benne, mert lelőném a poént és nem akarok geci módon spoilerezni – fejeztem be a monológot – Hé! Látod? Most is tök jól eldumálgatunk – vigyorogtam – Igaz, te nem sokat témázgatsz, de nem haragszom érte. Dúlnak benned az indulatok. Elmegyünk holnap moziba? Fizetem a jegyedet.
Jungkook meg csak pislogott. Szerintem, még levegőt sem vett. Csak ácsorgott, zsebre dugott kezekkel, engem figyelve. Mellkasom majd’ kiszakadt szívem eszeveszett dübörgésétől, míg vártam reakcióját.
- Megcsókolhatlak? – kérdeztem hirtelen.
- Takarodj arrébb – lökött félre durván, ezzel nekinyomva a mosdókagylónak, kiférkőzve mellettem.
- Ez egy nem? – ráncoltam homlokom magammal társalogva.
Felsóhajtottam, ahogyan realizáltam; ezt bizony, megint elcsesztem. Csalódottan pördültem meg, majd felsikoltottam a küszöbön ácsorgó Kook látványára.
- Peggy. A csajt Peggynek hívják, nem Margaretnek – közölte és elsétált.
- Tudtam én, hogy figyelsz – csaptam össze tenyereim boldogan, utána kiabálva.