Falkába zárva [Jungkook ff.]

4. rész - Területféltési ösztön

Álohá!
Meg is hoztam a friss részt. Igazán örülnék pár kommentnek. Eddig hogy tetszik a történet? Noelről mi a véleményetek?
Jó olvasást!

Noel:

Az előző napi zsúr után kint felejtett műanyag székek egyikére telepedve kortyolgattam a tejeskávémat és slukkolgattam a cigimből. Fáradt voltam, mivel nem sokat aludtam az éjjel és most kivételesen nem Jungkook miatt. Apámon agyaltam, valamint a pofátlanságán. Mégis, hogy merészelt ide állítani azzal a ribanccal? Felháborított, hogy megfeledkezett Izzy születésnapjáról, valamint az, teljesen megalázta anyut azzal, hogy a Szöszit elhozta. Lehet, Jungkooknak igaza volt és nem kellett volna megütnöm, de könyörgöm, annyira jól esett.
Tarkóm ismerősen bizseregni kezdett, majd meghallottam az ágak reccsenését. Oldalra fordulva megpillantottam a hófehér farkast, amint kék szemeit rajtam legelteti. Előző nap megjavítottam a kerítést, így semmi okom nem volt a félelemre, hiszen nem tud rám támadni. Viszont, nem is tűnt úgy, mintha ártani akarna nekem. Olyannyira közel jött, hogy ha kinyújtom kezemet, megérinthetném a bundáját. Teljesen nyugodtan leült a kerítés tövébe, továbbra is engem nézve azokkal a gyönyörű kék íriszeivel. Kicsit bizarrnak éreztem a szituációt, amint egy megtermett, fehér farkassal az oldalamon kávézgatok, de nem törődtem vele. Eloltottam a csikket, majd rágyújtottam egy újabb szálra. A farkas furcsa, kelletlenkedő hangot produkált, mintha csak azt mondaná, „a dohányzás káros”. Felbátorodva nyugodalmán nyújtottam ki kezemet és raktam a dróthálóhoz. Az állat fejét előre biccentve érintette nedves orrát a kézfejemhez, megszaglászva bőrömet, aztán prüszkölt egyet, amin nevettem.
- Nem is bántasz te, ugye? – beszéltem hozzá úgy, mintha értené – Lehetünk haverok, ha gondolod.
A farkas váratlanul vicsorogni, morogni kezdett, amit nem értettem, egészen addig, míg meg nem láttam a vehemensen felénk igyekvő Jungkookot. Esküszöm, akár egy dühös isten, úgy festett. Csupán egy szaggatott farmert viselt, póló nélküli felsőtestén megfeszültek izmai, míg kezeit ökölbe szorította. A mellettem lévő állat egyre nyughatatlanabb lett, mire barátom oda ért. Kook ezüst szemeit a vadállaton tartva felmordult, majd két kezével megtámaszkodva a karfán felém hajolt és megcsókolt. Ez teljesen más volt, mint az eddigi csókjaink. Vad volt, domináns és birtokló. Nyelve erőszakosan furakodott át számba, szenvedélyes táncba hívva az enyémet. Az egész testem pulzált a hirtelen rám törő vágytól, bőröm libabőrössé vált, gyomrom remegett. Jungkook ajkai puhák voltak, végtelenül finomak és követelőzők. Egyik tenyerét a torkomra fonta egyszerre lágyan és határozottan, biztosan tartva. Vad csókcsatánkat megszakította, ám mintegy búcsúzóul még fogai közé vette alsó ajkam, megharapva azt, aztán nyakam felhevült bőrét kezdte ostromolni, apró harapásokat és csókokat mérve rá. Bele sem mertem gondolni, mi történne, ha ezt anyám meglátná. Minimum eltiltana Jungkooktól. Ziháltam kényeztető ajkai alatt, ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam a srác alkarjába, önkéntelenül is bele vájva körmömmel. Gyönyöröm egyszeriben véget ért, mire kelletlenül felnyüszítettem. Jungkook a farkas felé fordult, ám az állat már sehol sem volt. A srác szája győztes mosolyra húzódott, mire homlokomat ráncoltam. Nem értettem, mire volt ez jó és semmi ésszerű magyarázattal nem tudtam elő rukkolni viselkedését illetően. 
- Mi a franc? – lihegtem.
- Sarah csinált reggelit, gyere enni. – mondta Jungkook mélyen szemeimbe nézve, aztán ellökve magát elsétált.

*&*&*&*

- Szia No – dugta be fejét Tae a szobámba mosolyogva.
- Szia, gyere csak. – viszonoztam gesztusát az ágyamra intve és kicsit összébb rakosgattam jegyzeteimet.
Mivel elég gyengén álltam matekból, Tae felajánlotta a segítségét. Hetek óta korrepetált és bátran kijelenthetem, a srác egy született zseni. Ráadásul Jungkook haveri bandájából őt kedveltem legjobban, noha, néha nagyon furcsán viselkedett. Amióta Kookkal egy párt alkottunk, sok időt töltött nálunk Tae is, így örültem a társaságának és segítségének. A fiú becsukva maga mögött az ajtót lépdelt beljebb, majd foglalt helyet velem szemben a matracon. Elmosolyodtam a felfedezésre, mennyire hasonlít illata Jungkookéhoz. Ugyanaz a férfias, fás, enyhén fűszeres egyveleg.
- Mivel kezdjük? – érdeklődte tekintetével a tankönyvemet pásztázva.
- Másodfokú egyenletek. – sóhajtottam elhúzva a számat.
A srác magyarázni kezdte az első egyenlet megfejtésének nyitját, hosszú percekig elfoglalva ezzel. Próbáltam értelmes fejet vágni és érdeklődést mímelni, de nem igazán ment. Baromira nem értettem az egészet, ráadásul bonyolult volt.
- Nem tarthatnánk szünetet? – nyögtem kínlódva.
Arra számítottam, megjegyezi, „még csak most kezdtük”, de nem így történt. Tae megadóan bólintott, kissé lazítva merev testtartásán.
- Köszönöm, hogy megvédtél tegnap. – mosolygott féloldalasan.
- Ne hülyülj már. Kook lehet, hogy a pasim, de oltári nagy seggfej néha. – vontam vállat.
- Nem sokan mernek szembe szállni vele. – mondta lenyűgözve.
- Mert töketlenek. – jegyeztem meg – Attól, hogy főnöknek képzeli magát, még nem jogosítja fel arra, hogy ilyen degradáló stílusban beszéljen másokkal. Szerintem, egy csapatban az a lényeg, hogy mindenki más személyiség. Ettől értékesek az emberek. Elcseszett egy világ lenne, ha mind egyformák lennénk. – szónokoltam.
Tae mosolya vigyorba csapott át, szemei kékes árnyalattal csillogtak. Szemöldököm össze vonva húzódtam közelebb, íriszeit tanulmányozva. Orraink szinte érintkeztek, arcomon éreztem a forró levegőjét, melyet kifújt. Őrültség, de a fehér farkasra emlékeztetett. Közelségem feszélyezte, nagyot nyelve feszült meg.
- A szemeid... – suttogtam révetegen.
Pillantása számra vándorolt, én pedig lenyűgözve figyeltem, miként válnak egyre kékebbé íriszei. Gyönyörű élénkkékké. Orromba felkúszott egy csábító, fűszeres illat, amely belőle áradt és egyre erősebb lett. Biztosra vettem, ez nem normális. Nem váltakozik ilyen könnyedén az emberek szemszíne.
- Túl közel vagy, No. – morogta mély hangján.
- De a szemeid... – ellenkeztem izgatottan megnedvesítve ajkaimat nyelvemmel.
Volt egy olyan érzésem, hogy Jungkook és TaeHyung íriszeinek színváltozásának oka ugyanaz. Fogalmam sem volt, mi lehet, de azt biztosra vettem, a miértje megegyezik. Tae fogai közt szívta be az oxigént, ujjaival olyannyira görcsösen markolta a lila ágytakarómat, azt hittem, kiszakad.
- Tisztában vagy vele, hogy kék a szemed? – faggattam kitartóan.
Váratlanul hajolt előre, amitől ledermedtem. Orra hegyével finoman végig cirógatta nyakam bőrét, amitől megborzongtam. Furcsa volt, hogy a mindig vidám, bolondos Tae ilyen módon közeledett felém. A szobám ajtaja kivágódott, megmutatva egy dühtől tajtékzó Jeon Jungkookot. Hasonlóan festett, mint reggel, azzal a különbséggel, hogy ezúttal viselt pólót. A fekete anyag alatt tisztán kirajzolódtak feszes izmai. Rosszalló morgás tört fel torkából, miközben előre lépett. Tae hátrébb húzódott, aztán kerülve tekintetemet elindult kifelé. Kook mellett megállt, lesunyt fejjel, kissé megalázkodva.
- Jk, én... – kezdte volna.
- Menj. Most. – morrant rá barátom gyilkos pillantással.
Némán néztem a jelenetet, azon agyalva, hogyan magyarázhatnám ezt ki. Az ajtó becsukódott, ám Jungkook nem lazított. Határozott léptekkel közeledett hozzám és az ágyra mászva arcát a nyakamba fúrta, mire kuncogtam.
- Imádom az illatodat. – morogta mélyen belélegezve azt.
- Én is a tiédet. – billentettem oldalra fejem, nagyobb területet adva neki.
Jungkook megemelkedett, ezüst szemeivel megbabonázva, megvillantva győztes, féloldalas mosolyát.
- Az jó, mert most hagyok rajtad belőle egy keveset. – közölte és ajkaival ostromolni kezdte felhevült bőröm.