Falkába zárva [Jungkook ff.]

11. rész - Anarhista

TaeHyung:

Arról fogalmam sem volt, milyen érzés lehet Jungkooknak, de azt igen, nekem milyen. Nem a bennem lakozó farkas választotta ki Őt, hanem én magam. Találkoztam Vele egyszer, kétszer, aztán sokadszorra és azon kaptam magam, hogy az lehetetlen és mindent felemésztő szerelem maga alá söpör. Hagytam, meg sem próbáltam ellenkezni, hiszen ez ellen képtelenség küzdeni. Szüntelenül ott van benned, irányítva minden egyes gondolatodat és cselekedeted. Szerettem. Olyan mérhetetlenül szerelmes voltam belé, hogy bele pusztultam. A francba, még azt is imádtam, ahogyan a levegőt veszi! Örömmámorban úsztam, amiért karjaimban tarthattam és azt akartam, tudja, én nem az Alfa vagyok. Nálam ez nem csupán az ösztönökről szól, hanem az érzelmekről. Okot akartam adni neki arra, hogy ne sóvárogjon Jungkook után és legyen miért szembe szállnia vele, ha a helyzet úgy kívánja.
Hosszú órákig öleltem a Volvo hátsó ülésén kismilliószor megpuszilva fejét, belélegezve bőre illatát. Imádtam hallgatni a hangját, ahogyan beszéd közben változtatja hangsúlyát, vagy nézni, miként ráncolja homlokát. Meséltem Neki arról, mennyire szeretek a műhelyben melózni, vagy ha ember hiány van, a benzinkúton. Mindkettő apámé volt és gyakorta mondogatta, én örökölöm majd a családi vállalkozást, ezért jobbnak láttam tisztában lenni a dolgok menetével. Ódákat zengtem a Cheviről, melyet egy hete hoztak be szervizelni és igazi klasszikus volt. Noel hallgatott, szemöldökeit össze vonva, vagy épp dús ajkait csücsörítve, amiből tudtam, valóban figyel. Néha édesen vissza kérdezgetett dolgokról, amikről fogalma sem volt, micsoda, így elmagyaráztam, mi a vezérlés és mi a különbség az automata váltó és a sima közt. Jót nevettem, amikor megmozgatva tagjainkat kiszálltunk a kocsiból és a Volvo motorháztetőjét felnyitva összekeverte az aksit a motorral. Ám sajnos, kötelezettségeink voltak és vissza kellett indulnunk. A húsz perces autóút alatt végig fogtam a kezét, olykor elhintve egy csókot csuklója belsőjén. Szárnyaltam szelíd mosolyaitól. Mint falkatagoknak, voltak feladataink, mint például az őrjáratozás éjszakánként. Kettesével szoktuk róni az erdőt és Noelnek is elmagyaráztam a dolog lényegét. Jungkook ragaszkodott hozzá, hogy a lány is velünk tartson, kivéve részét a munkából. Bár, reméltem, az Alfa lepasszolja azt az estét és nem kell a gusztustalan teperését bámulnom Nonál. Láttam frusztrációját, ahogyan egyre közelebb kerültünk szülővárosunkhoz. Fáradt volt, legalábbis el-el nehezedő hosszú pillái erre utaltak. Szívem szerint, haza vittem volna, hogy aludhasson, de JK pampogását hallgatni nem tartozik épp a kedvenc hobbijaim közé, így inkább annyiban hagytam. A telihold fényességgel árasztotta el a kicsiny tisztást, ahol leparkoltam a falka háza mellett. Jennie és Jin már vártak ránk és a kocsi ablakain keresztül is tisztán éreztem a koffeines lötty jellegzetes illatát, amiért hálás voltam Jennienek. Noel duzzogva lejjebb csúszott az ülésben, amin nevettem. Pontosan úgy festett ilyenkor, mint Izzy. Ujjaimmal megcirógattam selymes arcbőrét, kihasználva még azt a rövidke pár percet, melyet kettesben lehetünk. Ő bele simult érintésembe, majd dús ajkaival csókot nyomott tenyerembe. Libabőröztem és reszkettem a kontaktustól, de kitartottam és nem tapadtam ajkaira.
- Jennie hozott kávét Nyuszifül. Attól kicsit jobb lesz. – bíztattam halkan.
- Jennie feldughatja a kávéját oda, ahová gondolom. – pufogott.
- Hé – simogattam szüntelenül.
Noel rám emelte zöld szemeit, egyszerre ártatlanul és álmosan pislogva.
- Megyünk pár kört, aztán haza viszlek aludni. Rendben? – ajánlottam.
- Nem kell, kibírom. – bólintott konokul.
- Jól van Nyuszifül, akkor indulás. – böktem állammal az erdő felé.
Nagyot sóhajtott és kikászálódott a járműből, egyenesen a páros irányába tartva. Lemaradva pár lépéssel, követtem Jenniet szuggerálva. Értette, mit akarok és alig láthatóan bólintott. Ha bárkit meg kellett volna neveznem a falkából, kiben bízok meg feltétel nélkül, Jenniet mondtam volna. Hiába feküdt be alkalomadtán Jungkook alá, titkon lázadt ellene és jobban pártolt engem, mint az Alfánkat. Ráadásul, nem értett egyet Kook vezetési technikájával és megoldást keresett rá. Szó, mi szó, Jeon Jungkook nem volt a vezetők gyöngye, az fix.
- Hoztam neked kávét. – nyújtotta át Noelnek a papírpoharat kedves mosollyal.
A lány szó nélkül vette el, amiért büszke voltam rá. Tudtam, mennyire gyötri Jenniet a bűntudat és No beszólogatása csak súlyosbította volna ezt. Jin röviden felvázolta Noelnek, merre mennek, mikre kell odafigyelnie és indultak. Bensőm üvöltött, amiért szét kellett válnunk, de nem könyörögtem azért, hogy társat cseréljünk. Mi is sétába kezdtünk, majd megvárva míg hallótávolságon kívül kerülnek, megszólaltam.
- Ideges volt?
- Csak a szokásos – vont vállat Jennie – Átkutatta érte az egész várost. Veled volt, ugye? – lesett rám szeme sarkából.
- Igen – feleltem őszintén.
- Örülök Nektek – mosolygott – Te jobban megérdemled, mint JK és Noel is sokkal inkább illik hozzád, mint hozzá.
- Csak akarom Őt, ennyi. – vágtam rá.
- Ugye tudod, hogy nincs sok időd? – állt meg hirtelen a lány – Ha tüzelni kezd...
- Termékeny lesz – helyesbítettem.
Nem szerettem, amikor ilyen állatias kifejezéseket használtak falkán belül. Ráadásul, a vérfarkasoknál a termékenységi időszak egy eléggé necces helyzet volt. Ilyenkor a nők a vérük és testük által kibocsájtott illattal akaratlanul is magukhoz vonzották a megvadult hímeket, kiknek egyetlen cél lebegett a szeme előtt: párosodás. Görcsben állt a gyomrom és levert a jeges verejték, hogy ezen bizony Noelnek is át kell esnie. Nem akartam, hogy így, ilyen kegyetlenül veszítse el ártatlanságát, mert ki tudja, mit tenne vele az illatától totálisan bekattant Jungkook. Én akartam Neki lenni az első és tudom, beteg, de már ezerféleképpen elképzeltem, milyen lenne a nagy alkalom. Emlékezetessé tenném számára és nem úgy, hogy letépném a bugyiját, mint azt ahogyan az Alfa tenné.
- Jungkookot már így is alig bírom megfékezni sokszor, ha még jobban elveszti a fejét, félő, hogy... – hagyta befejezetlenül a mondatot, de így is tudtam, mire gondol.
Igen, Jennie számtalanszor lefeküdt az Alfával, de nem azért, mert annyira vágyott rá. Noelt kímélte ezzel. Számomra érthetetlen okból kifolyólag bármit megtett volna Noelért, vagy, hogy megóvja.
- Fogalmam sincs, mit tegyek Jen – túrtam bele hajamba.
- Vidd el innen – tanácsolta.
- Te hülye vagy?! – kiáltottam fel – No megőrülne a családja nélkül – ingattam fejem.
- Márpedig sürgősen ki kell találnunk valamit, hogy megvédjük. – beszélt elszántan.
- Mi a franc ez a védelmezési ösztön nálad? – ráncoltam homlokomat.
Nem volt újkeletű a dolog, hiszen amióta Jennie ismeri a másik lányt, így viselkedett Vele, de fogalmam sincs, miért. Jen beharapta alsó ajkát, mérlegelve, megossza e velem titkát.
- Tudod... már az első találkozásunkkor éreztem, még suliban, a gimi első évében. Nem tudnám neked elmagyarázni pontosan, de teljesen más, mint Jungkooknál, ez teljesen ösztönös, automatikusan jön és nem tudok szembe szegülni vele. Nem tudtam, miért, ezért kutatni kezdtem. Tudtad, hogy Noel anyai nagyapja is vérfarkas volt?
- Igen, Sarah említette – biccentettem.
- De nem csak egyszerű vérfarkas, hanem Alfa. Született Alfa. Én is született vérfarkas vagyok, de amikor JK megharapott évekkel ezelőtt, csak felgyorsította az átváltozás folyamatát, ami így is, úgy is bekövetkezett volna. A lányoknál ez sokkal később jön el, 18-19 éves kor körül. Tehát, amikor a fehér farkas megharapta Noelt, azzal előre hozta azt, ami pár hónapon belül bekövetkezett volna.
És akkor megértettem. Szemeim elkerekedtek döbbenetemben, ahogyan kimondtam azt, ami agyamban kavargott.
- Ezért figyelsz annyira Noelre! Mert ő az igazi Alfa és ösztönösen hűséges vagy hozzá. – Jennie bólintott, mire folytattam – Jungkookot pedig akaratlanul is igyekszik elnyomni Not és uralkodni fölötte, megalázni, hogy aláássa a tekintélyét, még mielőtt el akarná foglalni a posztot.
- Ezért dacol Vele folyton Noel. Mert érzi, a hierarchia lépcsőfokait. – tette hozzá a lány – És ezért tartom JKt egy szaros csalónak. Mondhat akárki akármit, számomra Noel az Alfa és hűséggel tartozom felé és ez nem fog változni. – szegte fel állát Jennie elszántan – Úgyhogy azt ajánlom, viselkedj rendesen vele, különben, megöllek.
Csibészes mosolyom szélesen virult, mígnem Jennie közelebb lépett, fenyegető testtartással.
- Nem viccelek Tae. Ha bármilyen módon is ártsz neki, letépem a fejedet.
Meghökkenve biccentettem, miközben azon agyaltam, hogy Jenniehez hasonlóan hányan érzik ezt az automatikus hűséget Noel iránt, mert ha eljön a termékenységi időszak, szükség lesz katonákra a lány védelméhez.