Falkába zárva [Jungkook ff.]

31. rész - Babygirl

Noel:

Jungkook dolgozott, anya és Izzy a nagyiékhoz utaztak, mi Jennievel pedig más ötlet nem lévén, beültünk a moziba. Valami bugyuta, irritálóan nyálas, romantikus film ment, aminek alig vártam a végét. Nem szerettem a túl spilázott dolgokat. Szemeimet forgattam, mikor a vászonon agonizáló párocska csókcsatába kezdett. Jen könyökével megbökve keltette fel figyelmem. Állával az előttünk ülőkre bökött, akik példát véve a filmbéli jelenetről egymás szájában turkáltak. Felnevettem, mikor Jennie vicces ábrázattal csücsörített felém, szemöldökeit vonogatva.
- Csókolj meg te szexis amazon – dorombolta.
- Menj már, te hülye – kuncogtam.
- Szeress!! – pattant fel szét tárva karjait, fejét hátra vetve – Szeress és tégy velem, amit akarsz te nő... Te megtestesült érzékiség.
Arcomat eltakarva röhögtem Jen nem mindennapi műsorán. A többi néző nem igazán díjazta, hangosan pisszegte le a lányt.
- A Guadeloupéi Szűzanya verjen nyakon, te engem ne csitítgass – morogta az egyik srácra szegezve ujját. 
- Ez a csaj nem százas – ingatta fejét a fiú.
- Téged se ölelgethet sokszor anyád, te bunkó – fintorodott el, majd visszahuppant mellém.
Újabb marék kukoricát tömtem a számba. Ha másért nem is, a kajáért megérte eljönni. Nagyot kortyoltam kólámba, melyet kelletlenül nyeltem le. Egyszeriben, szörnyű hányingerem lett. Igyekeztem mélyeket lélegezni, orron be- szájon ki technikával, de nem sokat segített. Jen aggódva lesett, szemöldökeit összevonva. Várandóságom elején jártam és eddig semmi kellemetlent nem tapasztaltam, ám úgy tűnt, eljött ennek is az ideje.
- Rosszul vagy? – tudakolta aggodalmasan.
Bólogattam, de nem ez volt a legjobb ötlet. A következő pillanatban nem törődve semmivel vágtam át a nézőkön, sietősen kifelé tartva. Képtelen voltam tovább tartani, így a legközelebbi szemetes fölé hajolva adtam ki gyomrom tartalmát. Az az irdatlan bűz sem segített, ami a kuka aljából áradt, csak még inkább kavargott tőle a hasam. Jennie mögém lépve simogatta hátam, amiért hálás voltam neki. Miután könnyítettem magamon, elfogadva a lánytól kapott palackos vizet ittam nagyokat kortyolva a hűs folyadékból. Ettől jobb lett, bár lehet, szimplán a hányás segített. Jennie mellém szegődve támogatott ki az épületből, hiába ellenkeztem. A friss levegő jót tett, nagyokat nyeldestem az éltető oxigénből. Leléptünk a járdáról, a kocsi felé sétálva, aztán megtorpantam. A lábaim közt kiinduló forróság megrémített. Felnyüszítettem, meglátva, a farmerom csupa vér, egyre terjedve belső combomon.
- Ne, ne, ne, ne, ne – mantráztam sírással küszködve, segélykérőn tekintve a szintén rémült Jenniere.

*&*&*&*

Magam elé bambulva ücsörögtem a kórház nőgyógyászati várójában. Jungkook merev testtartással járkált fel s alá a folyosón. Sütött róla a düh, érzékeltetve farkasa nyugtalanságát. Még mindig véreztem és kegyetlenül rettegtem attól, hogy elveszítem a babát. Fogalmam sem volt, hogyan nézhet ki, milyen lehet az arca, a hangja, milyen nemű, mégis mérhetetlenül szerettem azt a csöppnyi kis élőlényt, aki bennem növekedett. Kezem automatikusan csúszott még lapos hasamra. Kook felém kapta fejét és leguggolva puszit nyomott a pocakomon pihenő kezemre.
- Nem lesz semmi baj, bébi – súgta.
Bólintottam, annak ellenére, hogy kétségbeesetten csillogó szemei elárulták saját hazugságát. A szemközti ajtó kitárult, felfedve egy fiatal, kedves arcú nővért.
- Jöjjön!
Jungkook felsegített, együtt sétálva be a fehér falú orvosi szobába. Szívem rendellenesen dübörgött a félelemtől és közel jártam a síráshoz. Egy idősebb doktorúr lépett mellém, bíztatóan mosolyogva, amitől valamelyest megnyugodtam. Kedvesen megkért, hogy vegyem le a farmeromat, bugyimat és feküdjek fel a vizsgálóágyra. Eleget téve kérésének levetkőztem, remegve elhelyezkedve a bútoron.
- Csinálunk egy hüvelyi ultrahangot Drága. Kérem, emelje meg a lábait és sóhajtson nagyot – mondta.
Az Alfa nagyot fújtatott, amit meg tudtam érteni. Egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő az a hosszúkás műszer, amit a doki a kezében tartott. Egy óvszerre emlékeztető gumit görgetett a tárgyra, mire összenéztünk Jungkookkal. Fogait összepréselve nézte gyilkos szemekkel a dokit. Oké, engem is kiakasztott volna, ha a csajomba a szemem láttára dugdosnának fel idegen pasasok mindenféle ismeretlen eredetű cuccot. Nagyot sóhajtottam, amivel egyidőben csúsztatta hüvelyembe a műszert. A kissé kellemetlen érzetre összeszorítottam szemem és hallottam, miként Kook rosszallón felmordul.
- Nos... – kezdte a doktor – Itt a kisbabájuk – mosolygott.
Jungkook mellém jött, a monitorra tapadva, melyen a babához hajazó paca volt látható.
- Minden oké vele? – kérdezte a srác.
- Ahogyan én látom, igen. Egy szépen fejlődő, hét hetes és három napos magzat és pillanat... – nyomkodott pár gombot a gépezeten, aztán a szobát betöltötte a gyors, ritmusos hang – a szívverése is rendben van.
Széles mosollyal lestem vőlegényemre, aki könnyfátyolos tekintettel pislogott a képernyőre.

Teljesen meglepett a reakciója.
- Te sírsz? – érdeklődtem döbbenten.
- Nem – vágta rá, pulcsija ujjával megtörölve arcát.
- Miért véreztem? – tudakoltam.
- Nos, előfordulhat, hogy a baba mellett egy vérömleny alakult ki és most távozott a testéből. Viszont, javaslom, szedjen várandós vitamint és pihenjen sokat.
- Föl sem kellhetsz a kibaszott ágyból – közölte Jungkook megnevettetve az orvost – Kaphatnék képet? A babámról...
- A babádról? A Te babádról? – visszhangoztam felháborodva.
- Én csináltam – húzta ki magát büszkén.
- Oh, ugye lehet... – jöttem zavarba.
- Szexuális tevékenységekre gondol? – mosolygott a doki, mire bólogattam.
- Persze.
- Hallod?! – néztem Kookra, kicsalva egy fintort.
- Ha a mama jól érzi magát, akkor a baba is – bölcselkedett a férfi.
Jungkook meg sem hallotta, amit mondott a doki. Lefoglalta, hogy a telefonjával képet készíthessen az ultrahangról. Bárgyú vigyorral, csillogó íriszekkel pislogott a kijelzőjére.
- Helló babygirl – sutyorogta – Apa vigyáz majd rád.