Falkába zárva [Jungkook ff.]

29. rész - Családi titkok

Jungkook:

Áldottam az eget, amiért farkasgénjeimnek hála megúsztam a másnaposságot, mindössze egy enyhe fejfájással. Kómásan forgolódtam ide- oda az ágyban, Noel után kutatva kezemmel, de nem találtam. Illata elárulta, nem lehet messze, majd a konyhából beszűrődő motoszkálás zaja jelezte jelenlétét. Nyögve gördültem hátamra, a plafont bámulva. Furcsa, mégis jó volt belegondolni, hogy hamarosan apa leszek és megházasodok. Tökéletesen boldog voltam így és a Noel előtti életvitelem olyan távolinak tűnt. A ház előtt hangosan lefékező kocsi hangjára felkaptam fejem. Rosszat sejtve kászálódtam ki az ágyból, érdeklődve elhagyva a szobát.
- NOEL ROBIN JAMES!!! – ordította egy ismerősnek vélt férfi hang.
A lányra néztem, aki a mosogatónak vetve csípőjét ácsorgott, leszegett fejjel, ujjaival görcsösen kapaszkodva a bútor szélébe. Jobbnak láttam magam fogadni a hívatlan látogatót, így kinyitottam a bejárati ajtót. No apja a terepjárója előtt járkált és kegyetlen dühösnek látszott.
- Hol a lányom? – ordított rögtön rám – Noel! Noel! – kiabálta a hátam mögé, bekukkolva a házba.
Homlokomat ráncoltam, farkasom veszélyt szaglászva kapta fel fejét, készen állva a harcra. Nem tetszett a pasas. Fogalmam sincs miért, de már a legelső találkozásunknál sem lopta be magát a szívembe és gyanítottam, ezúttal sem fogja. Noel zsebre dugott kezekkel jött ki felszegett állal. Járása és testtartása egy harcos amazonéra emlékeztetett, aki ezernyi csatát megvívott már és most egy újabbra készül.
- Igaz hogy terhes vagy? – szegezte neki a kérdést a férfi.
- Nem, mintha rád tartozna – vont vállat No.
- El kell vetetned! Tönkre fogja tenni az életedet ez a senkiházi.
- Úgy, mint Te anyáét? – emelte meg szemöldökét a lány kihívóan.
A férfi elindult felé, ám egy újabb autó érkezése megakadályozta ebben, mivel jóformán elütötte. Sarah igazi anyatigrisként pattant ki a kocsiból, védelmezően Noel elé állva.
- Ne merészelj hozzá érni te rohadék – morogta a nő vészjóslóan.
- A Te hibád minden! – üvöltötte a fószer – Nem figyeltél rá rendesen és ez lett a vége. Ott hagyta az iskolát és felcsinálta egy húszonöt éves senkiházi. Erre neveled? Milyen anya vagy te?!
- Hagyom, hogy meghozza a saját döntéseit. Jungkook szereti és boldogok együtt – vett védelmébe Sarah, amiért hálás voltam neki.
- Sokkal többre vitte volna, ha velem marad – sziszegte.
Sarah gúnyosan felnevetett, olyan töméntelen rosszindulattal, amit sosem néztem volna ki belőle.
- Ezt te sem gondolod komolyan, ugye? – kérdezte a nő.
- Jobb élete lehetett volna – morogta a másik.
- Takarodj! – sikoltotta Sarah, amitől összerezzentem – Egy olyan utolsó féreg engem ne oktasson ki, mint te. Mesélted a te drága Katydnek, miért váltunk el?
- Anya... – toporgott Noel frusztráltan, de Sarah nem foglalkozott vele és folytatta.
- Tud róla, hogy miután rajta kaptalak, hogy a saját lányodat fogdosod, nem volt hozzád gusztusom? Elmondtad neki?! Tisztában van vele, mit tettél Noellel?!
Egész testemben megfeszültem a nő mondatainak hallatán. Ziháltam, reszkettem, ujjaim ökölbe szorultak a mérhetetlen dühtől. Sosem gondoltam volna, hogy Noel átélt ilyesmit és a tény, hogy akarata ellenére valaki hozzáért, ráadásul a saját apja, olyan dühöt keltett bennem, amelyet azelőtt sosem éreztem. Ösztönösen cselekedve indultam meg a férfi felé, fenyegetően magasodva fölé, kiélesedett fogaimat megvillantva. Farkasom ki akart törni és apró cafatokba szaggatni ezt a szarházit, de kínkeservesen odabent tartottam. A faszi szemeiben őszinte félelem csillant, ami némelyest elégtétellel töltött el.
- Egy percet adok, hogy elhúzza innen a tetves belét és a kibaszott életben ne jöjjön ide többé – morogtam vészjóslóan – Ha megtudom, hogy Noel, Izzy, vagy Sarah közelébe megy, megkeresem és megölöm. Higgye el, képes vagyok rá – fenyegetőztem.
A férfi összepréselte állkapcsát és Noelre tekintett, ami még tovább fokozta haragomat. Újabb lépést tettem hozzá, eltakarva Not.
- Ha még egyszer rá nézel, kurvára halott vagy – hörögtem egyre közelebb az átváltozáshoz.
Nem mondott semmit, csupán beszállt a kocsiba, aztán kapkodva elhajtott. Sarah fellélegzett mellettem, hálásan pislogva rám, Noel pedig leszegett fejjel ácsorgott. Testtartása elárulta szégyenkezését, ami darabjaira szedett.

*&*&*&*

Késő estére járt az idő, azonban képtelen voltam aludni. Össze -vissza kóvályogtam, mint valami kicseszett kísértet. Nem hagytak nyugodni a történtek. Mikor már végképp elfogyott a türelmem, a fürdőszobába mentem, ahol Noel a kádban ücsörgött, felhúzott térdein pihentetve állát, az illatos fürdővizet bámulva. A kád mellé térdeltem, ujjbegyeimmel megcirógatva lábát. Aggasztott, hogy nem beszélt. Úgy tett egész nap, mintha semmi sem történt volna és ez rohadtul zavart.
- Miért nem mondtad sosem? – kérdeztem halkan, gyönyörű arcát figyelve.
No nem reagált, csak ült ott, mintha gondolatban teljesen máshol járna.
- Kicsim, beszélj hozzám! – kértem kétségbeesetten.
- Nem kell mindenről tudnod, Kook – felelte alig hallhatóan.
- De kell! Erről kell – makacskodtam – Bántott?
- Jungkook... – sóhajtotta.
- Ezért, nem fájt és nem véreztél, amikor először szerelmeskedtünk? Mert ő már...?
Képtelen voltam kimondani, de így is pontosan tudta, hogy értettem. Megingatta fejét, mire összepréseltem állkapcsom. Fogaim csikorogtak, fülsértő hangot kiadva.
- Megerőszakolt?
Ismét megingatta fejét, ám ettől nem lettem nyugodtabb. Tudni akartam, mit tett vele az a rohadék.
- Kényszerített dolgokra?
- Nem akarok erről beszélni – mondta nyomatékosan.
- Akkor megkérdezem Saraht – álltam fel.
Noel a kezem után kapott, ujjait csuklóm köré fonva, olyan fájdalmas és halálra rémült szemekkel, ami keservesen megijesztett. Vissza térdeltem a csempére, közel hajolva hozzá.
- Nem erőszakolt meg – közölte halkan – De... – nagyot lélegzett – nem tudom, Kook – nyögte könnyes szemekkel – Nem tudtam, hogy ez lesz.
- Mi? No, mi lett? – sürgettem.
- Én... sokszor kellemetlenül éreztem magam, amikor átölelt. Furcsa volt, mert mindig szorosan hozzám préselődött és ez zavart. Nem szerettem vele kettesben maradni, ha anya dolgozott. Egy idő után rájöttem, hogy ahogyan viselkedik, az nem normális. Egy rendes apa nem próbálja meg az összes létező alkalommal megfogdosni a lánya fenekét és nem... nem mond perverz dolgokat közben...
- Ennyi?
Noel félre nézett, megvonva a vállát. Tenyerembe fogtam pofiját, magam felé fordítva. Szemei könnyfátyolosak voltak, ajkai remegtek az elfolytott sírástól. Végtelenül törékenynek tűnt.
- Folytasd No – noszogattam idegesen.
- E...egyik este... – nagyot nyelt, leküzdve dadogását – a nappaliban ültem és tévét néztem. Anya aludt már az emeleten. Ő mellém ült és a combomat simogatta. Be...be nyúlt a lábaim közé és ott... azt mondta, ha kicsit jobban szét tárom a lábaimat, jobban élvezem majd... erre én nagyon megijedtem és felrohantam anyához... – tört ki belőle a zokogás.
Reszketve a dühtől pattantam fel, kivágtatva a helyiségből. Hallottam még, miként Noel a nevemet kiabálja, de nem törődve vele hangosan becsaptam magam mögött a bejárati ajtót és a fák közé vetettem magam, utat engedve bosszúra szomjazó farkasomnak. Nem akartam, hogy éljen az a féreg, nem akartam, hogy Noelt akár minimális eshetősége is fenyegesse annak, ismét megteszi. A farkas bármi áron meg akarta védelmezni a társát, én pedig hagytam, hogy tegye, amit ösztöne diktál.