Falkába zárva [Jungkook ff.]

45. rész - Az új falka

Noel:

- Noel Robin James! Tüzetesen felszólítalak, hogy szakadj le a sültkrumplimról, máskülönben előtör belőlem rég eltemetett pankrátor énem és ketté törőm a gerincedet a bánatos picsába!
Visszaejtettem a Nills tányérjáról ellopott darabot, majd duzzogva hátra dőltem a boxban.
- Köszi – vigyorodott el.
Testem kellemesen zsongott a nemrégiben művelt átváltozástól. Igazam volt Nillsszel kapcsolatban. Farkas volt. Született farkas. Nem mentem haza Jungkookhoz, hanem feláldozva az alvásra szánt időmet, visszamentünk a bárba és elmondtam neki mindent. De úgy tényleg mindent. Nills jól fogadta a dolgot és igyekezett nem sajnálni tönkrecseszett életem miatt. Lezuhanyoztunk az öltözőben és kaját szereztünk a legközelebbi Mekiből. Kegyetlen éhes voltam. Mégis, hogy bírtam ki eddig kaja nélkül? Farkasom elégedetten morgolódott bennem, hiszen szabadjára engedtem, ami kedvére való volt.
- Az normális, hogy úgy érzem, szolgálnom kell téged?
Megemeltem szemöldököm, mire Nills megforgatta szemeit.
- Nem úgy. Jesszus, de perverz vagy, James.
- Értem, mire gondolsz és igen – válaszoltam újabbat harapva a burgerembe.
- Tudod, azér’ ez durva. Más vagy. A viselkedésed, ahogyan gesztikulálsz, a mozdulataid. Mintha... most lennél igazából önmagad – ráncolta homlokát.
- Lehet... – vontam vállat.
- Szóval – húzta el a szót – akkor, most lett egy két személyes falkád...
- Nem, nem lett. Nem vagyok Alfa. Többé nem.
- A bölcs öreglány is megmondta, ez nem olyan dolog, amivel szembe szegülhetsz. Benned van, csókolom.
- Szólok Jungkooknak és csatlakozhatsz az ő falkájához.
- Mi?! Ne már Noel. Nem foszthatsz meg a bétai rangomtól – háborodott fel.
- Miről beszélsz? – ráncoltam homlokom.
- Hát, te vagy az Alfa, én meg a béta. A kis főnök.
- Nem vagyok az Alfád, Nills – ingattam fejem.
- Dehogynem – bólintott – Nézd, No. Én tökre megértő vagyok azzal kapcsolatban, hogy nem akarod ezt az egész farkas cuccot, de arra nem gondoltál, hogy saját falkát alapíts? Nem kell mindenkit magadhoz toboroznod, de te is mesélted, hogy a született vérfarkasok mások, mint akiket megharaptak. Kezdhetnéd ezzel. Olyanok lennénk, mint a Bosszúállók és az Igazság Ligája. Jungkookék Bosszúállók, mi meg Igazság Ligája és mindenki tudja, hogy Batman bandája ezerszer menőbb, mert ott van vele Superman és Wonder Woman – beszélt átéléssel.
- Mond, Nills. Te mégis, hogyan csajozol? – billentettem félre a fejem.
- Hát, mindig a helytől függ – ivott bele kólájába – Például, ha buszozok és meglátok egy jó csajt, lazán leülök mellé és megkérdezem, „te is ezen a buszon utazol?”, aztán beszélgetésbe elegyedünk, meghívom hozzánk vacsira, ő meg frankón elalél anyám anti- gravitációs tejbegrízétől. A szomszédok azt hiszik, azért esszük késsel- villával, mert olyan kulturáltak vagyunk, pedig a kegyetlen valóság az, hogy csak így tudjuk kiszedni a tányérból... vagy még flexszel, de az túl feltűnő. Tudod, egészen tíz éves koromig sajnáltam azokat az embereket, akik az utcán nőttek fel, aztán anyám elkezdett főzni. Míg más csávók azzal sajnáltatják magukat, hogy „engem az utca nevelt fel”, én ezt egy laza otthoni koszttal tudom überelni. Elég legyen annyi, mindig van nálam óvszer – fejezte be büszke vigyorral a regét.
- Uram Isten – fejeltem le az asztalt.

*&*&*&*

- Nills, ha nem fejezed be, megkeserítem hátra lévő életedet – fenyegetőztem – Nyugdíjas koromban hiába lesz üres a busz, akkor is melléd fogok ülni.
- Ez egy nem? – vonta össze szemöldökét.
Felsóhajtottam és megragadva bögrémet két kortyra kiittam kávém maradékát.
- Beleköptem – vigyorgott a srác, mellém könyökölve.
Megforgattam szemeimet, majd nagyot haraptam a nemrég rendelt pizzából. Jungkook kellemes, jellegzetes illatát előbb éreztem meg, minthogy belépett volna a bárba. Szívem nagyot dobbant és boldog mosollyal meredtem az ajtóra, várva arra, belépjen. Kinyílt az ajtó, én pedig alsó ajkamba harapva tompítottam vigyoromat. Mint mindig, most is elképesztően festett, fordított baseball sapkájával, fekete pólójával és combjait kihangsúlyozó farmerében. Tekintete rögtön megtalált engem és kedves mosolyra húzva ajkait hozzám sétált.
- Szia bébi – nyomott számra finom csókot, mire jólesően felmordultam – Átváltoztál? – érdeklődte boldogan.
- Muszáj volt – biccentettem a mögöttem, karbatett kezekkel ácsorgó Nillsre.
- Üdv ismét a falkában – szélesedett Kook lehengerlő mosolya.
Kijelentésére elkomorodtam. Fogalmam sem volt, hogyan is magyarázhatnám el neki, nem akarok újra tag lenni. Okokat kerestem, ám semmi érdemleges nem jutott eszembe. 
- Ez nem jelenti azt, hogy ismét falkatag leszek – nyögtem.
- Mi? – lett zavart – Nem lehetsz magányos farkas, No. Vissza kell jönnöd.
- Na, ide figyu’ Csillám Csődör! – lépett közvetlen mellém Nills enyhe idegességgel, míg én próbáltam nem felvihogni a jelző miatt – Noel nem akar a béna falkád tagja lenni és pont. Miattam alakult át, mert tegnap este átváltoztam és szükségem volt a segítségére, amiért hálás is vagyok neki. Felesleges erőltetned a dolgot, mivel Ő nem akarja és őszintén szólva, nekem sem lenne kedvem egy olyan bandához szegődni, ahol a csávóm ex kúrogató partnerei tagok. A helyedben egyházat választanék és hálát adnék az égieknek, amiért Noel a faszságaid ellenére is kitartott melletted és veled van, mert valljuk be, olyan szinten geci voltál vele, hogy frankón nyithatnál egy spermabankot, egyszemélyes donorként. Hónapokig tepert utánad egy olyan hibája miatt, melyet te kábé ezerszer elkövettél ellene. Ő mégsem dobott ki az otthonából, nem öntött nyakon piával, nem hordott el mindenféle gusztustalanságnak és legfőképp nem dobált a hátadnak sörösüvegeket. Lehet, hogy téged attól jár át a Rambo életérzés, ha 45 kilós, nálad gyengébb lányokkal keménykedsz, de másoknak, mint például, nekem ez gecire visszataszító élmény. Ráadásul, még ezek után is koslatott utánad, abban reménykedve, megbocsátasz neki, te meg még szemetebb voltál vele. Úgyhogy, fogd meg magad, nyugodj bele a dologba, hogy Noel nem lesz megint falkatag és imádkozz, hogy amit irántad érez ne múljon el, mert ha ez megtörténik, én leszek az első, aki ásóval kísérve bekopogtat az ajtódon – szónokolt Nills.
Jungkook szemeiben mérhetetlen fájdalom és bűntudat csillant, majd fejét leszegve felsóhajtott. Sajnáltam őt, de ezzel ellentétben büszke voltam Nillsre. Az én új falkám egyetlen tagjára.