Falkába zárva [Jungkook ff.]

51. rész - Alfa és Béta

Noel:

Nills majd’ felrobbant a dühtől, míg Jimin bűnbánó ábrázattal pislogott hol rám, hol a srácra. Miután kemény küzdelem árán lenyomtam a lányt, visszaváltoztunk és plédeket magunk köré csavarva ücsörögtünk a terasz lépcsőjén. Még mindig kellemesen zsongtam nemrég levetett farkasalakom miatt. Egy – két kisebb sérülést leszámítva teljesen jól voltam. Nills felszakadt szemöldökömre pillantott, majd idegesen felhorkant.
- Adj hálát az égnek, amiért, nem verek lányokat – vetette oda Jiminnek – Babát vár, te meg rátámadsz. Normális vagy?
Megcsóváltam fejem. Valahol igazat adtam a Bétámnak, de Jimint is megértettem. A farkas miatt túlságosan is ingerlékeny volt és képtelen volt tisztán, logikusan gondolkozni.
- Csillám Csődör meg hol a picsában van ilyenkor? – tárta szét karjait.
- Alszik – mondta halkan Jennie.
- Kész főnyeremény ez a csávó, de tényleg – gúnyolódott Nills – Jimin, nyugodj le, menj haza, aludj egyet és holnap megtémázzuk, mi lesz a folytatás. Jen, ez rád is vonatkozik – vált komollyá.
Elmosolyodtam Nills hirtelen támadt vezetői ambícióin és kezdtem valóban úgy érezni, Ő a tökéletes a Bétai rangra.
- Én nem akarok JK falkájának tagja lenni. Veletek szeretnék maradni – közölte a lány felállva a lépcsőről.
- Biztos vagy benne Jimin? Én nem vagyok olyan jó vezető, mint Jungkook – néztem rá.
Jimin hevesen bólogatott, mire biccentettem. Bűntudatom támadt, amiért megtizedelem Kook falkájának létszámát. Mintha elárultam volna Őt. A két lány fáradt mosollyal intett és magunkra hagyott minket. Hosszú percekig csendben voltunk, végül Nills gondterhelt sóhajtással lehuppant mellém.
- Hogy haladnak a dolgok Stacyvel? – érdeklődtem.
Napok óta nem beszéltünk és ezért szégyelltem magam. Nem fordítottam rá kellő figyelmet, pedig, mint Alfája és barátja, támogatnom kellett volna.
- Jól – görbültek felfelé ajkai – Voltunk moziban és kajálni. Meséltem neki rólad.
- Minek? – ráncoltam homlokomat értetlenül.
- A családom tagja vagy No. Természetes, hogy beszélek a családomról a Társamnak.
- Jaj, de édes vagy – hatódtam meg – Ilyenkor eluralkodik rajtam a késztetés, hogy addig ölelgesselek, amíg csak lehet.
- Olyan vagy nekem, mint egy degenerált kishúg – tette hozzá.
- A késztetés elmúlt – jegyeztem meg komoran.
- Légyszí, ne csinálj ilyet többet, mint ez a ma éjszakai bunyó Jiminnel – sóhajtott – Nem szeretném, ha bajotok esne.
- Rendben – vigyorogtam – Mond még egyszer, hogy szeretsz – hajtottam vállára a fejem.
- Csíplek, na – puszilt bele hajamba – És, mint fogadott bátyád, igényt tartok a jogra, hogy Angie keresztapja lehessek.
- Ez eddig sem volt kérdéses. De ne nevezd az apját Csillám Csődörnek, mert az oviban ez gázos lehet.
- Pedig, mekkora lenne már. „Angie és a te apukádat hogy hívják? Csillám Csődör.” – vihogott – „A kapunkra meg az van írva, kutyával őrzött terület.”
- Na jó. Inkább menj haza, aludni – nevettem, majd cuppanós puszit nyomtam az arcára – Holnap bemegyünk Izzyvel a bárba, viszünk neked kaját.
- Ne udvarolj Alfa Mami – legyintett nőies mozdulattal.

*&*&*&*

Izzy kezemet fogva sétált mellettem, míg átmentünk az út túloldalára, a bárhoz. Szabad kezecskéjében aranyosan cipelte a papír szatyrot, melyben a Nillsnek bekészített ételhordók voltak, csurig kajával. Kishúgom persze segített a menü elkészítésében és míg főztünk, rájöttem mennyire hiányzik a mindennapjaimból. Az, hogy saját gyermekem lesz, nem pótolhatja a kistesómat. Belöktem az ajtót, előre engedve tündérkémet, aki édesen, hangosan köszönt annak a pár embernek, aki bent volt. Nills arca rögtön felderült és széles vigyorral lépett ki a pult mögül. Izzynek valahogy megvolt az a furcsa képessége, hogy ujja köré csavar mindenkit és teljesen elvarázsolja a környezetét.
- Szia Angyalka! – guggolt le a Béta a kislány elé – Kapok puszit?
- Sziaaaa – köszönt boldogan Izzy, majd cuppanós puszit nyomott a srác arcára, aki erre eljátszotta, hogy elájult és kifeküdt a koszos padlón.
Húgom eldobta a szatyrot és kacagva Nillsre vetette magát, ugrálva az oldalán.
- Paszi, paszi, paszi – kántálta viccesen pöszén a „paci” szócskát, amin nevettem.
Miután Nills elméletben kilehelte a lelkét, karjaiba vette Izzyt, a pultra ültette és együtt kezdték el elpusztítani az ételt. Nills egyébként is nagyszerűen bánt a gyerekekkel, ami nem csoda, hisz’ volt két húga, így tapasztalata is. Letelepedve a legközelebbi bárszékre figyeltem őket, azon töprengve, megkérem anyát, költözzenek vissza. Rettenetesen hiányoztak és hiába Jungkook, a falkám és a barátaim, egyedül éreztem magam. Szükségem volt a családomra és ezt semmi sem pótolhatta.
- Mi a baj? Rosszul vagy? – aggodalmaskodott Nills.
- Nem, csak nem szeretném, hogy Izzy haza menjen. Nagyon rossz, hogy ilyen távol vannak – sóhajtottam rezignáltan.
- Ümm... – rágta meg sürgetve a húst – Van egy ház a szomszédunkban. Nagyon le van robbanva, de helyre lehet pofozni. A tulaj minél előbb meg akar tőle szabadulni, ezért baromi olcsón eladja.
- Nincs egy vasam se – fintorogtam.
- Holnap lesz apád hagyatékija, nem? – ráncolta homlokát – Csak hagyott rád valamit. Én meg segítek rendbe tenni a házat , plusz, ha a szomszédunkban laknának anyukádék, a legbiztonságosabb helyen lennének. Vigyáznék rájuk – vont vállat.
Bizonyára a terhesség miatti megbolydult hormonjaim miatt, eléggé elérzékenyültem a Béta figyelmes gesztusától és önmagamat is meglepve, elpityeredtem.
- Szeretlek Nills – sírtam.
A srác először zavarba jött, majd fél karjával átölelt, megnyugtatólag simogatva hátam. Sosem volt bátyám, mindig nekem kellett a nagyobbnak, figyelmesebbnek lennem. Meghatott a tudat, hogy immáron, ha nem is vér szerint, de van egy gondoskodó bátyám, Nills személyében.
- Noel ne már – nyögte – Nem bírom, ha a csajok sírnak. Én is szeretlek, na. Többet nem mondok semmit, ha mindentől elbőgöd magad, oké? Nem jó buli ez a terhesség.
A srác vállába fúrva arcom zokogtam kitartóan, de azért egy gonosz vigyort megejtve, rá pislogtam.
- Direkt összefikáztam a pólód.
- Fúj, No – fintorgott.